Sweet blood/BEFEJEZETT

18.

-Kendra. Te normális vagy?
-Meg kell találnunk azt a kislányt.
-És azt a 15 éves fiút is, akit csak megharaptál.
-Jó, igen, két újszülött.
-Itt a halottak mennyisége, ami engem zavar.-Néz rám elcsodálkozva. Az éjjel a fél várost lemészároltam, de szomjam még most sem csillapodott.
-Ma éjjel gyere velem.
-Megőrültél.
-Cob, át akarok változni, teljesen.
-Én meg nem.
-Akkor maradsz félig ember félig vendigo, és soha többé nem lesz normális életed a fajtádban.-Mordulok rá, majd kimegyek a temetőbe. Onnan egészen belátni a városba. Sikolyok hallatszódnak, és zokogás. Szép munka Kendra. A vendigo történelemben eddig ennyire durva mészárlás nem történt. Csapatokban szoktunk általában mészárolni, de szomjunkat  pár száz ember csillapítja. Engem, a tegnap éjjel több ezer ember vére nem csillapított. Ma folytatom, amit tegnap abba hagytam. Megkeresem azt a kislányt, és kiderítem, mi is ő valójában.
-Nem kell megkeresned, sem kiderítened, mi vagyok.-Csendül fel egy gyerek hang. Hátra kapom a fejem, és a kislány ott áll mögöttem vértől ázott fehér ruhájában.
-Elhoztam neked őt is.-Rántja maga mellé, a 15 éves fiút, akit megharaptam.-Nagy a hatalmad, és az erőd is. Változtass át engemis, teljes vendigová.-Lép közelebb.
-Vendigo vagy teis?
-Igen. Már annak születtem.-Fekete szeme elveszett éjjsötét haja mögött, mi az arcába lógott. Pont mint én.-Az anyám is fél vendigo volt, de te megölted.
-Tarts velem.
-Kilenc éve vagyok. Nem vagyok erős.
-Ma éjjel folytatom, amit tegnap elkezdtem.
-Veled tartok. Szomjamat régóta nem tudom csillapítani. Ugyanis nincs mivel.
-Ha te már vendigonak születtél, és átváltoztatlak, akkor erősebb leszel nálam.
-Az meg lehet.
-De nálam nincs szükség erősebbre.-Kapom elő a késem a zsebemből, és közelebb lépek.-Nem hagylak életben.
-Mert félsz hogy utánna megöllek?-Mosolyodik el. Átszúrom a torkát. Erősen spriccel belőle a vér, majd a földre zuhan. A 15 éves fiú csak bámul. Nagyra mereszti fekete szemeit, majd letérdel elém. Előveszem hosszú pengém, és készülök levágni fejét, amikor eszembe jut valami. Ha átváltozok, alakváltó leszek. Élhetek városban. Emberek közt. A fiú csak gugol.
-Állj fel.-Rugom oldalba.-Állj fel azt mondtam.
-Rendben.-Szorítja össze száját.
-Kendra.-Lép mellém hirtelen Cob.-Megölted a kislányt?
-Meg.-Vágom rá, maj Cob közelebb hajol, és arcon puszil.
-Este nem engedlek el egyedül.-Nevet fel gúnyosan.
-Ugyan, biztos rámtámad egy nagy kutya és széttép.-Vágom pofon mérgemben, körmeim végighasítják arcát, amitől el kezd vérezni. Megfogom a fiú kezét, és elviszem magammal a szurdokhoz... -Ma este együtt ölünk.-Harapok bele a számba, talán még túlságosan erôsen is.