Depresszív versek

Visszaesve

Itt állok az ajtó előtt és várok,

Várok, hogy megjelenj és felsegíts,

Hogy meperdíts tengelyem körül,

Belém mélyeszd körmeid, s elrepíts.

Egy olyan helyre,

Ami majd egy régi dalra emlékeztet.

Akkor,

Amikor kezed nyomán elvérzek.

Itt állok és téged nézlek,

Gyönyörködöm mozdulataidban,

Arra várva, hogy észrevegyél,

Hogy ragadozó kíváncsisággal fordulj felém.

Hogy elbájoljalak,

Hogy belém szeress,

Szóval itt állok,

Egy gondolattal játszva,

Bámulva a végtelenbe,

Örökké.