Borzalmas fejfájásra ébredtem. Mikor szemeim nehezen kinyitottam, teljesen homályosan láttam mindent. Pislogtam egy párat miközben felnyögtem mikor az agyam felfogta fejfájásom erősségét.
Fejem hátra döntöttem, majd mikor már sikeresen ismét láttam, szétnéztem hol is vagyok, viszont képtelen voltam rájönni. A szoba szürke volt, egy ággyal, asztallal és székkel bútorozva.
Lassan felültem majd meg akartam mozdítani a kezem, viszont valami visszahúzta. Összezavarodva néztem a kezemre, majd nagyokat pislogva figyeltem a csuklómon pihenő láncokat.
Egy aprót ismét rántottam rajta, majd egy erősebbet, de semmi. Lassan nyakamra vezettem kezem, amin megéreztem egy vas anyagot. Jobban végig tapogattam, majd lassan lenéztem, s láttam ahogyan ott is egy lánc pihen.
-istenem..-motyogtam miközben neki döntöttem a fejem a falnak.
Kiválasztottam a szoba egyik sarkát amit pislogás nélkül bámulni kezdtem.
-Oh már fent is vagy?-kérdezte egy izmos férfi miközben az ajtó kis ablakrészén nézett rám, majd miután ezt megkérdezte, el is tűnt.
Pár perc múlva ajtónyitódást hallottam, majd az kinyitódott, s egy magas szőke férfi lépett be rajta, maszkkal az arcán.
-Látom felébredtél.-mondta miközben az asztalhoz sétált, majd elvette onnan a széket, s idegesítően lassan húzta az ágyam elé majd leült rá.
-Nem fogsz megszólalni?-kérdezte miközben hátradőlt a széken. Én nemlegesen megráztam a fejem.
-Oh micsoda kár.-mondta majd a "pórázomnál" fogva húzott közel az arcához, így négykézláb voltam, mivel kezeimmel próbáltam megtámaszkodni.
-hmmm-mordult fel majd lassan levette a maszkját, mire felsóhajtottam. Istenem miért volt igazam. Kérdeztem magamtól. Telt ajkak, egy pici anyajegy a szeménél és orránál, pirosas arc.
-oh?-kuncogott fel.
-talán tényleg olyan jól nézek ki mint mondtad?-kérdezte mire nem mozdultam.
-Válaszolj.-rángatott meg mire remegve bólintottam.
-Látod tudsz te jó is lenni.-simított hajamba.
-M..Miért vagyok itt?-kérdeztem mire elmosolyodott.
-Oh Felix..-sóhajtott fel.
-Már akkor tudtam a létezésedről, mikor még ausztráliában voltál.-mondta mire szemeim kikerekedtek.
-Mindent tudok rólad. Az összes barátaid nevét, a volt partnereid nevét, a családtagjaid nevét és még a ruha méreted is Lixie.-szagolt hajamba.
-És hogy miért vagy itt?-kuncogott fel.
-Túl tökéletes vagy hogy mégegy olyan nyomorulttal állj össze mint az a Chase.-motyogta a fülembe.
-E..Ezt nem értem...-nyeltem egy nagyot.
-Az enyém leszel Felix. Ha kell már most is.-mondta mire nemlegesen ráztam a fejem.
-É..én nem a..akarom-hátráltam meg.
-Haza ak..akarok menni..-teltek meg könnyekkel szemeim.
-Oh ne..ne sírj.-törölte meg arcom mire jobban meghátráltam.
-Hol a te..telefonom?-kérdeztem.
-Ez?-vette ki a zsebéből mire érte kaptam, de csak egy erős pofot kaptam cserébe.
-Oda figyelj kivel vagy egy szobában Lee Felix.-emelte fel a hangját mire nagyot nyeltem miközben az arcom fogtam.
-Attól mert normálisan beszélek veled és tetszel nekem, hidd el másodpercek alatt meghalsz a kezeim között.-emelt fel pórázomnál fogva miközben lenézett rá, ami miatt aprónak éreztem magam majd bólintottam.
Ő elengedte a láncot, majd megköszörülte a torkát.
-Nem vagy éhes?-kérdezte.
-N..Nem-mondtam mire csak meghúzta a vállát majd a széket visszahelyezte az asztalhoz. Lassan visszasétált az ágyamhoz majd lenézett rám.
-Olyan gyönyörű..-simított arcomra mire szembe köptem. Ő elmosolyodott majd szemeimbe nézett, s hajamnál fogva rántott magához, mire és leestem az ágyról, így a földre kerültem. Ő leguggolt elém, majd elvigyorodott.
-Ez tetszik benned. És ezért leszel az enyém, csak az enyém Lee Felix.
Heyoo
Sajnálom a késői részt random elindult az orrom vére wth
