Sweet blood/BEFEJEZETT

15.

-Cob, ez mégis mi volt.
-Éjjsötét hajad, vörös szád, és ragyogó szemeid, már akkor feltűntek, mikor átváltoztam.
-Tessék?
-Kendra, egy csapatban kell maradnunk.
-De, de ez eddig is így volt. Senki sem mondta, hogy váljunk szét. Meg egyébként is, mi a francról beszélsz.
-Meg kell ölnünk az apám is.
-Ezért viselkedsz ilyen nevetségesen, hogy rá tudj venni? Ha szépen kéred is segítek, nem csak rád veszélyes.
-Hm, akkor most besültem.-Sóhajt fel, rámnéz, majd elneveti magát.
-Ez, nem vicces.
-De az. Te sosem szoktál nevetni?
-Általában, nekem az a humor, ha valakinek megharapom a nyakát, és kiszívom a vérét, de nem nevetek azon, hogy utánnameghal.
-Tehát sajnálod az embert, de azért megharapod?
-Fogd be inkább. Ha olyan leszel, mint a testvéred, kilöklek egy kamion elé.
-Kedves vagy.
-Szuper.-Vágom rá, majd megnézem a sebem.
-Ez hatalmas.-Bámul meg Cob. Inkább nem mondok neki semmit, mert megint szóváltás lesz belőle. Megtartom magamnak a véleményem. Bár szivesen átszúrnék a mellkasán egy kardot, vagy valamit, de nem lenne mire fogjam, miért öltem meg. Hisz nem szúrt le, nem akart megölni, hanem megmentett. Ha nem ezt a várost választom, talán még mindig normális életem lenne. Igaz, mióta az agyok, ami, azóta nem normális.
-Tudod hogy belelátok a fejedbe.-Lép mellém Cob. Nem válaszolok, csak gondolkodom tovább.
-Mikor lettél vendigo?-Néz rám. Csak egy nagyos sóhajtok. Mi a bú bánat? Mostanában mennyit sóhajtozom.-Kendra.-Lép velem szembe.
-Ez nem publikus.
-Ugyan.
-Na, oké.-Veszek egy mély levegőt, és bele kezdek.
-Tíz éves voltam. A szüleim erősen vallásosak voltak. Egy nap, a mostoha nagymamám meghalt, és az ő temetésén voltunk. Emlékszem, a temető mellett, volt egy romos ház. Nagyon kíváncsi voltam, mi van ott bent. Egy nő lépett ki az ajtaján, és eljezdett beszélgetni velem.-Botlik meg a nyelvem, és elhalgatok. Pár másodperc múlva, nedves cseppek potyognak a szememből.
-Kendra, nyugi.-Simítja végig a hátam Cob. Talán azért vagyok ilyen érzéketlen, és kőszívű, mert még sosem sírtam ki magam, e miatt az egész miatt.