Sweet blood/BEFEJEZETT

2.

Összeszorítom a szám. Talán annyira, hogy fogaim belefúródnak. Visszamegyek a temetőbe. Leülök egy százéves sír mellé. A kő,már kezd omladozni. Ahogy fúj a szél, a nyomás hatására, egy apró darab leesik a tetjéről. Megpróbálom visszatenni, de mikor hozzáérek a márványlaphoz, újra halk suttogást hallok. Mintha imádkozna, akit ide temettek.Másik kezem is ráteszem,így hangosabban hallom. Arcom nekisímul a hideg kőnek. Már majdnem sikerül kivennem, hogy mit suttog, amikor egy apró nesz hallatszódik a temető melletti nyárfa mögül. Érzem,hogy ember. Pupilláim kitágulnak, szemem vérbe esik, nyálam megindul. Illata erős, de nem olyan édes. Odamegyek a fához. Ekkor meglátok, egy kisgyereket, aki a fa legalsó ágán ül, és dúdol valamit. Közelebb megyek, de nem ilyed meg tőlem. Csak meredten bámul rám.

-Te mit csinálsz itt?-Suttogom,és közben oda állok elé. Vérének illata,olyan más.Más,mint az előző emberé, az erdőben.Mintha hideg vérű lenne.De nem az.

-Dúdolok, azoknak,akik itt laknak.-Néz mélyen a szemembe. Észreveszem,hogy az egész szeme fekete. Hirtelen hátrébb lépek.

-Mi a franc.-Nyögöm ki riadtan. De ő csak dúdol tovább. Ekkor erősödik a suttogás. "Öld meg,öld meg." Erősödik mégjobban.

-Miért suttognak?-Szól hozzám édes,gyerekhangon. De egyre jobban erősödik, szinte már biztatás. A gyerek abbahagyja a dúdolást. Ekkor megcsap, az emberi vér szaga. Ott állok, vele szembe. Pupilláim megint kitágulnak. Nem birom visszatartani magam. Megfogom a gyerek nyakát,aki mélyen a szemembe néz. Már kitisztult a szeme. Közelebb hajolok,és mély levegőt veszek. Csábít az illata. Olyan tökéletes. Szemem vérbe esik. A gyerek elkezd ordítani. Mélyen beleharapok nyakába. Vére édes,mint a méz. Isteni íz. Vágyam kielégítette. Ledobom a földre. A suttogás elhalkul. Kirohanok a szurdokhoz. Megtörlöm, még vértől ázott szám. Pupilláim visszaszűkülnek. Talán ezért suttogtak. Itt mindig oly relytelmes dolgok történnek. Ez tetszik. Talán ezért lettem hidegvérű.