Sweet blood/BEFEJEZETT

1.

...A sírok,oly csöndesek. Csak sétálok közöttük. Teli hold van. De a farkasok csöndben vannak. Ahogy végighúzom egy márványkövön ujjaim, valamiféle suttogást hallok. Lágy szellő fúj. Mégis kabátban járnak az emberek. November van. A kedvenc hónapom. Ilyenkor minden olyan természetfeletti. Már minusz fokok vannak. Én nem fázom. Hidegvérű vagyok. Fekete ruházatom, az éjjsötét tájon nem tűnik fel. Relyt ez a szín. Senki nem vesz észre. Érzem, pupillám kitágul. Egy ember van a közelben. Lehunyom a szemem,és sóhajtok egyet. Vértől ázott szám kinyílik. Utánna a szemem is. Valami vágyat érzek. Talán a vére után. Az agyam elönti a tudat,hogy édesvérű. Az ereim kitágulnak. Meghallom,hogy valaki a temető melletti erdőben sétál. A szél miatt, nem nagyon hallom. Közelebb megyek,de teljesen felbolydulok.Erős illata van vérének. Szinte csábít. Odamegyek. Az egész erdő,oly csöndes. Csak az ő léptei hallatszódnak.

Nem bírom tovább.Szemem bevéresedik,nyálam csorog,lélegzetvételem szaporább. Nem bírom tovább. Követem az embert. Folyamatosan csábít. A vér illata teljesen elbódított. Ezt nem szabadna. Nyílvános erdőkben nem szabadna vadásznom. De olya erős a kísértés. Beleharapok a számba,majd veszek egy mély levegőt. Hatalmas nehézségekkel, de hátat fordítok az embernek, és halkan elrohanok. A szél még mindg fúj. De a vágy nem múlik. Felém fújja az ember vérének szagát. Nagyot nyelek, majd kirohanok a temetőből,ki, a szurdokhoz. Nagy akaraterő kellett, e erős csábítás ellen. Szemem még mindig vérben áll,pupillám még tág. Sóhajtok egy nagyot. Vége, mostmár távol vagyok tőle...