Csodaszép lény

11. haza kell vinnem téged!

Reggel a szemeimet alig bírtam kinyitni annyira nehéznek éreztem. Nagy nehezen sikerült kinyitni végül amjd realizáltam is hogy hol vagyok. Eszembe jutott hogy velem Chouko ezért egyből le is néztem a hasamhoz de nem láttam.  Egyből pánikba estem hogy merre lehet de miután felültem meg is láttam a tűznél. Egyből meg könnyebülve vissza is hajtottam fejemet de helyette bevertem és nagyon fájt.
Au!-mondta amire felém kapta fejét majd hozzám is szaladt.
Jól vagy?!-kérdezte aggódva majdtette fejem két oldalára kezét. Seperc alatt már nem is fájt ami fura volt de utána egyből el is engedte fejemet.
Te egy gyógyító sárkány vagy! Még Tudsz más sárkányokat és embereket gyógyítani!-mondtam és mosolyogtam rá. Igaz ritka képesség de nem annyira mint az enyém. Az én képességem az elemek! Tűz,víz,föld,szél de tudom irányítani a villámlást is és láthatatlanná is tudok vállni ami nagyon ritka sőt túlságosan is.
Lehet...
Biztos! Ez ritka képesség de nem annyira mint az enyém!
Tényleg? Akoor én is különleges vagyon mint te?
Hát... annyira nem de a képességed 10 ből csak 2 embernek van meg! Anyukádnak volt gyógyító képessége vagy apukádnak?
Nemtudom...apukám azthiszem kristály sárkány volt anya pedig lehet gyógyító...de lehetfordítva volt nemtudok....
Akoor jó szüleid vannak! Sajnos én nem ismertem őket...nekem senki nem tanította meg hogy mit hogy kell használni! Magamtól tanultam meg repülni is!-mondtam és gondoltam vissza az első repülésemre amikor eltörtem a karomat. Nagyon fájt de egyből be is gyógyította egy másik gyerek akinek ugyan ilyen gyógyító képessége volt.
Tényleg? Sajnálom!
Nem kell! Megtanultam hogy nem mindig lesznek melledtünk a szüleink akármennyire is szeretjük őket!-mondtam amire csak bólintott. Felülve ki is néztem a barlangból és meg is láttam hogy kicsit nyugodtabb a környezet a repüléshez ezért nem is húztam tovább az időt.
Van kedved velem jönni?
Igeeen!-mondta vidáman.
Maradj itt és várj!-mondtam és rohantam is a szikla felé. Egyből le is ugrottam majd át is változtam. Újból vissza fel repültem a sziklához majd szárnyamat felé tettem. Értette hogy mit akarok így rá is mászott hátamra majd bele is kapaszkodott az egyik tüskémbe és el is kezdtem repülni ki a hegyek közül.

Time Skip✨

A hideg szél megint arcomba csapott és alig bírtam látno valamit de azért is előre figyeltem nehogy neki menjek valaminek aztán meg baj legyen Choukoval mert akkor én nem tudom hogy mit csinálok de nem állok jót magamé!
Izuku!-szólalt meg végül a kislány amire felé néztem és csak bólintottam.- merre megyünk?-kérdezte amire csak előre néztem majd egy kis tüzet fújtam ki és megint hátra néztem rá.- előre?-kérdezte amire csak nólintottam majd újra előre néztem.- és mikor érünk oda?-kérdezte amire csak morogtam egyet hogy nemtudom.-nemtudod? Vagy tudod csak nem tudod elmondani?-kérdeute amire megint tüzet fújtam magunk elé így melegség töltött el minket pár percig - akkor ezek szerint nem tudod?-kérdezte amire megint bólintottam.

Többsgör nem is beszéltünk de ahogy lenéztem a jég takaróra megláttam egy világos barna valamit és egyből le is szálltam mögé. Óvatsoan meg közelítettem majd rá néztem. Ugyan úgy ment előre de mikor hapcizott egyett Chouko akkor hátra nézett az illető és el is kerekedtek a szemei.
Úristen!! Deku?!-kérdezte az idegen amire vissza változtam és a nyakamba maradt Chouko. A fiú egyből le is vette a kapusznit majd meg is hajolt előttem.
Szia Ohara! Hogy vagy?
Jól köszi te?
Én is megvagyok.
Látom van valakid!-mutatott a kislányra aki még mindig a nyakamban ült.
Ja hogy ő? Ő itt Chouko és gyógyító sákány!
Lett egy gyereked is ez a pár év alatt?
Nem! Elindultam meg keresni téged és a hegyekben találltam egy barlangban! Úgymond örökbe fogadtam!- modntam és néztem a kis lányra.
Ja aha...akkor még mindig nincs senkid?
Nincs de tetszik egy fiú....nagyon is! De félek hogy elmondja valakinek aztán megint mindenki megtudná utána pedig...-nyeltem egy nagyot a gondolatra hogy újra megtörténne velem amit nem akarok...
Oi! Nyugi nem lesz semmi olyan! Ha pedig igen akkor meg úgyis tudod hogy mi a képességem!-mondta majd mutatott saját magára.
Ez igaz de most nem ezért jöttem!-néztem rá komolyan.
Akoor miért jöttél el ennyire messzire?
Megbízást kaptam hogy haza kell vinnem téged mivel a herceg kéret téged!
Pont engemet?
Ja valami nagyon fontosat akár mondani neked!
Pont nekem mi?! Eddig is elkerült midnenki most meg hogy elmegyek világot látni máris hiányzom neki vagy mi?!
Nem mondok ilyet de....-fújtam ki a levegőt majd folytattam- hiányzol neki!
Mi?!-pirult el egy pillanat alatt.
Azt mondta hogy ne mondjam el neked de hiányzol neki nagyon és aggódik is érted nagyon!-mondtam amire még jobban elpirult.
Re...rendben! Vissza megyek de...
Hogyan amikor a semmi közepén vagyunk?!
Szerinted miért vagyok sárkány?-kérdeztem komolyan rá nézve amire le is esett neki a tantusz így zavartan el kedzett nevetni és bocsánatot kérni de csak simán vissza változtam és el is indultunk vissza a hosszú úton.