-De Seungmin nem tenne ilyet.-motyogtam mire Hyunjin felsóhajtott.
-Sosem tudhatod mire képesek az emberek Felix. Itt van Hyunjin. Elrabolt.-mondta Bang Chan mire Hyunjin csak megforgatta a szemét.
Chan folytatni akarta a mondandóját, mire egy hatalmas csattanást hallottunk, majd láttam ahogyan egyre több ember van az épület előtt.
-Gyere.-fogta meg a kezem Hyunjin miközben a többiekre nézett.
-Mindjárt jövök!-mondta mire a többiek bólintottak ő pedig elkezdett felhúzni a szobájába.
-Figyelj.-csukta be az ajtót.
-Te itt bent maradsz.-mondta mire kérdőn néztem rá.
-Na nem. Azt nem.-kezdtem el tiltakozni.
-Olyan nincs hogy nem Felix.-emelte fel a hangját mire lehajtottam a fejem.
-De nem akarlak egyedül hagyni..-motyogtam mire Hyunjin megrázta a fejét.
-Te is tudod hogy semmi bajom nem lesz.-mondta mire csak egy aprót bólintottam.
-Csak maradj itt. Ne menj sehová bármit is hallasz.-simított arcomra majd kinyitotta az ajtót de én a keze után kaptam.
Szemeimbe nézett én pedig az övéit kémleltem, majd ajkaim az övére toltam. Ő ismét arcomra simított majd bezárta maga után az ajtót.
Én leültem az ágyra, végig hallgatva emberek sikolyait köztük a Hyunjin kiabálását is. Egy pár perc múlva elkezdték verni az ajtómat, mire azonnal megugrottam majd levegővételem felgyorsult, a pulzusom megemelkedett.
Az ajtót egy ideig még verték, majd hirtelen betört. Az ajtó túloldalán pedig Jisung állt fegyverrel a kezében.
Szemeim kikerekedtek majd meghátráltam.
-Lix végre.-mosolyodott el Jisung.
-Annyira aggódtam.-fogta a szívét miközben elém sétált.
-H..Hol van?
-Kicsoda?-kérdezte.
-Oh? A szőkeség?-kérdezte mire bólintottam.
-Seungmin után ment így könnyebben bejutottam érted.-mondta majd megfogta a kezem.
-N..Ne..-rángattam a kezem de nem engedte el.
-Ne félj nem bánthat.-mondta majd elkezdett kihúzni.
-N..Ne..-kezdett könnyekkel megtelni a szemeim.
-Hyunjin!!-kiáltottam el magam miközben szemeimből ömlöttek a könnyek.
-Jézusom mit csinálhattak veled.-motyogta Jisung miközben kirángatott a házból.
-FELIX???-hallottam Hyunjin hangját mire annál hangosabban sírtam.
-Gyere már baszki.-rángatott egyre erősebben.
-HYUNJIN!-ordítottam el magam mire Hyunjint véltem felfedezni az ajtó előtt amiből kirángatott Jisung.
Hyunjin elkezdett futni felém, de 7 ember elé állt miközben fegyvereket hegyeztek rá.
-HYUNJIN..-ordítottam keservesen.
-Nyugodj meg Felix már nem bánthat többé.-mondta Jisung miközben beültetett az autóba.
Szívem folyamatosan a torkomban dobogott, szemeim nem bírtam levenni Hyunjinról.
Jisung valamit beszélt nekem, de semmit nem hallottam belőle.
-Felix-rángatott Jisung.
-Hm?-néztem rá üres tekintettel.
-1 hónap telt el a történtek óta, jobban kellene már lenned.-mondta mire felhümmögtem.
-Én jól vagyok.-mondtam mire csak megforgatta szemeit.
-És..tudom nem ide való de láttad az arcát?-kérdezte Jisung.
-Miért?-kérdeztem vissza.
-Mert ha el tudod mondani hogy néz ki akkor el tudjuk kapni.-mondta mire felhümmögtem.
-Nem láttam.-mondtam mire Jisung felsóhajtott.
-Felix hyung-fogta meg a vállam Jeongin mire oldalra léptem.
"Te az enyém vagy megértetted?"
-Hyung?
-Sajnálom.-ráztam meg a fejem.
-Inkább lefekszem ha nem baj..-motyogtam majd elindultam a szobám felé.
-Rendben..umm..mi úgy is megyünk.-mondta Jisung miközben megfogta Jeongin kezét.
Én aprót bólintottam majd becsuktam a szobám ajtaját. Elfeküdtem az ágyon majd a plafont kémleltem.
"Te az enyém vagy megértetted?"
Nagyon sóhajtva fogtam mellkasom miközben lehunytam szemeim, majd elnyomott az álom.
rovid resz de lenyegretoro😋
