Csodaszép lény

27.Szeretlek Kacchan ❤️

Kábé olyan 2 hét telt el mióta elment Deku. Azóta Chouko megtanult olvasni és írni is meg még én is tanulom a sárkány írást és olvasást. Sokkal nehezebb,mint azt hittem.
Kacchan!
Pink Barbi?
Mondtam hogy ne hívj így!
Te se Kacchannak!
De én annak akarlak hívni!
Na mondjad már hogy mi van?!
Itt van a Fehér sárkány!-mondta majd mutatott ki az épületből ahol hírtelen valaki a földre esett. Óvatosan ki is mentem majd észre is vettem Dekut ahogy csurom véresen ott fekszik a földön tele mélyebb sebekkel.
DEKU!-ordítottam majd rohantam is hozzá és fordítottam meg hogy arcát láthassam.
Ka...cchan...-mondta elhaló hangon majd hírtelen lehunyta a szemeit a haja pedig egyre fakóbb színre váltott míg végül fehér nem lett.
Deku....-mondta sírva de nem is válaszolt- DEKU!! NE HALJ MEG!! KÉRLEK!!! NE MOST!-ordibáltam sírva hátha ki nyitja a szemeit és megnyugtat de semmi sem történt. Éreztem hogy a pulzusa egyre jobban lassul és a mellkasa is már alig emelkedik-kérlek....ne halj meg...-nyúltam óvatosan arcához és símogattam meg lágyan-szeretlek Deku....kérlek ne hadj el! Szeretlek!!-mondtam amire megjelent Kirishima.
Bakugo!!! Mi történt?!
Hozd ide Choukot!
Úristen.... rendben sietek!-mondta majd el is kezdett rohanni.
Ka....cchan...
Úristen Deku!!-néztem rá homályosan mivel nem láttam a sokk könnytől amik folyamatosan a szemeimből az arcomra hullodtak majd onnan a földre.
Sz..szeretlek...
Én is!-mondtam majd hajoltam óvatosan ajkaira és megcsókoltam. Kezeit óvatosan arcomra rakta majd nem sokkal később elváltam tőle és akkor is arcomon voltak puha kezei.
Saj...nálom Kacchan...-mondta majd egyre kábultabban nézett rám.
Kérlek ne!!
Vigyázz... Choukora...-mondta majd utoljára rám mosolyogva csukta be szemeit majd nem sokkal később le is estek kezei az arcomról.
Ne...NE DEKU NEEE!-ordibáltam és ordibáltam amire kirohant valaki.
Itt vagyunk!!!-mondta Kirishima majd le tette Choukot aki pedig használta képességét egy darabig de semmi sem történt.
M...meghalt....
Ne...-mondtam majd Chouko hozzám jött és sírva megölelt.
A..akkor nem fog vissza jönni többé?
N....nem.
Sa...sajnálom papa!-mondta majd ölelt magához erősen.
Én is kicsim!-mondtam majd jó szorosan vissza is öleltem amíg Kirishima hívta a Senseit meg a mentősöket.

Pár percel később ide értek a mentősök és Aizawa Sensei is majd meg is vizsgálták és próbálták újra éleszteni de semmi...
Nagyon sajnálom de meghalt....-mondta a mentős is amire persze mindenki rám és Choukora eredt.
Sajnálom kicsim-mondtam és öleltem magamhoz a kislányt aki velem együtt sírt. Deku testét el akarták vinni bontszolás miatt de mind a ketten elkeztdünk kiabálni hogy nincs az az isten hogy mi azt meg engedjük Choukoval aztán legvégén inkább el mentem a kislánnyal Deku régi barlangjához.

Hova megyünk papa?-kérdezte kezemet fogva.
Valahova. Ha oda érünk akkor majd megmutatom neked de ahoz kell még jó sokat gyalogolni.
Oh rendben!-mondta és csak mentünk kézen fogva.
Na itt is vagyunk!-mondtam majd nézett is körül a kislány.
Ez egy barlang ugye tudod?-nézett rám komoly tekintettel.
Itt lakott Deku szóval nem egy sima barlang!-mondtam majd ültem le a fészekbe ami régen ágynak szolgált.
Azta...nem is tudtam hogy itt élt apa!
Te most a szüleidnek nézel minket?
Igen! Te vagy papa apa pedig....
Hadjuk úgy hívsz ahogy akarsz de ne feledd,hogy mindig vigyázni fogok rád és úgy fogok rád tekinteni mint a saját gyerekemre!-mondtam amire csönd telepedett közénk. Egyből fel is néztem Choukora aki sírt.-ne sírj!!! Ne sírj kicsim ne sírj!-mondtam és agggódva oda is szaladtam hozzá.
Csak...hiányzik...
Nekem is-és én is elkezdtem sírni.

Na de inkább gyere és nézzünk körült oké?-mondtam könnyeimet törölgetve amire csak bólintott és össze is pakoltunk. Érdekes mióta Deku van...mármint csak volt azóta sokkal érzékenyebb lettem miatta de most hogy nincs....fura...
Papa...
Igen kicsim?
Találltam valamit.
Ne nyúlj hozzá! Oda megyek!-mondtam majd gyorsan oda is mentem hozzá és leguggoltam mellé.-mit találltál Chouko?
Egy füzetet...
Add ide megnézem mi lehet benne!-mondtam majd vettem is el a füzetet és nyitottam ki. Emberekről voltak képek azon belül is hősökről és a tulajdonságaikról meg a képességeikről. 1 hősről legalább 10 oldalt írt. Az eddig léteső hősök összesneve és képe benne volt.
Láttál még ilyen füzetet?
Igen ott is van egy de ahogy be nésztem a lyukon több is van.
Milyen lyuk?
Ami itt van!-mondta a barlang egy kicsi részéhez mutatva amire csak oda mentem és próbáltam át dugni a kezem de nem ment.
Menj ki a barlangból oké?
Miért?
Nagyon veszélyes lesz amit most fogok csinálni de ha véletlen történne valami akkor tudod az utat ugye?
Igen...-mondta majd ki is rohant.
Na akkor vigyázz oké?
Jó!-mondta majd el is bújt az egyik fa mögé én még fel forrósítottam a kezem és minden erőmmel próbáltam koncentrálni egy adott pontra. Egy hatalmasat robbantottam és végül a barlang összedőlt pont rám.
Az egyik szikla megtartotta a másikat így szerencsére nem esett rám de így is a kezem beszorult.
Faszomat...-mondtam majd ájultam el.