Tudástár

Aki megoldotta a megoldhatatlant

Számtalan példát tudunk arra mondani, amikor egy fölényeskedő, basáskodó egyetemi tanárt egy egyszerű hallgató valamilyen úton-módon leiskoláz. Rengeteg példa van erre sorozatokban, filmekben, de kedvelt fordulat könyvekben is. Ennek a városi legendának a hátterében az a tanulság áll, hogy vannak olyan esetek, amikor a józan paraszti ész többet ér a felmutatható végzettségekkel szemben.

A történet egyik verziója szerint a hallgató elkésik a matematika előadásról, gyorsan lekörmöli a táblára felírt képleteket, mivel azt hiszi ez megoldandó feladat, majd otthon addig gondolkodik a példán, míg megoldja a következő matematika órára, mikor kiderül, hogy a tanár csak példaként írta fel, amikor egy megoldhatatlan problémáról számolt be a hallgatóknak.

Hihetetlennek tűnik a fenti történet? Pedig megtörtént, méghozzá George Dantziggal, a 20. század egyik legnagyobb matematikusával. Ő volt az Oscar-díjas Good Will Hunting című film ihletője, amiben a főszereplő Matt Damon takarítóként oldja meg az egyetemisták matematika feladataid, amiket ők nem tudnak kiszámítani. Dantzig 1939-ben a kaliforniai Berkeley egyetemen doktori képzésre járt. Jerzy Neyman, ott tanító statisztika professzor, aki maga is jelentős szereppel bír a modern statiszikatudományban, órájáról késett el Dantzig. Neyman professzor éppen arról beszélt hallgatóinak, hogy a táblán szereplő két példa évtizedek óta megoldhatatlan a matematikusok számára, csakhogy Dantzig lemaradt erről, ő pedig csak lemásolta a két feladatot a tábláról, amiket a következő heti órára meg is oldott. Későbbi interjúk alkalmával mindig azt állította, hogy a korábbi beadandókhoz képest nehezebbnek érezte, emiatt még a professzor bocsánatáért is esedezett, hogy sokáig tartott megcsinálnia a házit, mire a professzor úr csak annyit mondott neki, hogy "Tegye az asztalomra a többi közé!". Neymannak viszont csak nagyjából másfél hónappal később került a kezébe a papír, a két feladat megoldásával, s ekkor döbbent rá, hogy egy hallgatója megoldotta az évtizedes megoldhatatlan problémát. Dantzig memoárja szerint egy vasárnap reggel törte rá a professzor az ajtaját, hogy írjon előszót a levezetéshez, hogy azt matematikai szaklapokba közölhessék.

A második világháború kitörése miatt Dantzig csatlakozott az amerikai légierőhöz, így csak 1946-ban szerezte meg doktori címét. Amikor a férfi felkereste Neymant, hogy a disszertációját megvitassa vele, csak annyit mondott neki a professzor, hogy az elsőéves "háziját" tegye egy mappába, többre nincs is szüksége. Dantzig a lineáris algebra kiemelkedő alakja lett, legnagyobb eredménye a szimpex algoritmus, amit a közgazdaságtanban, statisztikában és az informatikában is mérföldkövet jelentett.