Halál sötét zúga - A Kaszás

Új kezdet

*Adele szemszögéből*

Will valószínűleg megölte Elijah-t. Nem vagyok benne biztos, hogy konkrétan mit tett, vagy hogy csinálta, mert akkor már Elisabeth kivezetett a szőkeség lakásából. Életemben nem láttam még ezt a dühöt, és kegyetlenséget benne. Bevallom őszintén egy kicsit megrémített. Nem igazán tudtam ránézni aznap este. Valamilyen oknál fogva egy gyilkost láttam benne. Tudtam, hogy Elijah félig démon volt, és hogy nem volt egy jó teremtmény. Ez kicsit furán hangzik. De mégis, talán ő sem érdemelt volna ilyen fájdalmas halált. Hiába hagytuk el a szobát, az épületet Elijah fájdalmas kiabálása töltötte be. Az én halál angyalom sokkal hidegvérűbb volt, mint gondoltam. Az este próbált gyengéden a közelembe férkőzni, megölelni, ellátni a sebem, de elutasító voltam vele. Időre volt szükségem, hogy megemésszem az egészet. A szerelmem nem csökkent egy cseppet sem, de valahogy mégis nem éreztem helyénvalónak, hogy megdícsérjem amiért megölt egy hibridet. Az időzítő hamar rájött, hogy talán egy kicsit tartok tőle. A tekintetében mérhetetlen szomorúság csillogott, mikor még utoljára visszanézett a válla fölött. Ismert engem, hogy ilyenkor nekem egyedüllétre van szükségem. Már 2 hét is eltelt, mióta utoljára láttam. Őszintén szólva, hiányzott. De most volt az első amikor azt éreztem, hogy talán én szívesen élném az unalmas hétköznapjaimat, mint egy normális ember. Bár tudtam, hogy én már normális ember nem leszek, de legalább póbáltam azt tettetni. 

- Nem semmi ez a színészkedés. Szerintem nekem is karriert kéne váltanom. - huppant le a kanapémra Elizabeth, aki már azóta itt ragadt, mióta Elijahval volt azaz incidens. Talán nem volt mit csinálnia, vagy nem volt több célja. De még az is megfordult a fejembe, hogy Will kérte meg, hogy itt legyen velem. Mindenesetre felnyílt a szemem és elkezdtem látni Elizabeth pozitív oldalát is. Ha most ezt az 5 évvel ezelőtti énemnek mondanám, el sem hinné. A maga módján megkedveltem. Egyre többet árult el magáról. A bizonyos bosszú, és utálat amit Elijah iránt érzett, megalapozott volt. Úgyanis 250 évvel ezelőtt, mikor Elizabeth is ember volt Elijah előző életében megölte az egyetlen kishúgát, az egyetlen családtagját. A gondolatra máig összeugrik a gyomrom, és a legrosszabb, hogy Elijah mindvégig emlékezett rá. Egy cseppnyi megbánást sem tanusított. 

- Ha nem leszel túl irritáló, talán beveszlek a vállalkozásomba. - mosolyodtam rá pimaszul.

- Már csak az kéne. - nyújtozkodott. - Úgy dönöttem nyugdíjba vonulok. - húzta el a száját. 
- Túl unalmas már. Nincs kivel rivalizálni. - nézett sokatmondóan az irányomba.

- Nem is álmodj róla. Nem megyek vissza. Más utakra sodort az élet, ahol most boldog vagyok és végre lehet egy stresszmentes életem. - mosolyodtam elégedetten. 

- Stresszmentes élet, mi? - nevetett fel szarkasztikusan. - Na végre, megjött a pizza. - csapta össze a tenyerét, és mielőtt átvette a négy sajtos pizzát, flörtölt egyet a futárral. - Imádom a halandó pasikat. - csukta be az ajtót maga után. 

Elkezdtük enni a pizzát, de én amint beleharaptam az ízletes pizzába, a torkom összeszorult, és hányinger tört rám. 

- Mi van? - kérdezte teli szájjal az időzítő, aki egyesével kezdte lenyalni a sajtot az ujjai hegyéről. A pizzát visszadobtam a kartondobozba, és futó lépésekkel a mosdó felé vettem az irányt. Épp időbe elértem a fürdőt, felhajtottam a wc tetejét, és szépen kihánytam mindent a gyomromból amit csak lehetett. Ekkor Elizabeth megtámaszkodott az ajtófélfának a pizzával a kezébe. 

- Szóljak Willnek, hogy apa lesz? - dünnyögte teli szájjal, majd egy nagyot harapott a pizzába és pimasz mosolyra húzódtak az ajkai. 

- Nem vagyok terhes. - mondtam mérgesen, és éreztem, hogy még csak most jön a második hullám. 

- Hogyne, én is ezt mondanám. - nyelte le az utolsó pizza falatot, majd letérdelt a hátam mögé és hátra fogta a hajamat, miközben apránként paskolta a hátamat. - Mindjárt elhányom magam én is. - dünnyögte és az egyik kezével befogta az orrát. Felnyúltam a gombig, és lenyomtam, így lehúztam a wc-t. Bágyadtan kiegyenesedtem.

- Csak valami rosszat ettem. - fejeztem be amit elkezdtem. 

- Fogd csak rá. - mondta gúnyos mosollyal az ajkain. 

A másnap reggelem ugyanígy kezdődött. Ami már duplán aggódalomra adott okot. Nem akartam Elisabethet magammal vinni az üzletbe, hogy terhességi tesztet vegyek, hiszen annyira ideges voltam, hogy csak még jobban rátenne egy lapáttal, és akkor meg az idegességtől hánynám össze magam. 

- Figyelj. Ne pánikolj. - mondta Emily halkan és légzésgyakorlatokat próbált csináltatni velem, miközben remegő kezekkel levettem 3 különböző terhességi tesztet a polcról. - Nem akarlak idegesíteni, de ha mégis az vagy... - kontrázott. - Ki az apa? - kérdezte kíváncsian. - Ugye nem valami egy éjszakás jött-ment? - kapta a szája elé a kezeit.

- Nem. - mordultam rá. 

- Akkor jó. - mosolyodott el. Meg is bántam, hogy Emily-t vittem el, hiszen ő sem volt éppen a legjobb ha a megnyugtatásról volt szó. Lehet csak egyedül kellett volna menjek. A terhességi teszteket gyorsan kifizettem, és lakásom felé indultam vissza egyedül. Emilynek megígértem, hogy majd hagyok egy SMS-t, vagy felhívom. 

A wc-n ülve tartogattam a tesztet. Kezeimmel eltakartam az eredményt. Nem akartam megnézni. Elég érett voltam, hogy anya legyek, hiszen a 28. életévemet töltöttem be, de mégis nem voltam rá készen. A kósza gondolat, hogy csak egy valakitől lehetek terhes megmosolyogtatott. De aztán ez a gondolat, egyből visszahúzott a valóságba. Az én halál angyalom azt hiszi, hogy haragszom rá, és legszívesebben ellökném magamtól, megrémisztett. Egy kicsit még haragudtam rá, de mégis ő volt az a személy, aki ha elmenne, senki nem tudná kitölteni a hátrahagyott űrt. Csak az ő melegségére, és csókjaira vágytam. Remegő szempillákkal meglestem az eredményt. 

Pozitív. 

Elnyilt ajkakkal bámultam a tesztet. Lehet, hogy hamis az eredmény. Így, a másik két tetsztet is elvégeztem.      

Két csík. Két csík.

Megrökönyödve jöttem ki a mosdóból és az asztalra tettem a három terhességi tesztet.

- Huh. Hát ez elég biztosnak tűnik. - bólogatott elismerően Elisabeth. - Na és mikor lesz a gender party? - húzta gonosz vigyorra ajkait. Ebben a pillanatban valaki, kopogott. 

- Te ide hívtad? - néztem rá megdöbbenten.

- Mégis mit kellett volna, hogy tegyek? - húzta fel a szemöldökét, és boldogan ajtót nyitott a férfinek akit szeretek. - Gratulálok. - mondta Elisabeth és megpaskolta a vállát, majd elhagyta a lakást. A torkom a szívembe ugrott, és az asztalon lévő terhességi teszteket lekaptam és szorongatva a hátam mögé rejtettem. 

- Mihez gratulál? - nézett értetlenül rám. Nem jutottam szavakhoz. Melegség töltött el márcsak a látványától, és a tudat, hogy az ő gyerekét hordozom a szívem alatt, még jobban megolvasztotta a szívem. Will közelebb lépkedett. Lassan sétált, a reakciómat várva. Még mindig abban a hitben élt, hogy talán félek tőle. De ez nem volt igaz. Megtörtem a köztünk levő távolságot és szorosan magamhoz vontam. Az időzítő belefúrta az állát a nyakamba, és derekamon keresztül közelebb húzott magához. - Örülök, hogy nem utálsz. - suttogta lágyan.

- Nem tudnálak. - válaszoltam elpirulva. Lassan szétváltunk, míg én abban a pillanatban a kezébe nyomtam az egyik terhességi tesztet.

- Amikor ember voltál... - kontráztam. - Szerintem akkor történt. - nyögtem ki, és türelmetlenül vártam a reakcióját.

- Ez egy terhességi teszt? - kérdezte. Hevesen bológattam. - A tiéd? - kérdezte tovább meglepetten. 

- Igen. - mondtam halkan. A halál angyalom ajkai széles mosolyra húzódtak. Majd szenvedélyesen megcsókolt. 

- Remélem a jóképű apukájára fog hasonlítani. - nyögtem bele a csókba. 

- Szerintem meg a vonzó, tüzes anyukájára. - húzta pimasz mosolyra az ajkait, és mohón megcsókolt.