Halál sötét zúga - A Kaszás

A csapás

*Adele szemszögéből*

Másnap reggel a halál angyalom félmeztelen karjaiban ébredtem. Nem akartam kikelni az ágyból. Azt akartam érezni, ha itt maradok fekve vele, kizárva a külvilágot, akkor az idő is megáll. Így, senki és semmi nem fog leselkedni ránk. Békében élhetek vele, és minden egyes áldott nap érezhetem a teste melegét. A kósza gondolattal az ajkaim mosolyra húzódtak. Milyen jó lenne, ha más körülmények közt találkoztam volna vele. 

- Mi olyan vicces? - dünnyögte, és vonzó sötét íriszeit le nem vette rólam. 

- Csak ábrándoztam. - mosolyodtam el. 

- Miről képezelődtél? - bújkált a szája sarkán egy enyhe pimasz mosoly.

- Nem tüzes dolgokról, elhiheted. - morogtam. 

- Mert azt nem élveznéd? - húzta fel a szemöldökét.

- De. Mindent élvezek, ami veled kapcsolatos. - feleltem elismerően. 

- Szóval elégedett vagy? - kérdezte. 

- Teljes mértékben. - mondtam őszintén. Elmosolyodott és közelebb húzott magához, míg én belefúrtam az arcom a csupasz izmos mellkasába. 

- Melletted néha elfeledkezem, hogy ki is vagyok valójában. - suttogta a hajmba.

- Ez rossz? - kérdeztem kíváncsian. 

- Régen azt gondoltam volna, hogy igen. De mára rá kellett jöjjek, hogy valójában nem rossz. 

- Örökre így szeretnék maradni. - suttogtam, és mélyen belélegeztem a finom illatát. 

- Annyit nem bírna ki a karom. - célzott arra, hogy mivel az egyik karján feküdtem, így elzsibadt neki. Ennek hatására felnevettem és még közelebb dörgöltem magam hozzá. Csak az alsóneműt vettem vissza a tegnapi esemény után, így jó volt a bőrömön érezni a melegségét újra.

- Van rá esély, hogy terhes legyek tőled? - szökött ki a kíváncsni gondolat a fejemből. 

- Nem. Ne aggódj. - rázta meg a fejét mosolyogva.

- Hát, ez pont aggódalomra ad okot a későbbiekben. - próbáltam viccelődni.

- Már családalapításba is kezdesz a tudtom nélkül? - válaszolt egy cinikus mosoly kíséretében.

- Én örülnék neki, ha lehetséges lenne. - nyögtem ki zavartan. 

- Talán egyszer lehetséges lesz. - mondta nyugodt hangnemmel. 

- Mikor? - néztem fel rá.

- Ha ember leszek. - felelte gyengéden. Egy pillanatra megfagyott az ereimben a vér, mivel rájöttem, hogy olyan dolgot kérek tőle ami lehetetlen, és ezzel lehet megbántottam. 

- Igazából nem olyan fontos, hogy gyerekeim legyenek. - kontráztam, mire ő enyhén felnevetett.

- Ahogy akarod. - felelt lágyan, és egy csókot lehelt az ajkaimra. - Ma találkoznunk kell valakivel. - váltott témát.

- Kivel? 

- Egy régi baráttal. - mondta és némi aggódalom ült ki az arcára. 

- És mikor? - ültem fel az ágyon. Úgyanis egyre feszültebb lett a hangulat, és megint visszatértem a valóságba. 

- Amint elkészültél. - mondta, és egy pimasz mosollyal végigmért. - De az még várhat egy kicsit. -tette hozzá és magára rántott. 

- Mit csinálsz? - nevettem fel, miközben megtámasztottam magam a kezeimmel a feje mellett.