Csodaszép lény

6. A fehér sárkány története!

A nevem Izuku Midoriya! Én vagyok a Fehér sárkány aki csak a párját keresi már ezredévek óta. Pontosan már nem is tudom hogy hány éves vagyok de úgy nézek ki mint egy 15,16 éves fiú. Zöld hajamba mindig bele kapott a szél amikor átváltoztam emberi alakomba,és nagyon jó érzés volt.

Az egyik nap nagyon kifáradtam így a közeli tó felé repültem és le is szálltam inni. Egy kisebb reccsenés miatt kelledt felnéznem de a túloldalon egy fiú ült. Folytattam a folyamatot majd maga elé rakta a kezeit és csak nézet. Valami már akkor is vonzott benne így közelebb merészkedtem hozzá és majdnem megérintette az orrom de ekkor egy éles hangcsapta meg a levegőt így el is repültem.

Egy kis repülés után vissza akartam volna menni a barlangomhoz de ott feküdt megint a fiú így akartam volna egy kis tüzet csinálni neki de bele léptem egy tüskébe és felordítottam. Ekkor elkezdett közeledni felém majd próbáltam én meg védeni magam de csak jobban fájt a lábam így óvatosan meg szagoltam a kezét és engedtem neki hogy segítsen. Miután kiszedte a tüskét ami volt akkora mint a feje vagy mint az egész teste majd a pulcsijával próbálta elállítani a vérzést ami egy idő után sikerült is. Hálám jeléül lenyaltam róla a vért majd a hátamra tettem és elvittem egy körre repülni. Szemem sarkából láttam hogy nagyon tetszik neki a nap felkelte és hogy csodálkozik a tájban így a nézelődés után egyből le is dzálltam vele a rétre majd mentem is repülni még párat.

A mai nap is ugyan úgy telt mint bámeik átlagos nap. Most isvártam volna a fiút mint minden nap de nem jött...
Gondoltam hogy el felejtett de ekkor egy éles fájdalom nyilalt a fejembe így fel üvöltöttem fájdalmamban ami miatt minden állat elkezdett menekülni. A fán forgolódtam mert már a hasam is fájt de ekkor megjelent megint a fiú így egyből el is vittem a barlangomhoz. Kérdezte hogy mi történt de mivel abban a formámban nem tudtam beszélni ezért nem mondtam neki semmit. Mikor végre oda értünk vissza változtam emberi alakomba majd szemeim le is csukódtam egyből.

Hogy hívnak?
Bakugo Katsuki! Téged?
Izuku Midoriya!
Gyönyörű neved van!-mondta majd csak néztem bele vörös íriszeibe amik csak úgy ragyogtak.
Ne...neked is!-mondtam kicsit égő arccal majd próbáltam fel kelni de vissza estem a feszkembe és bevertem a fejemet.
Au!-mondtam és szorítottam arra a pontra ahol bevertem. Katsuki gyorsan kezdett szét nézni a barlangban de nem talállta azt amit keresett így azt mondván hogy mindjárt jön el is ment.

Annyira sokáig vártam hogy már majdnem bealudtam de ekkor lépteket hallodtam majd megjelent Katsuki egy táskával a hátán majd le is tette elém.
Ebbe vannak a legszükségesebb dolgok amik kellenek!-mondta majd bontotta ki a táskát. Volt benne egy pulóver amely fekete volt voltak benne fáslik, gyógyszerek azt hiszem az a neve és voltak benne valami fura tárgyak is.
Megnézhetem?-kérdeztem kíváncsian a piros és kék valamire mutatva.
Persze! Nyugodtan!-mondta kedves hangon amire óvatosan megfogtam a tárgyat és el kezdtem nézegetni. Ki lehetett nyitni és voltam benne valami kis firkák is meg képek is.
Ez mi?
Nem tudod?-kérdezte amire csak nemlegesen elkezdtem rázni a fejem. Egyből felém kezdett közeledni majd le is ült mellém és be takart minket egy takaróva majd a fura tárgyat kezdte el mesélni.
Ez egy könyv! Azért van hogy tudjunk belőle olvasni! Ez például a sárkányokról szól és minden fajta benne van még te is egy kis információval.
És mit lehet rólam...
Olvasni?
Igen!-mondtam amire csak magához vette a könyvet és el kezdett olvasni.

A fehér sárkány az egyetlen olyan lény amiből nincs több példány így vagy kihaltnak vagy pedig legendásnak szokták mondani! A fehér sárkány ha élt akkor mindig a párját kereste akivel családot alapíthatott és tovább tudta adni az értékes génjeit.
A fehér sárkány élőhelye: Japán! Azon belül is ismeretlen terület.
Született: ismeretlen kábé 1000 évvel ezelőtt!
Meghalt : kora ismeretlen!

Ezt írják rólad!-mondta majd adta vissza a könyvet. Egyből észre is vettem egy képet amit meg is néztem.
Nem is így nézek ki!-mondtam mérgesen amire csak elkezdett nevetni. Gyönyörű nevetése van...
Ez csak egy rajz!-mondta nevetve majd rám nézett. Csodaszép íriszeiben egyfajta csillogást lehetett látni ami valamiért nagyon fonzónak találltam benne.
Tudom de akkor is...-mondtam majd óvatosan neki dőltem a vállának- nem baj hogyha alszok?-kérdeztem ásítva.
Nem baj! Itt leszek addig amíg fel nem ébredsz rendben?
Rendben!-mondta majd aludtam is el.