Tudástár

Csiki-csiki

A kutatók már rengeteg módon vizsgálták a csiklandozást, de a mai napig nem tudnak 100%-os magyarázatot adni rá, hogy miért is nevetünk ilyenkor, pedig már a '90-es évek óta MRI-t is bevetettek a rejtély megoldására. Néhány megfigyelést azonban többször is bizonyítottak, de arra még mindig nem jöttek rá, miért is vagyunk csiklandósak, illetve, hogy miért nevetéssel reagálunk erre az ingerre.

Már Platón és Darwin is kereste a magyarázatot a csiklandozásra, de sikertelenül jártak, mindketten azzal a következtetéssel zárták le a tézist, hogy valószínűleg az agyban "hiba" van, mivel a csiklandozás nem öröm miatti nevetést okoz. A XX. század kutatói már jóval tovább jutottak a témában: rájöttek, hogy kétféle csiklandozást különböztethetünk meg:1. gargalesis: ez az a csiklandozás, amikor egy érzékeny területet (hónalj vagy talp) erősebb érintéssel ingerelnek.
2. knismesis: ez egy szinte alig érezhető, finom érintés.

Az fMRI kimutatta, hogy egy csiklandozás során az agy több területe is aktiválódik: szomatoszenzoros központ, ami az érintés-ingerek feldolgozását végzi, anterior cinguláris kéreg, ami a vérnyomás és a pulzus szabályozásáért felelős, operculum rolandi, ami a mimikát szabályozza, valamint az érzelmi reakciókat, végül a hipotalamusz, ami a "harcolj vagy menekülj" reakcióért felelős, azaz eldönti, hogy elkerüljük a veszélyt vagy szembenézünk vele és harcolunk ellene.

Érdekes, hogy amikor egy viccet hallunk, a hipotalamusz kivételével az összes többi agyi terület aktiválódik, mint a csiklandozásnál. Ugyanakkor a vicc esetén aktiválódik az agy jutalomközpontja, ami a csikizésnél viszont nem. Tehát a kutatók egyöntetűen kimondták, hogy a csiklandozás kiváltotta nevetés nem pozitív élmény miatt keletkezik, külső jegyeiben azonban pontosan úgy néz ki, mint egy kellemes hahotázás, csakhogy a menekülés reflex megjelenik. A valódi nevetés egy tanult és szociális cselekvés, míg a csiklandozás egy önkéntelen reflex.

Ugyanakkor még mindig nem jöttek rá, hogy miért fejlődött ki ez az evolúció során, mi haszna van túlélési szempontból, vagy hogy egyáltalán miért is vagyunk csiklandósak? Három népszerű elmélet van erre:1: Az édesanya és csecsemője közötti kapocs erősítésére szolgált, majd a csiklandósság egyszerűen megmaradt az ember élete végéig.2: Ez egy önvédelmi rendszer része, mivel olyan részeink csiklandósak, amiken a bőr sérülékenyebb, a csiklandozás pedig védekező reflexet indít el az agyban. 3: Az egyik fél dominanciáját úgy tudja kimutatni és kifejezni, hogy a másik egyednek nem okoz sérülést, így a csoporton belüli hierarchia véres összecsapás nélkül is felállítható.

Viszont, ha a csiklandozásra adott nevetés reflex, miért nem tudjuk saját magunk aktiválni? A kisagy a felelős azért, hogy megjósolja a testünk mozgásából, hogy mit kell éreznünk, ha mondjuk belerúgunk egy kemény tárgyba, ez az agyterület felkészíti az agyat a fájdalomingerre. Tehát ha saját magunkat akarjuk megcsiklandozni, akkor a kisagy előre értesíti az agy többi részét, mire készülünk, így semlegesíti az agyba érkező ingereket.