Tudástár

A történelem legnagyobb hazugsága

Ismeritek Juan Pujol Garcia-t? Nem? Pedig kulcsfontosságú szerepe volt a normandiai partraszállás sikerében.

A partraszállás sikere jelentős részben annak tudható be, hogy a németek nem tudták, hogy a szövetségek hol fognak érkezni. A világháború sorsát megfordító átverés mögött Juan Pujol Garcia, egy spanyol kém, fedőnevén Garbo ügynök állt.

Garcia Barcelonában született, csirke tenyésztéssel foglalkozott. 19 évesen a kötelező sorkatonaság után, a spanyol polgárháború idején bujkált, majd papírokat hamisítva dezertált, csak azért, hogy ne kelljen hadba állnia. Amikor kitört a második világháború, azon törte a fejét, hogy tudná megúszni a katonaságot, míg nem eszébe jutott, hogy megpróbál az angoloknak segíteni, így 1941 januárjában a 28 éves Juan a brit nagykövetségre ment felajánlani magát, mint kém.

A nagykövetségen elküldték őt, ám Juan mindig visszament, míg nem megunta a folytonos visszautasítást és inkább a németeknél jelentkezett szolgálatra kémnek, így hátha majd mégis kelleni fog az angoloknak, ha már beépült. Felkereste a német nagykövetséget, ahol az Abwehr, a német kémszolgálat meg is bízta egy tesztfeladattal: szerezzen portugál vízumot magának Angliába.

Juan elutazott Lisszabonba, ahol a nagykövetség egyik alkalmazottjával összebarátkozott, ellopta annak útlevelét, lemásolta saját képére, így vízumhoz jutott. Az Abwehr hivatalosan is alkalmazta Garcia-t, így lett a Harmadik Birodalom kémje Arabel fedőnéven. Az első küldetését szinte azonnal meg is kapta: utazzon el Angliába és épüljön be a BBC-n keresztül a brit hírszerzésbe.

Azonban Juan nem Angliába, hanem a brit nagykövetségre ment, ahol ismét felajánlotta magát kémnek, de most kettős ügynökként. Azonban a nagykövetség ismét elutasította őt, de Garcia nem adta fel. Azt találta ki, hogy ha így sem kell Angliának, attól még segíteni fog nekik, méghozzá úgy, hogy a náciknak hamis, téves információkat ad át.

Arabel ügynök visszament Portugáliába, vett Angliát-térképeket, útikönyveket és vasúti menetrendet, ezzel is azt a látszatot adva az Abwehr-nek, hogy ő angliai küldetésén van. Majd kapta az újabb utasítást: építsen ki egy egy kisebb kémhálózatot. Ekkor Juan kitalált emberek kitalált történetét adta át mint "informátortól kapott" anyagokat, természetesen ezeknek a kitalált karaktereknek a fizetését is felvette az ő nevükben.

A jelentéseit a lisszaboni közkönyvtárban található angol napilapokból írta némi átírással, habár katonai szempontból teljesen haszontalan híreket közvetített, a németek mégis aktív és megbízható kémként tekintettek Arabel ügynökre.

Mindeközben a brit kémelhárítás is felfigyelt Arabel ügynökre, 1942 tavaszára összerakták a képet: ez az Arabel ügynök ugyanaz a spanyol fiú, akit már ötször kidobtak a nagykövetségről, aki most hülyére veszi a németeket. 1942 áprilisában megkereste a brit kémelhárítás Juan-t, bocsánatot kértek tőle és felkérték kettős ügynöknek. A britektől a Garbo fedőnevet kapta Greta Garbo színésznő után, ugyanis az angolok teljesen le voltak nyűgözve Garcia tehetségétől.

Az MI-5 Londonba helyezte át Garbo-t és elkezdték ellátni valódi titkosszolgálati információkkal, hogy a nácik még inkább a bizalmukba fogadják Juan-t, hogy egészen a felsővezetőkkel tarthassa a kapcsolatot a német oldalon. Ez a terv olyannyira jól sikerült, hogy már nem csak titkosított levelek útján, de titkosított rádión keresztül is zajlott az információ átadása. Pujol végül megkapta a megfelelő kódokat az Enigma-titkosításhoz, amit végül Alan Turing és csapata is megkapott.

Pujol feladata az volt, hogy a partraszállás előkészítése előtt elhitesse Hitlerrel, hogy teljesen máshol fognak támadni a szövetségesek. Az MI-5 és Garbo egy teljes hadsereget talált ki, a FUSAG-ot, ami több százezer katonából állt és Dovernél állomásozott. Hogy a német felderítőkkel elhitessék a sztorit, a britek furnérlemezből épületeket helyezett el a területen, felfújható tankokat állítottak, valamint lánctalppal felszerelt járművekkel járták Anglia déli részeit, hogy tank mozgást imitáljanak. Hamis újságcikkeket is jelentettek meg arról hogy a király a FUSAG csapatait meglátogatta, hamis katonai rádiós utasításokat adtak, hogy azt a németek le tudják hallgatni. Garbo közben folyamatosan adta a katonai jelentéseket, amik pontosan megegyeztek a rádiós lehallhatással és a felderítő repülők jelentéseivel.

A D-Day eljövetelekor Hitler teljesen meg volt győződve, hogy a FUSAG létezik és hogy Calais-nál fognak támadni, így oda vezényelte legjobban képzett katonáit és tüzérségét. Garbo jelentése szerint Skóciából norvég támadást is terveznek a szövetségesek, így Hitler 250.000 katonát küldött a Skandináv térségbe. Így amikor az első szövetséges katonák 1944. június 6-án partra szálltak, a németek szentül hitték, hogy csak elterelés. Habár csak kis létszámú német erő volt jelen, a szövetségesek így is sok katonát vesztettek, azonban Garbo nélkül biztos, hogy vesztettek volna a szövetségesek.

2 nappal később, június 8-án a német Gerd von Runstedt tábornok könyörögve kérte a Führert, hogy a páncélosokkal elmehessen Normandiába, de Hitler megtiltotta, ugyanis Gerbo jelentése szerint bármikor indulhatott a FUSAG támadása, így a tábornok 200 kilométerről tétlenül nézte a szövetségesek előretörését.

Még egy hónappal később is, amikor már Franciaország jelentős részén a szövetségesek visszaverték a náci seregeket, még akkor is 22 hadosztály várta a nem létező FUSAG sereget a La Manche partján. Arabel ügynököt Vaskereszttel tüntették ki hősi szolgálataiért, néhány hónappal később Garbo ügynököt lovaggá ütötték. A nácik a háború legvégéig nem is tudták, hogy legjobb kémük az angoloknak dolgozik.

Garbo ügynök háború után Dél-Amerikába költözött, ahol nem sokkal később meghalt maláriában. Vagyis a rá vadászó németeket és az MI-5-ot is átverte halálhírével. 40 évig élt boldog életet Venezuelában, ahol megházasodott, családot alapított és nyelvtanárként dolgozott, később pedig egy kis könyvesboltot nyitott, illetve egy kisebb szállót is üzemeltetett.

1984-ben, 10 évnyi kutatás után egy brit újságíró talált rá. Ekkor Pujol visszatért Angliába, ahol megírta emlékiratait, részt vett Normandiában a partraszállás 40. évfordulójára tartott megemlékezésen, ahol veteránok százai ünnepelték őt. Végül 1988-ban, 76 éves korában meghalt.