Csodaszép lény

36.

Megöltem valakit....
Mivan?!
Mindegy megyek majd egyszer megyek!-mondtam majd vettem is ki a telefonomból a szim kártyát és tettem zsebre nehogy valaki le bírjon nyomozni majd egy buszra szállva indultam is el kelet felé.

Fél nappal később este körül

El értem azt a bizonyos folyót majd el kezdtem az mentén menni. Nem tudom mennyit mehettem de a telómra nézve most olyan reggel 4 óra lehet szóval gyalogolhattam és futhattam körülbelül 6 órát de végre meg lett a falu így be menve jártam az utcákat de az egyik erdős résznél meg láttam valami világító kört így közelebb menve néztem is meg a kék kaput.
Erről beszélt a nő...-mondtam mert egy másik világ volt odaát a kapu másik oldalán. Mindent hó borított és nagy volt a fehérség.
Asszem ez a Jég birodalma ha jól emlékszem és innen hozta Deku Choukot is.
De tudjátok! Na majd itt talállkozunk este 7-kor a kapunál! A kislányt is hozzátok vagy végetek de szerintem ezt ti is tudjátok!-mondta a kezes amire még szólalt a szőke.
De hol van most a cukorfalat?
A 6-os házban de most el van ájulva szóval nehogy meg merd kóstolni vagy neked véged!-mondta idegesen megint a kezes amire a szőke bólintott és el is tűntek.
A hatos házban van....oda kell mennem!-mondtam majd az erdő mentén el is kezdtem menni. Mivel az egész falu az erdőben volt így senki sem szúrhat szemet arra hogy valaki mozog az erdőben így végül meg is láttam a hatos házat asszem mert az ablak nyitva volt Katsumi meg ott feküdt eszméletlenül így óvatosan oda menve másztam be az ablakon majd a hátamra kapva torlaszoltam el az ajtót majd az ablakon vissza kimászva kezdtem el futni a fák között a folyót keresve amit meg is találltam így az mentén el kezdtem egyre gyorsabban és gyorsabban futni miközben fogtam Katsumit.
Pa...pa...-mondta Katsumi amire rá néztem.
Hála az égnek kicsim! Nem fogom engedni többször hogy el vegyenek téged tőlem!-mondtam majd hírtelen lettünk a kolinál.
Így gyorsabb volt...-mondta köhögve amire elő vettem a telefonomat majd a kártyát vissza bele rakva hívtam fel a Senseit.
Bakugo! Hol vagy?!
A kolinál és szeretném ha az öreg gyógyító nő megnézné Katsumit!!-mondtam sírva mert igaz nem látszódott semmi seb rajta de azért aggódok érte.
Rendben hozd el a suliig!
Már ott is vagyok!-mondtam majd a telefont el rakva a zsebembe kezdtem el futni a suliig majd ott bemenve kerestem meg a gyengélkedőt majd nyitottam is be.
Bakugo?!
Nézze meg nem e esett neki valami baja!!-mondtam aggódva majd tettem le az egyik ágyra.
Jól vagyok papa! Nincs semmi bajom és nem is fáj semmi sem!-mondta komoly arccal rám nézve.
De akkor is lehet adtam be neked valamit vagy.....
Ha ez így lett volna akkor nem élnék!-mondta rám nézve megint komoly arccal.
Ilyenkor annyira az apádra hasonlítasz....-mondtam sírva nevetve amire csak nézett rám.
Apára?
Majd mesélek róla de most inkább figyelj oda!-mondtam majd hívtam fel Kirit nehogy aggódjon értem.
Bakugo!!
A gyengélkedőn vagyok hozd Choukot is!-mondtam majd le is raktam és alig telt bele de már melledtem is voltak mind a négyen.
Bakugo!
Papa!-mondták egyszerre a többiek és Chouko is amire rájuk néztem.
Jól vagyok.-mosolyodtam el amire Chouko a karom a ugrott szó szerint.
Papa!! Azt hittem valami bajod esett!
Nem nyugi! Nekem semmi de Katsuminak sem.
Katsumi!!!-mondták egyszerre mind a négyen majd Chouko oda is ment és magához ölelte a kisebbik lányt.
Chouko!!-mondta Katsumi majd ölelte is vissza.
Szerencsére nincs semmi baja a kislánynak csak kapott egy kis altatót szóval tényleg semmi baja sincs!-mondta a nő amire bólintottam majd fel emelve Katsumit mentünk is ki a suliból persze a többiek kíséretében.
Akkor mesélsz nekem apáról?-kérdezte csillogó szemekkel rám nézve Katsumi.
Ha nagyon szeretnél rendben?
Igen nagyon szeretném!!
Apa volt a világ legszebb sárkánya! Maga volt a csoda számomra ahogy meg ismerkedtünk és ahogy folyton talállkoztunk. Tudod a sárkányok és az emberek csak azért vannak barátságban mert apukád volt a leg ritkább sárkány és ő szeretett volna békét a két faj között. Azé volt nagyon ritka mert nem volt olyan sárkány aki fehér lett volna teljesen és a képessége is nagyon egyedi volt úgy mint neked!
Aztaaa...-mondta csodálkozva-És hogy nézett ki?
Zöld rövid göndör haj és csillogó zöld szemek. Nagyon szép volt de el kelledt nagyon messzire mennie sajnos....
Pedig tegnap hallodtam!
Hol mikor?
Azt mondta hogy majd vissza jön és hogy akkor majd végre egy család leszünk. Ja meg azt is mondta hogy még fog minket védeni ha bajunk esik. Amikor értem jöttél akkor is ő nyitotta ki az ablakot neked.-mondta amire csak néztem.
Mi? De ő tényleg nagyon messze van kicsim.
De akkor is hallodtam őt!
Lehet a szelet hallodtad Katsumi...-mondta Kirishima kimentve enegemt a pácból amire csak rá néztem és bólintottam.
Mondjuk lehet....de akkor is láttam hogy magától kinyitódik az ablak pedig bevolt lakatolva!-mondta amire eszembe jutott hogy az asztalon volt vagy úgy 5 darab lakat is de ekkor majdnem el is estem a gondolat menetem miatt.
Azért figyelhetnél is Bakugo!-mondta rám nézve Mina amire bólintottam majd a lépcsőn fel menve értünk is a szobámba.
Mesélj még róla papa!
Majd máskor most nincs kedvem. Inkább aludjunk oké?-kérdeztem amire el kezdte rázni a fejét.
Nem vagyok álmos!
Akkor meg menj a vörös hajú cápához rendben?
Okééé!!!-mondta majd enegemt magamra hagyva dőltem be az ágyba majd úgy ahogy voltam el is aludtam.

Kirishima Eijiro:❤️🪨

Éppen Minaval vigyáztunk Choukora amire meg jelent melledtünk Katsumi.
Hol van Bakugo?
Ki?
A papád!-mondtam amire csak nézett rám.
Alszik.
És ott hagytad egyedül szegényt?-kérdezte Mina amire bólintott így gyorsan el is indultam fel felé majd hallkan be is nyitottam és meg láttam Bakugot ahogy az ágyon fekszik de kicsit remeg.
Óvatosan fel emeltem majd a takarót kivéve óla,rá térítettem majd utána adtam fejére egy puszit és jó éjt kívánva neki mentem is ki a szobából a három lányhoz babásat játszani.