Sweet blood/BEFEJEZETT

3.

Visszamegyek a temetőbe. De megint felbolydul. Újra halk suttogást hallok.

"Vendigo." Csak ezt hallom. Nem tudom,mi lehet az. Kezd feljönni a nap. Visszamegyek a szurdokhoz,be, a barlangból alakított,kis otthonomba. A pupilláim kitágulnak. Erre nem szokott ember merészkedni. Nem tudom miért,de valami irritál, valami csábít, valami,ami vörös és kellőképp édes. Egy ember van a közelben. Ami igen ritka,sőt,nem szokott ilyen előfordulni. Felugrok egy fára,és onnan figyelem, az emberfiút. Nem lehet több, 21 évesnél. Annyi idős lehet,mint én. Nesztelenül figyelem, de vérének illata teljesen elbódít. Szemem újra vérbe esik. Sóhajtok egy nagyot. Épp alattam áll,amikor készülök ráugrani. De valami folytán észrevesz.

-Szia!-Néz fel rám a fára.Nem szólok semmit,csa bámulom,és mély levegőket veszek.-Nem jössz le onnan?-Kérdez rám. Leugrok,de háttal neki.

-Szia.-Szól hozzám megint.-Mit kerestél te ott.-Kérdez rám. Odasuhanok mellé,és megszorítom a nyakát.

-Te mit keresel itt emberfiú?-Kérdezem,ideges hangon.

-Tegyél le kérlek.-Néz rám,sötétbarna szemeivel. Meg sem ilyed. Nem érzi,hogy más vagyok. Nem érzi,hogy hideg a vérem.

-Miért vagy itt?-Szorítom meg jobban a nyakát.

-Eszméletlen,milyen szépek a szemeid.-De ekkor, szinte összeroppantom a nyakát. Ledobom a földre. Hatalmas a kísértés.

-Menj innét.-Szólok rá,és hátat fordítok neki.

-Legalább a neved mond meg!-Fogja meg a kezem,és maga felé fordít. Hirtelen elkapom,kezem. Meleg a keze,és puha. Fut vér ereiben.

-Menj innét,emberfiú.Ha nem akarsz meghalni.

-Micsoda?-Néz rám,meredten. De ekkor hátat fordítok neki ismét,elrohanok. Lépési tempóm,felér egy autójéval. Gyors vagyok. Nem hiszem,hogy látta,hová tartok. Nem tudom,mit akart,de mindjárt felkel a nap. Ahogy egyre távolodok a fiútól, a szemem kitisztul, pupillám összeszűkül. Már nem érzem édes vérének szagát. Jó jel. Messze vagyok tőle. Elég messze ahhoz, hogy ne találjon rám.