Sweet blood/BEFEJEZETT

17.

Nagy düh van most bennem. Egy egész várost le tudnék most mészárolni.
-Cob, nem tudom mit tegyek. Csillapítanom kellene a dühöm, de ami kielégítene, az nagyon horrorisztikus. És elemebeteg ötlet is egyben.
-Nem, bármi is az, tedd meg.
-Rendben.-Szaladok el. Vissza az erdőbe. És onnan be a városba. Mély kevegôt veszek, érzem az emberek létét, hogy itt vannak. Érzem amit ők is. Eggyé válok velük. Valaki kint sétálgat az utcán. Fekete nagykabát van rajta. Odalépek mellé,és egy szó nélkül letépem róla a kabátját. Kicsavarom a kezét, amire persze felkiállt fájdalmában, majd elvágom a torkát. Majd leszakítom karját. A vér szagára mégjobban beindulok. Egy másik ember kiszalad a kiálltásra. Őt is elkapom, és erősen megszorítom vékony nyakát. A körmeim belefúródnak bőrébe és kispriccel alóla a vér. Rácsapódik az arcomra. Ettől teljesen elkábulok. Már nem is a düh hajt, hanem az íz, és a gondolat, hogy mennyire tökéletes a vére. Beleharapok a karjába, és közben beleszúrom mellkasába késem, elkezdem lefelé húzni benne, egészen a hasáig. Mintha ketté vágták volna. És tényleg. Berugom az egyik ház ajtaját, majd felszaladok a lépcsőn, nesz nélkül. Halkan kinyitom az egyik bejárati ajtót a folyosón, és beosonok. Három kisgyerek fekszik egy emeletes ágyon, mellettük, valószínű az anyjuk. Kiveszem az ágyból az egyiket, és kitöröm a derekát. Gyors és csöndes halál. A másiknak átszúrom a torkát, amire az anyja felkel. Megpróbál leütni egy baseball ütővel, de rálököm az üvegasztalra, ami az ütés miatt betörik, ès a nő az üvegszilánkokba esik. A harmadik gyerek csak ül és néz. Kiemelem óvatosan az ágyából, és végighúzom arcán a kezem. Érzem, hogy ő több mint átlagos, ezért ott hagyom. Benyitok a következő lakásba, és folytatom, amit elkezdtem.
Azon az éjjelen, 73 háztömbnyi embert mészároltam le. Gyerekeket, felnőtteket, öregeket, és mindenkit, aki ember volt. Kivéve azt az egy kislányt.