Csodaszép lény

33. Talán beteg?!

Mi?
Menj el és nehogy meg lássalak a családom közelében vagy az unokám közelében!-mondta idegesen amire végre sírva el is rohant a nő akit az anyámnak neveztem.
Eleve nem is szerettem szóval most meg könnyebbültem egy kicsit.-mondta apa kifújva a levegőt amire csak néztem.
Az elejétől fogva nem szeretted?
Ha úgy vesszük kényszer házasság volt az egész mert én is meleg vagyok.-mondta apa amire csak néztem.
Mi?
Azért kelledt össze házasondnom vele mert rajta kapott engem egy fiúval és el akarta mondani a szüleimnek de mivel anyámék dús gazdagok voltak és ugye fúl homofóbok is ezért muszáj voltam elvenni különben el mondja és az egész örökségemnek lőttek volna.-mondta amire nem tudtam mit mondani.
Akkor...ha nem vetted volna el kényszerből akkor most nem is lennék itt. Igaz?
Igen. De amikor kijelentette hogy terhes nem akartam elvetetni vele hisz egy fiút akartam és legvégül meg is lettél. Meg ugye az örökséget is rád akartam hagyni hogy azzal majd kitudd segíteni a családodat ha bajba keverednétek valamiben.
Te is megcsaltad anyát?-kérdeztem miután felfogtam a lényeget félig.
Nem. Ami azt illeti ugyan azzal a fiúval vagyok mint anno és minden héten szoktunk talállkozni és beszélgetni.
Szóval még mindig szeretitek egymást?
Persze még mindig. Azóta titokban volt is egy esküvőnk meg van egy örökbefogadott lányunk is.
Majd bemutatod őket?-kérdeztem izgatottan.
Persze. A kislány az most lett 14 és nagyon aranyos.
Hány évesen fogadtátok örökbe?
Mink akkor 28 voltunk ő pedig csak pár hónapos. A haja barna a szemei pedig zöldek úgy mint nekünk!-mondta izgatottan amire el mosolyodtam a mondandóján.
Bakugo?-kopogott valaki amire ki is szóltam és be jött rajta Kiri vele pedig Kaminari.
Kirishima!!!-mondta vidáman Chouko majd oda is rohant és még is ölelte a párt. Kaminari felemelve jött is közelebb majd meg látta a babát de csak nézett.
Kirishima már tudja de mivel már a családom részeivé váltatok na meg a legjobb barátaim is vagytok így ti lesztek a kicsi kereszt szülei!-mondtam boldogan
Mi?-kérdezte értetlenül Kaminari amire csak komolyan rá néztem.-Ő a lányod?
Igen! Te meg a kereszt apja vagy!-mondtam szemeimet forgatva amire csak elkezdett sírni.
Komolyan?
Igen na!-mondtam majd apa el is ment így le ült a székbe és csak sírt tovább hallkan.
Meg akarod fogni?-kérdeztem amire sírva bólintott.
De nem is tudom hogyan kellene megfogni. Még sose fogtam babát...-mondta szomorkásan.
Nézd így!-mondta Kiri majd el is vette és meg mutatta neki hogy hogyan kell fogni majd aztán át adta a másik fiúnak aki mosolyogva figyelte a kicsit.
Ki az apa?
Deku volt.
Midoriya?!-lepődött meg amire bólintottam.
Kislány?
Igen!
Nagyon hasonlít Midoriyára. Az arca is meg a kis szeplői is. Így még aranyosabb.-mondta mosolyogva amire nekem is mosoly jelent meg az arcomon.

Ez történt ugye 2 hete és végre haza engedtek engem és a kicsit is. Elsőnek pár napra haza mentem közben pedig mindig volt valaki bébiszitter aki vigyázott a kicsire addig is amíg távol voltam.

Haza jöttem!-kiabáltam ahogy haza is értem majd be mentem a házba és a cipőmet levéve mentem be a szobámba ami jelenleg a baba szoba is egyben.
Szia Bakugo!
Hello! Hogy van a kicsi?
Nagyon jól! Ma többször is evett szóval oda kell majd figyelni.
Oda szoktam mindig de mostmár el mehetsz megleszek vele.
Rendben akkor majd holnap talállkozunk!.
Igen amjd akkor holnap!
Viszlát!
Hello!-köszönt el a nő majd ment is el én pedig a babára néztem aki már fel is ült.
Pa...pa...papa!-mondta ki ami nagyon meg lepett hisz tudtom szerint ennyi hetesen nem kellene még beszélnie.
Egyből fel is hívtam apát aki dolgozott de mivel nem vette fel ezért egyből szóltam Kirinek.
Mennem kell?!
Igen! De gyorsan!-mondtam majd le is tette és kb 5 percet várnom kelledt amire meg jött ő, Kaminari meg Jiro is.
Mi történt?!
Beszélt...-mondtam sokkoltan.
Papa!-mondta a baba amire inkább le is ültem az ágyra és fejemet fogva kaptam már majdnem pánik rohamot.
Nyugodj meg oké?!
De beszél!! Ennyi hetesen nem kellene!-mondtam mostmár tényleg pánikolva.
Jaj ide Mina is kellene!-mondta aggódva Kirishima amire csak bólintottam majd fel is hívta és kihangosította.
Mondjad drága cápácskám!
Gyere Bakugo házához!
Mi történt?!
Csak gyere gyorsan! Pánikrohama van!!
Úristen akkor futok!!-mondta a csaj majd le is tette és már tényleg pánikrohamban voltam.
Bakugo nyugodj meg kérlek!!-mondta aggódva Kiri de már alig hallodtam a szív verésem és a gyors légzésem miatt.

Itt vagyok!!!-nyitott be a lány és nézett rám hogy már a földön ülök és próbálok nem meghalni.
BAKUGO!! Hahó!!! Ébredj fel!!!-mondta ordibálva az elejét amire rá néztem-jó figyelsz rám ez nagyon fasza!-mondta kicsit mosolyogva.- Csináld azt amit én oké? Lélegezz úgy mint én!-mondta amire bólintottam majd le is ült elém és kezem meg fogva próbáltam utánozni a légzését amíg nem sikerült végre meg nyugodnom.
Kössz Pinky.-mondtam miután sikerült tényleg meg nyugodnom.
Nem kell meg köszönnöd! Általánosban sokszor volt Kirinek pánikrohama és akkor segítettem neki nem is keveset.-mondta Kirire nézve aki a kicsit fogta.-Egy baba?
Ja miért?
Nagyon hasonlít rád.-mondta majd állt fel és ment a kislány hoz hogy jobban meg nézze.- A haja színe is olyan meg az egyik szeme is vörös.-mondta gondolkozva-A hugod?
Nem.
Unokahugod?
Nem!-mondtam amire a többiek csak rám néztek-A lányom.
A...lányod?!-akadt ki hangosan amire a baba hírtelen kimászott Kiri öléből és felállva kezdett el jönni felém amíg ölembe nem mászott.
Járt...-néztem Katsumira majd utána Kirire aki ugyan így reagált.
Hány hónapos?-kérdezte Mina is aggódva.
Még 1 sincs!
Valami baja lehet!-mondta Kaminari.
Talán megjött a képessége!-mondta Jiro-De nem mert az csak 4 éves korban jön meg!
De félig sárkány gének vannak benne!-mondta Kiri.
A sárkányoknál mikor jön meg a képesség?!
Nemtudom!-mondtam már majdnem sírva.
De mi van ha nem a gének miatt nől ennyit?-kérdezte Jiro
Amúgy ja.-monda Kiri .
Talán beteg?!