Egész este nem aludtam semmit. Még hogy én vagyok a paranoiás. AKKOR EZ MI A KURVA ÉLET VOLT?? Ilyet nem képzelek be hogy integetnek nekem ijesztő fekete ruhás emberek. A szobámban fel-alá járkáltam miközben egy törölköző pihent a vállaimon. Nem hívtam fel Jisungékat, mivel nem látom értelmét. Úgy is megint azt mondják hogy képzelődőm, pedig nem. De hiába beszélek nekik ha ennyire némák. Úgy sem fognak hinni nekem.
-Huuu oké.-vettem egy mély levegőt majd behúztam a függönyöket és leellenőriztem hogy minden ajtót becsuktam e. Ránéztek az órámra ami reggel 6 órát mutatott.
Még tudok aludni 3 órát
Lassan betakaróztam majd lehunytam a szemeim s próbáltam elaludni, kisebb nagyobb sikerrel.
Ha őszinte akarok lenni maximum fél órát aludtam azt is szenvedve.
-Felix minden rendben?-kérdezte Jeongin miközben a vállamat megfogta.
-U..Uhum persze.-ráztam meg a fejem.
-Csak elgondolkoztam.-dörzsöltem meg a szemem.
-Aludtál te egyáltalán?-borzolta össze a hajam Seungmin.
-Nem igazán.-motyogtam miközben a padra tettem a fejem.
-Na miért?-kérdezte miközben elém ült.
-Csak..nem tudtam aludni.-beszéltem a pulcsimba mire Seungmin felhümmögött.
-Nem érzem jól magam.-emeltem fel a fejem miközben a hajamba túrtam.
-Hazamegyek.-álltam fel mire Seungmin megfogta a kezem.
-hm?-néztem rá kérdőn.
-Kikísérlek.-mondta mire aprót bólintottam.
-Na miért nem aludtál?-kérdezte.
-Seungmin nem akarok erről beszélni.-mondtam.
-Megint paranoiáskodsz?-kérdezte mire felnevettem.
-Pont ezért nem akarok veletek erről beszélni. Úgy sem hinnétek nekem akkor mi a gecinek kéne elmondanom?-kérdeztem majd sarkon fordultam. Hazafele vezető utamon megrezzent a telefonom.
"Ismeretlen szám"
Enyje Felix nem szabad ilyen csúnyán beszélni s barátaiddal nem de?
Szivem kihagyott egy ütemet miközben ledermedtem a járda közepén. Ujjaim erősen szorították a telefont majd lassan felemeltem a fejem, s óvatos mozdulattal fordítottam jobbra-balra a fejem keresve valaki után.
"Ismeretlen szám"
Nem fogsz látni Lix hiába keresel. Majd máskor. Talán ma, talán holnap. Ki tudja?
-Hhhh...-kapkodtam a levegő után miközben lehunytam a szemeim.
"Ismeretlen szám"
Addig is vigyázz a gyönyörű pofidra.
Könnyeimmel küszködve rohantam haza majd becsapva az ajtót rohantam fel a szobámba.
-Miért? Miért én?- fogtam idegesen a fejemet miközben fel alá járkáltam.
-Istenem a ráknak jöttem ide.-álltam meg a szoba közepén majd pár perc néma csend után felszólaltam.
-megvan mit kell tennem igen megvan.-motyogtam majd kivettem a bőröndöm a szekrényemből, s elkezdtem beledobálni minden ruhám.
-el kell innen tűnnöm.-beszéltem magamnak miközben rohantam le a bőröndömmel együtt a lépcsőn. Lassan sétáltam egy kisebb utcában lefelé mivel a telefonom azt mutatta erre kell jönnöm.
Egy pár perc elteltével megéreztem egy kezet a vállamon.
-Istenem Seungmin még ide is követsz?- vettemm egy mély levegőt miközben hátra fordultam.
-Sajnos nem Seungmin vagyok szépfiú.-mondta a maszkos alak majd egy ruhadarabot nyomott az arcomhoz. Próbáltam ellenkezni, de testem mozgása lelassult, majd minden elsötétedett.
