Halál sötét zúga - A Kaszás

A Világ szeme

* Adele szemszögéből *

Nagyokat pislogva nyitottam ki a szemem a szobámban, közben körülnéztem. Elégedetten nyújtozkodtam miszerint a tegnap történtek csak álom volt. Az agyam képzelete, hogy idejött a fekete kalapos férfi. Továbbra is ezzel hitegettem magam, míg körülnéztem a lakásban. Semmi gyanúra utaló jel nem volt. Ami csak tovább erősítette bennem, hogy valóban csak egy rossz fantasy álmom volt. Elégedetten kortyoltam bele a frissen főzött kávémba, miközben felnevettem, továbbra is, hogy milyen hülyeségeket tud kreálni az emberi agy. Vissza mentem a szobámba a telefonomért, de ekkor az ágyam meletti sarokra futott a tekintetem. Az a fanyelű kés volt ott, amit még a párnám alá rejtettem. De mégis akkor mit keres ott a földön? Lassú léptekkel közelítettem felé, mintha egy időzített bomba lett volna. De valójában, átvitt értelembe az is volt. Az igazság időzített bombája.

Gyorsan dobogó szívvel, és remegő kezekkel felemeltem a kést a márványszürke parkettáról. A kés hegyén rászáradt fekete folyadék tátongott. Legszívesebben felsikítottam volna, de tudtam, hogy eddig is csak az agyamat próbáltam becsapni, hogy csak álom volt. A szívem nagyon jól tudta mélyen, hogy ami előző este történt, az bizony 100%-ig valós volt. 

A telefonomhoz kaptam és Emily-t tárcsáztam. Megmondtam neki, hogy egy pár napig szabadságra megyek, úgyanis annyira féltem ettől a valamitől, hogy esélyem se lett volna a munkámra koncentrálni, és amit nagy nehezen felépítettem volna, azt le is romboltam volna. Emily folyamatosan faggatott, én aki, munkamániás, hogy tudok szabadásgra menni ilyen hirtelen. Nem mondtam neki semmit. 

Mit mondhattam volna? 

Bocsi, csak épp egy halálangyal  van a nyomomban, és lehet, hogy meg kellett volna haljak 6 éve, de véletlenül életben madtam. Így, most megyek és szembe nézek az igazsasággal (?) 

Nevetségesnek tűnt az egész. Sőt, abban a pillanatban a menedzserem és egyben jó barátnőm, orvosi kivizsgálásra küldött volna. Így hát, elhatároztam, hogy ez az én ijesztő titkom marad, és kiderítem, hogy mi folyik itt. Éreztem, hogy valami olyan dolog kezdődött el aminek sosem kellett volna, és lehet sosem fogok tudni visszamenni a boldog és nyugodt életemhez. 

Kiviharoztam az ajtón. Semmi tervem nem volt jelen pillanatban. Csak arra tudtam gondolni, hogy látnom kell Őt. Egy kicsit elkezdtem aggódni a sérülése miatt. Talán fájt neki? Vagy még most fáj neki? Ahogy ilyen gondolatok cikáztak a fejembe, némi bizsergést éreztem a tarkómon. Mintha valaki követne. Nem feltűnően oldalra néztem, hogy a szemem sarkából láthassam, hogy ki van mögöttem. Nem igazán bukkant fel senki. Gyors lekanyarodtam az egyik utcán és megtorpantam. Lélelgzetviszafojtva vártam Rá. Ahogy az idegen befordult az utcán szintén hirtelen mozdulattal mint én, majdnem összeütköztünk. Mikor felnéztem, hatalmas csalódottság tört rám, úgyanis nem ő volt. 

- Elijah? - mondtam megelpődve, miközben végig néztem a szőke, kék szemű férfin. - Te követtél engem? - vontam kérdőre.

- Mi? Mégis miről beszélsz? - tette fel védekezően a kezeit és a telefonjára mutogatott, amin a google maps volt megnyitva. - Nem ismerem a várost. - tette hozzá.

- Oh. - sóhajtottam fel megkönnyebbüléssel.

- Azt vártad, hogy kövesselek? - húzódott vigyorra a szája. 

- Azért annyira még nem rajongok érted. - szarkasztikusan felnevettem. 

- Milyen kár. De mindennek eljön a maga ideje, nem igaz? - méregetett végig egy pimasz mosoly kíséretében. Nem tudom, hogy ezzel mit akart pontosabban mondani de úgy döntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom, és nem megyek bele a játékába.