Csodaszép lény

16.végre otthon!📜

Bakugo Katsuki:💥

Aztaa!!-akadt ki tanárnőm majd el is szálltunk.
Na milyen volt Sensei?-kérdeztem amire csak mosolyogva elkezdett áradozni arról hogy milyen jó volt repülni egy sárkányon. Miután elmondta milyen jó volt egyből el is ment és megfogatta hogy nem fogja elmondani senkinek sem. Reméljük is...

Akoor te vagy Deku szerelme?-kérdezte végül asszem...Kuro?- te vagy az a Kacchan akibe annyira bele zúgott?-kérdezte meg végül.
Nemtudok hogy szeret e így nemtudom.
Szeret téged! Látszik rajta! És te? Hogy érzel iránta?-na jó...MI A FASZOMAT ÉRDEKLI AZ HOGY SZERELMES VAGYOK E BELÉ VAGY SEM?!
Nemtök mindegy?
Nekem nem. Ha meg igen akkor sok sikert.-mondta és veregget meg a vállamat majd változtot át és el is repült.
Nem értem miért mondta ezt.... De úgyis mindegy! Vissza is mentem a koliba majd az ágymaba dőlve aludtam is el.

Time Skip✨

Már több mint 3 hónap telt el de még mindig semmi jele Dekunak... Azota mióta meg sebesült a sárkány sokszor szoktam látni és beszélni is sokat szoktam vele Dekurol....ahogy megtudtam ő volt a legjobb barátja és mindig vigyáztak egymásra. Olyanok voltak mint a testvérek! Elválaszthatatlanok és makacsak mind a ketten nem is kicsit!
Nem tudod meg keresni Dekut?
Sajnos nem... nemtudom hogy hol van és hogy él e még de ha nem élne akkor már rég kaptam volna valami jelet a többiektől.
Oh...rendben-mondtam amjd feküdtem le mellé a fűbe és néztük tovább a kék eget.

Ohara:📜

Több nap is el telt és próváltunk Dekunak segíteni de nem ébredt még mindig fel. Addig a hátamon cipeltem és végül el is jutottunk a kapuig ami tündér birodalomba vezet minket!
Chouko!
Igen Ohara bácsi?
Segítesz nekem egy kicsit? Meg kell még valamit tennem nehogy bajban legyünk mielőtt átmegyünk!
Rendben! Mit kell csinálnom?
Ha kinyílik a kapu akkor vigyed magaddal Izukut aztán én is megyek utánatok rendben?
Oké!-mondta amire oda adtam neki a fiút óvatosan majd kezeimet összetéve mondtam el a varázsigét és nyílt ki a kapu. A kislány egyből áthúzta a fiút majd én is követtem őket kezeimet le sem engedve ég percre sem. Ha letenném akkor magamra zárnám a kaput és akkor meghalnék ami nem lenne valami jó senkienk sem!

Ahogy átléptem egyből a hátamra vettem a fiút majd el kezdtünk menni a közeli kis faluba ahonnan származom.

Time Skip✨

2 fárasztő órát gyalogoltam de megérte mivel végre be értünk a faluba.
Ohara!!-szólalt meg ég, ismerős hang amire meg láttam a herceget.
Felség!-mondtam majd óvatosan tettem le és hajoltam meg előtte. Egyből hozzám repült majd kezeit arcomra rakva húzta közelebb fejem fejéhez majd nyomta is össze ajkainkat pár percre. El is vállt majd magához ölelet és így szólt.
Többször ne hagy itt!
Sajnálom felség csak el szerettem volna menni kicsit világot látni!-mondtam és engedtem el majd néztem a szemeit nyitogató fiúra.
Deku!!-gugoltam le mellé majd teljesen ki is nyitotta a szemeit majd így szólt.
O.. Oha...ra?
Hogy érzed magad?!-kérdehtem aggódva majd óvatosan ültettem fel.
Fá..fáj...-mondta a szavakkal küszködve.
Ne erőltesd meg magad! Így is legalább 10 napot aludtál!
10...nap?-nézett rám ilyedten.
Igen. Nem emlékszel mi történt?
Harcoltam...aztán...nyertem...és.. minden fekete lett...-mondta és torzult el arca fájdalmasan. A hasán a sebek kezdtek felszakadni és egyre jobban vérezni kezdett.
Herceg!-mondtam és fordultam felé majd kezeimmel megfogtam övéit majd gyönyörű kék szemeibe néztem- kérlek...segíts nekünk!-mondtam amire csak pironkodva hívta az őröket meg egy csomó varázstündért.

El is vitték a kastélyba majd el is látták a sebeit. A vér vesztesége miatt biztos nem fog felkelni, majd csak pár nap múlva de így is sok vért vesztett így kapott azt is.

Chouko:💕

Nemtudom mi történt a fehér sárkánnyal de nagyon szomorú vagyok és rosszat érzek előre is...valami történni fog nemsokára és a megérzéseim soha sem szoktak rosszak lenni! Ezt az egyet tudom magamról meg hogy szeretem a rózsaszínt!🤩

Ohara...
Igen kicsim?-kérdezte amire csak a zöld hajú fiúra mutattam.
Meg fog gyógyulni?
Hidd el nekem-mondta és guggolt le elém- fel fog kelleni nemsokára és akkor akoor majd el visz téged!-mondta és mosolygott rám.  Én is vissza mosolyogtam rá majd le is ültem egy székre és csak néztem a fiút majd el is aludtam.

Ohara:📜

Még aznap felébredt Deku de egyből vissza is aludt.
Ez körülbelül 14 nappal ezelőtt volt ha jól emlékszem. Azóta össze jöttem a herceggel úgyhogy minden jól megy. Nekem....

FELÉBREDT!-hallodtam egy hangos ordítást amire a megszokott korterem felé futottam. Egyből kicspatam az ajtót és meg is láttam a rám mosolygó fiút.
DEKU!-rohantam hozzá majd öleltem magamhoz.
Jó..jól vagyok nyugi! De engedj el mert nagyon fáj!-mondta amire egyből el is engedtem és leültem mellé.
Izuku-kun!!-szaladt be a már 8 éves Chouko is aki sokkal magasabb lett mióta kómába került Izuku.
Chouko!-mondta majd ölelte magához a lányt aki vissza is ölelte egyből.
Annyira hiányoztál!-mondta és ölelte még jobban magához a szegény gyenge Izukut.
Te is nekem!-mondta és sírta el magát Deku.
Ne sírj!! Akkor én is sírni fogok!
De nem tudom elállítani a könnyeimet!
D eltudod! Hidj magadban hogy képes vagy!
De nem vagyok képes!-kezdtek el veszekedni. Én csak nevetve hallgattam tovább amikor hírtelen felállt Izuku majd az ajtó felé kezdett el menni.
Oi! Hova mész?! Még nem vagy jól!-szóltam utána de mintha a falnak beszélnék nem is figyelt rám csak magyarázott Choukonak nagyban.
IZUKU MIDORIYA!-kiabáltam el magamat amire kicsit hátra nézett de megint elkezdett beszélni a kislánnyal mosolyogva.
Akkor megmutatod?
Igen! Aztán el is indulunk haza rendben?
Na jó! Ezt már nem engedem!-álltam elé- nem fogsz még elmenni amíg nem leszel jobban! Most ébredtél fel! Majdnem egy hónapig kómában voltál!-mondta mérgesen rá mutogatva amire rám mosolygott és elkezdett nevetni.- most meg mi olyan vicces?!
Az volt a parancs hogy hozzalak haza! Itt is vagy és nekem már nincs itt keresni valóm úgyhogy minél előbb haza akarok érni és beszélgetni vele...
Kivel?-kérdezte Chouko amire nekem 8s felkeltette a kíváncsiságomat.
Majd megtudod de most együnk aztán indulunk is felhő birodalomba oké?
Ezaz!