Halál sötét zúga - A Kaszás

Az alku

Megváltoztattam a borítót, ne lepődjetek meg!:)

*Will szemszögéből*

Másnap reggel Adele a karjaimban feküdt. Halkan szuszogott, miközben még az álomvilág lépcsőfokait járta. A hirtelen emberi létnek köszönhetően mindent 100x annyira felerősítve érzek most, mint még időzítőként. Az öregnek igaza volt, nehéz lesz megszokni. Mostantól kezdve el kell látnom a testem szükségleteit, amire csak nyűgként tudtam gondolni. Nem beszélve, hogy ajtón keresztül kell közlekedjek, és többé semmilyen természetfeletti lénnyel nem kommunikálhatok. Egy pillanatra megbántam. Sóvárgást éreztem, az időzítő létem iránt. Annyi éven át, az tette ki a másik felemet. De próbáltam örülni is, mert így olyan dolgokat tapasztalhatok meg halandóként Adele-lal amire sosem lehetett lehetőségem időzítőként. 
A tétova gondolataimat a gyomrom hangos korgása zavarta meg. Idegesen az arcomra tettem az alkarom. Talán ezt utálom már a legjobban. Ellátni a testem szükségletetit.

Adele elkezdett fészkelődni a karjaimban, majd közelebb bújt a csupasz mellkasomhoz.

- Te éhes vagy. - kuncogott álmos hangjával. 

- Neked is jó reggelt. - pusziltam bele a mogyoróbarna hajkoronájába.

- Tudok egy nagyon jó helyet. Tetszeni fog. - nézett fel rám.

- Bíztam is benne, hogy nem okozol csalódást. Te vagy az egyetlen aki megtudja szerettetni velem az emberlétet. - húztam pimasz mosolyra ajkaim. 

- Ha csalódást okozok, akkor majd megbüntetsz. - felelte kéjesen.

- Legyen. - egyeztem bele egy mosoly kíséretében, és egy csókot leheltem az ajkaira. 

Miután kikeltünk az ágyból, egyre jobban rá kellett jöjjek, hogy a halandó test sokkal gyengébb mint gondoltam. A reggelemet enyhe hátfájás töltötte meg az ágynak köszönhetően. A lány után vettem az irányt, aki a fürdőbe indult. Míg én lezuhanyoztam addig ő fogat mosott. Ez a sok-sok reggeli teendő már az első napon majdnem az őrületbe kergetett. De valahogy azzal nyugtattam magam, hogy majd hozzászokok. A törülküzőt lekaptam a radiátorról, és körbe tekertam a derekam körül. Adele tüzes pillantásokkal méregetett. 

- Ne mondd, hogy az emberi testem jobban tetszik. - forgattam meg unottan a szemeim. 

- Mindkettőt szeretem. A tested és a lelked. - vágta rá és miután megtörölte a száját egy vékony törölközőbe a fogmosás után, kezeit az arcomra helyezte. - Egyszerűen túl jóképű. - suttogta. A halandó érzéseimnek hála olyan intentzíven zakatolt a szívem, nem beszélve, hogy a merevedésem is elindult. Ezt nem fogom tudni megszokni. - nyugtáztam magamba. 
Forróság öntötte el a testemet, és a vizes mellkasamhoz vontam Adele-t, aki felsikított mert így a száraz hálóingje is nedves lett. 

- Te harcoltad ki, angyalom. - húztam pimasz mosolyra ajkaim és vadul megcsókoltam. Adele nem tétovázott, hogy viszonozza. 

***

- És itt vagyunk! - kiáltott fel. Egy mexikói étterem előtt álltunk. Zöld, piros, fehér színek borították az ajtót. A falakon tipikus mexikói hangukat uralkodott. A festményekkel volt elborítva, és elég híresnek mondható helynek tűnt. Alig nyitott ki, és már emberek tömege állt sorban. - Foglaltam asztalt. - mosolyodott el. Az embereket átszelve, leültünk egy hangulatos kis asztalhoz. Nagyon értettek a romantikához, úgyanis még egy gyertyát is illesztettek az asztal közepére. 

- Mit hozhatok Önöknek? - lépett oda hozzánk egy felszolgálónő. Adele sebesen nézegette az itallapot, mintha attól félne, hogy legközelebb nem jön ide egy felszolgáló sem ilyen gyorsan. Addig én rápillantottam az ételkínálatokra. A szavak mellett a kép igen jól nézett ki. Adele megköszörülte a torkát, aminek hatására felnéztem, és a szemem sarkából, láttam, hogy felszolgálónő, úgy bámul mintha lenne valami az arcomon.