Itt vérből születik az élet (Chisiya x reader)[BEFEJEZETT]

16. Rész

*Minden jó, ha a vége jó*

(Reggel 7-kor keltem másnap reggel, de nem volt nagy gond mivel Chisiya 9-kor érkezett meg hozzám mivel én nem tudtam elmenni nagyon sehova a májam miatt. Egész nap horror filmeket néztünk Chisiyaval. Tegnap csak hülyült amikor azt mondta nem bírja a horrort fapofával ülte végig. Egész nap együtt voltunk és kritizáltuk a filmeket. Nagyon jól telt a nap.)

-Már megy le a nap. Te meg  holnap mész dolgozni. Szerintem én megyek haza.
-(Mondta Chisiya, majd felállt a kanapéról.)

-De Chisiya! Nem emlékszel nekem nincs jogosítványom éd a busz nem fog járni egy ideig. Maradj itt velem!
(Fogtam meg a kezét és én is felálltam.)

-Azt mondod nem tudsz nélkülem bemenni dolgozni? Ami azt jelenti nem tudsz néllülem élni?-(Kérdezte Chisiya nagy mosollyal az arcán.)

-Hh.. Nem! Mármint de, mármint nem tudom! Most maradsz vagy nem?

-Persze elfogadom a meghívást, de kelj időben mert különben nem viszlek be dolgozni.

-Rendben. Majd alszom én a kanapén. Te vagy a vendég.
(Mondtam majd elkezdtem neki megcsinálni az ágyat. Másnap reggel korán keltem, majd Chisiya bevitt a kórházba. Előtte beugrottunk venni Emikonak valamit mivel ma van a szülinapja a kedvenc páciensemnek. Amikor sétáltam be megláttam Emiko anyukáját. Oda szaladtam hozzá és elkezdtem faggatni.) Helló mi van Emikoval?

-Helló nővér. Emikoval? Semmi sem történt még mindig bent van, de ha Chisiya úr vissza jön és azt mondja haza mehet akkor haza jöhet velem. Tudja milyen boldog vagyok?

-Igen már nagyon rég óta erre várunk nem igaz? Oh apropó hoztam neki valamit neki a szülinapjára ha nem baj.

-Dehogy is! Nagyon fog neki örülni hiszen maga a példaképe. Nagyon sokat jelent nekem is a munkája.

-Nagyon köszönöm szépen!(Mondtam mosolyogva. Ilyen fontosnak még nem éreztem magam soha. Elbúcsúztunk majd rohantam Emikohoz. Elköszöntöttem majd mentem dolgozni. Este mielőtt Chisiya jött volna értem bementem hozzá.) Szia Emiko. Hogy tetszik a rózsaszín plüss nyuszi?

-Nagyon tetszik. Köszönöm szépen.

-Emiko. Csak annyit szerettem volna, hogy maradj mindig ilyen amilyen vagy mert még nálad jobb embert nem ismertem soha csak egyet.

-Megfogadom! De ki volt az az ember?

-Az apukám. Az apukám volt az, de már meghalt amikor 15 voltam.

-Sajmálom. De ne szomorkodj! Ott van neked Chisiya úr. Mindig mosolyog mikor meglát.

-Igazad van viszont nekem haza kell mennem mert Chisiya aggódni fog értem.
-(Búcsúztam el a kislánytól majd ki sétáltam a kórházból. Az a világ megtanított engem valamire. Mindig élvezni kell az életet mert nem tart örökké. Igérem apa büszke leszel rám még ennél is jobban...)

****************************
Sziasztok! Nehéz ezt kimondani, de sajnos ki kell. Remélem tetszett a könyvem mindenkinek aki olvasta. Búcsúzkodom, de nem örökre mert még fogok írni könyveket az 100%. Nagyon köszönöm azoknak akik végig olvastátok nagyon imádlak benneteket! Sziasztok további jó napot/estét/reggelt! ❤️🌸