2. talállkozás✨

277 16 3
                                    

Egy...sárkány...
És nem is akármilyen volt....
Egy fehér sárkány!
Nem moccantam meg csak ültem sokkoltan a tó partján majd le is szállt a túloldalra. Egyből a víz felé jött majd el is kezdett inni. Próbáltam elő venni a telefonom óvatosan de így is meg reccsent egy ág melledtem így felém kapta a fejét. Egyből szoborrá dermedten majd csak nézett engem. Zöld szemeit megvilágította a nap így csoda szépek voltak. Érdekes pont én mondom aki nem is tudja kifejezni magát és mindig csúnyán beszél! De...ez nekem tényleg szép volt.
Miközben folytatta dolgát engem nézett így vissza is csúsztattam telefonom a hátsó zsebemben majd óvatosan le tettem magam elé kezemet és csak néztem a csodaszép lényt.

Egy kis idő után beljebb jött a vízbe majd egyenesen felém tartott. Majd ki ugrott a szívem a helyéről annyira ideges voltam hogy mik lesznek a következmények! Egyre csak jött közelebb majd mikor már előttem állt óvatosan felálltam így megilyedt és hátrébb lépett.
Óvatosan felé nyújtottam kezem amire lassan és bizonytalanul el kezdett közeledni kezem felé. Kezemmel éppen érintettem volna meg az orrát de ekkor elkezdett csörögni a telefonom így egyből zsebemhez kaptam amire ő inkább elrepült. A telefont elő kapva kezdtem bele ordibálni.
MI A FASZT AKARSZ?!
Neked is szia Bakugo! Megzavartalak valamiben?-kérdezte Kirishima.
IGEN BAZDMEG!-mondtam majd robbantottam fel majd nem a telefonom.
Nyugi!! Akkor hagylak is!!
Mostmár úgyis mindegy... Na mit akartál?!
Ja hogy van e kedved eljönni velünk a cukrászdába?
Nem! Nem szeretem az édességet.-mondta amire csönd telepedett közénk egy kis időre de egyből meg is szakította.
Ja...bocs akkor megyünk is!
Ok csá!
Szia!-mondta majd tette is le.

Ezek után teljesen idegesen próbáltam lenyugodni de helyette kidőltöttem egy fát ami nagy erővel dőlt a födlnek. Minden madár elkezdett károgni és menekülni fel a végtelen égbe nehogy valami bajuk essen miattam.

Miután ki tomboltam magamat vissza indultam a sötét és hűvös erdőben de nem is tudtam már hogy merről jöttem így egy barlangba behúzódva pihentem le. Így is hideg volt de legalább nem fújt annyira a szél. Egy kis idő után fáradt lettem így egyből el is aludtam.

Csodaszép lényDonde viven las historias. Descúbrelo ahora