Csodaszép lény

15. élet halál között⚰️

Ahogy átléptük a kaput egyből vér szagát éreztem meg a levegőben. Azt gondoltam hogy majd vissza fordulunk de már nem is volt ott a kapu amin pár másodperce még átjöttünk...
Fehér sárkány! Fura szagot érzek...-mondta a kicsi Chouko amire inkább vissza változtam majd így szóltam.
Baj van...
Micsoda?-kérdezte aggódva Ohara amire csak rá néztem.
Vér...-mondtam amire egy nagy csattanást hallodtam meg pár száz méterre tőlünk.- el kell tűnnünk innen!-mondtam és öleltem magamhoz Choukot majd kezdtünk el menni egy random irányba.

Hova megyünk?-kérdezte egy kis idő után Chouko kicsit álmosan.
Menedêket keresünk! Ne aggódj oké addig aludj vissza jó?-kérdeztem de addigra már vissza is aludt.
Merre lehet a kapu?
Ha jól tudom akkor...- állatam meg egy helyen és becsukva szemem fordultam egyet.
Pontosan arról érzem az energiát!-mondtam és mutattam előre.
Ezt miért nem csináltuk amott is?-kérdezte komoly arcot vágva amire én is azt tettem.
Nem egyértelmű?! Négy kapu volt mindenhól így nem lehetett volna kitalállni hogy melyik vezet ide!-oktatzam ki amire csak némán sétált melledtem.

Mikor érünk már oda?-kérdezte a melledtem gyalogló fiú álmosan.
Még vagy úgy 3 nap ha jól számoltam de gyorsabb ha repülünk!-mondtam és adtam a kezébe Choukot és változtam át. Egyből fel ültek mind a ketten a hátamra majd el is indultunk.

Time Skip✨

Már el telt fél nap és még mindig repülök az utasaim pedig még mindig aludnak. Nem messze tőlem hallodtam egy nagy üvöltédt amire egyből használtam képességem és el is tűntünk a szemek elől. Szerencsére pont olyan helyre ültek ahol nem látja őket senki így nem kell felébresztenem őket hogy bujjanak el.  A hang egyre közelebbről jött majd feljebb is repültem így màr a felhők felett voltam de így is követett a sárkány. Nemtudom hogy láthat engem de egy ponton megállva ahol nem volt felhő simán le estem és a pöldnél csak simán repkedtek egy kicsit nehogy nagyot essek aztán Choukonak is baja essen na meg persze drága tündérkénknek is aki az igazak álmát aludja még mindig.

A sárkány még mindig repült és egyre lentebb és lentebb majd mikor földet ért én akkor indultam el. Újra a levegőben szárnyaltam de a sárkány még mindig követett... Na jó most kapok én agybajt tőle!! Magálltam majd leszálltam és rendes alakomba azaz láthatóvá változtam. Egyből le is ereszkedett elém majd vissza is változott. Én is így tettem majd a kettő utast akik rajtam utaztak egyből egy sziklának döntöttem őket hogy addig is tudjanak aludni.
Miben segíthetek?-kérdeztem amire egyre jobban közeledett felém. Nem hátráltam hisz tudtam úgy sem fog bántani. Na jó csak reméltem hisz voltak már sokan akik meg akarták volna ölni nem is egyszer ez az 1000 év alatt.
Mit keres itt kristály földön pont a fehér sárkány? Nem úgy volt hogy neki odafent van a helye?-kérdezte gúnnyal a hangjában amire csak unottan néztem őt. Mindig vannak ilyen beszólogatások és pont akkor amikor új helyekre megyek!
Bocs de nem akarok még meghalni meg akkor úgyis minden felborulma meg ja szerintem érted!-mondtam majd néztem meglepett fejét ami egyre vörösebb lett a dühtöl.
Nem mehetsz át azon a kapun azt a parancsot kaptam!
És kitől is?-kérdeztem keresztbe tett kezekkel.
A kristály birodalom királykisasszonytól!
Noboru király kisasszony?
Igen! Ő már vagy úgy 6 éve a királynőnk!-mondta é nézett rám lila szemeivel.
Elmondom neked te újonc hogy nem 6 éve hanem legalább 2 vagy 1 mivel akkor voltam itt utoljára és akoor még a király volt itt a király nem pedig a lánya!
Nem! Rosszul emlékszel!
Nem emlékszem rosszul! Pontosan 2 évvel ezelőtt voltam itt és akkor még az édesapja volt itt a király! Vele mi történt?-kérdeztem már idegesen hisz tovább akarok menni oszt nem ezzel a hülyével veszekedni.
Meghalt.
Hogyan?-kérdeztem kicsit vsodálkozva.
Megölte egy füst sárkàny!
Hogy nézett ki a lény?
Fekete szem és fekete füstös test! Talán ismered?- csak egyetlen sárkánynak van fekete szeme és ő pont füst sárkány.
Sajnos nem de nekem sűrgősd olgom van úgyhogy ha megbocsátasz akkor én megyek is!-mondtam majd változtam át de valami nagy neki lökött a sziklának. Tudtam hogy ebből nem lesz jó így egyből fel is üvöltöttem segítségért kiabálva hátha meghallja valaki. A sárkány megint nekem akart rohanni de a felhők fölé repülve tűntem el szemei elől. Mármint csak azt hittem de helyette megint nekem jött és a föld felé kezdtem el zuhanni. Nagy becsapódás helyett használtam szárnyaim majd repültem megint fel az egekbe és használtam képességem. Egy nagy szélvihart csináltam majd abba bele is ment a hülye.A tervem eddig hibátlanul működött így egy kis tüzet engedve a már hurrikánnak lett egy tüzes hurrikán és végül 3. képességem használva egy csomó elektromosságot tette még hozzá. A sárkány üvöltött fájdalmában majd még több tüzet fújva a hurrikán köré lett egyre melegebb odabent a helyzet. Próbált volna felfelé repülni de nem tudott mivel összezártam felette az örvényt.

Pár perc múlva egy nagy csattanást lehetett csak hallani így egyből meg is néztem hogy, mi történt vele.

Ahogy földet értem nagy nehezen megint felállt majd felém kezdett el futni. Kétlábra állva sikerült megütnöm majd a földre is terítettem és rá másztam. Forró tüzet kezdtem el lehelni az arcába majd azt el is kezdtem karmolászni.

Oi! DEKU! ELÉG LESZ!-hallodtam meg egy ismerős hangot amire egyből le is másztam a már teljesen véres sárkányról majd vissza is változtam és kezeimre néztem. Csupa vér voltam...még a szám is.
Fehér sárkány!-szaladt volna hozzám. Chouko de már majdnem sírva Oharára néztem aki értette is és el is kapta a kezecskéjét és vissza húzta magához majd egy kicsit távolabbi sziklához mentek.

Kezdtem egyre homályosabban látni és a hallásom sem volt tiszta majd térdeimmel a földre rogytam. Onnan már csak a kemény talajba vertem be a fejemet majd minden elsötétűlt körülöttem.

Ohara:📜

Tudod most egy kicsit vigyázzunk Izukura rendben?
Rendben...-mondta Chouko amire meghallodtam egy csattanást és ki néztem a szikla mögül ahol eddig beszêlgettünk.
Izuku!!-szaladtam a földön fekvő fiúhoz akin több seb és karcolàs is volt még egy nagy júl is  hasán amiből folyt a vér.
Chouko! Gyere gyorsan yegíteni Izukunak!-mondtam amire egyből szaladt is a kislány majd mikor meglátta Izukut sírni kezdett.- kérlek...segíts neki!-mondtam neki már én is sírva amire csak bólintott és leült a fiú teste mellé majd kezeit teste fölé téve használta gyógyító képességét.