𝓚-𝓹𝓸𝓹 𝓬𝓸𝓯𝓯𝓮𝓮 𝓫𝓻𝓮𝓪𝓴

📀 Jimin Face

Sziasztok! 😊
Mivel hétvége, több szabadidőm van, így nyugodtan le tudok ülni és írni anélkül, hogy aggódnék valami miatt. Vagy csak egyszerűen sietnék nehogy elkések a munkából (bár ezt is éjjel irom, mivel nem tudok aludni xD)
Nem tudom ígértem e vagy sem ezt az albumvéleményt, de mint már bizonyára említettem ,nagyon vártam ezt a solot, ezért nem meglepő, hogy le is csaptam rá xD
Mindenesetre ez lesz az első ilyen jellegű posztom, tehát szokásosan ha valamit elrontok, ne féljetek jelezni felém.
Mint ahogy tudjuk ez a Bangtan Jiminnek a Face albuma, amit úgy írnak le, mint a sebezhető, fedetlen sebek tükröződését, amelyeket Jimin a dalain keresztül szeretne megosztani velünk. Tegnap, tehát 24-kén jelent meg Like crazy dallal, videoklippel együtt. Ám előzetesként 17-kén megjelent a Set Me Free pt2.
Az album 6 számból áll, ami közül az utolsó a címdal (Like Crazy) angol verziója.
Számomra Jiminnek különleges fülledt és lágy hangja van, ami szinte azonnal meghozza a hangulatom. Ti hogy vagytok vele? Egész nap tudnám hallgatni annyira kellemes hangja van.
De visszatérve…igazából nem tudom mit mondhatnék még, így szerintem nyugodtan áttérhetünk a tracklistre.

Face Off

Az album első száma, ami meglehetősen ünnepi zenével indul, viszont hamar kissé elsötétül, mintha álarc mögé bújna. Mikor először hallgattam, boldog mosollyal dúdolgattam, de amint ez átment sötétbe, őszintén egy pillanatra megálltam, mert ez a dal sokkal mélyebb mint elsőre látszik. Jiminnel együtt Namjoon, Pdogg, Ghstloop és Evan is úgy írták le, mint kétségek és csalódottságok tömkelege után egy kis nyugodtságot találjanak.
Csak gondoljatok bele, hogyha alapul vesszük egy idol életét, mindegyiküknek van egy nyilvános személyisége, amivel úgymond „magába bolondítja” a fiatalokat, de valójában ez többé-kevésbé, de eltér az igazi személyiségétől és minden bizonnyal van egy olyan oldala, amit nagyon keveseknek engednek meglátni (ha jól emlékszem valami hasonlót említettek a Map of the Soul: Persona albumnál, de javítsatok ki ha tévedek). Itt Jimin azokat a vigasztaló pillanatokat közvetíti le nekünk ( legalábbis szerintem), amikor igazán csakis önmaga lehet.

Interlude: Dive

Itt szerintem folytatja az első szám koncepcióját a mindennapi életéből, a munkájával, gyakorlással, a pánik és a szorongás pillanataival együtt, de aztán felmegy a színpadra, találkozik a rajongókkal és máris feldobja a hangulatot. De amint leszáll a színpadról, minden kezdődik elölről...számomra az érdekes, hogy nagyon hasonlít J-hope Blue Side-jával…

Like Crazy

Két szerelmes suttogását hallhatjuk a számban, ahol a srác attól tart, végül szakítani fognak, ám a nő arra kéri, bízzon benne és tartson ki. A klipben Jimin egy klubban látható és gyakran magányosnak érzi magát a tömegben, mintha valakit keresne, aki felismeri valódi önmagát. Próbálkozik összebarátkozni másokkal, de a nap végére ismét egyedül találja magát.

Alone

Ezzel a kiszolgáltatott érzéseket ábrázolja, ahol azt hazudja, minden rendben lesz de lassan összeomlik. A szöveg szerint minden nap ugyanolyan érzés, és mennyi ideig kell várnia, amíg minden visszaáll a normális kerékvágásba.
Egy interjúban el is mondja, hogy ezzel próbálta kifejezni a félelmet és szorongást, amit érzett a járvány idején.

Set Me Free pt 2

Ez az előzetes amit 17-kén adtak ki, és már készült róla egy vélemény. Ha nem baj, akkor nem írnám le még egyszer ugyan azt. Akit érdekel, és szeretné olvassa el nyugodtan.

Like Crazy (Angol verzió)

Összességében, szerintem alapvetően nagyon jó, főleg hogy látszólag Jimin meg akarja mutatni érett (talán) ideges oldalát, és határozottan ki akar lépni az édes fiús személyiségéből, ami eddig mutatkozott meg. Minden dal az albumban, egyedileg magával ragad keserédes érzésekkel, és kifejezi a gyengédséget.
Ezenkívül van egy „rejtett” szám Letter címmel, amely megtalálható (már ha jól informált vagyok xD) a fizikális albumban, méghozzá egy másik tag Jungkook közreműködésével. Hát nem sok szőveget kapott az utóbbi, de ettől függetlenül szerintem kísértetiesen hasonlít a Promise dalra, de sokkal inkább balladaszerű. Illetve, sound cloudon is fent van.
Fizikális formában két verzió van, az invisible face és undefinable face. De erről majd egy másik posztban, mikor már itt lesz a kezeimben az album.

Nektek hogy tetszett? Melyik a kedvenc dalotok?