Sweet blood/BEFEJEZETT

4.

Leszállt újra az éjj, és leereszkedett egy kis köd is. Kellemes a levegő. Kellemes novemberi hőmérséklet. Most minden olyan csöndes. Nem fúj a szél, nem rezegtetei a fák leveleit. Senki és semmi sem mozog. Csak én járkálok, egyedül,  az erdőben. Olyan nyugalmas. Olyan megnyugtató,és kedves. Szeretem ezt az egészet. Attól féltem, a tegnap esti ember, ma újra felkeres. De ott már nem talál. Ha épeszű, akkor nem indul keresésemre. De a nyugott csönd, már nem olyan csönd, mint az előbb. Kezd feszültté válni. Egy apró zörejre leszek figyelmes. Hirtelen odakapom a fejem, amikor meglátom az embert. Azt, aki tegnap megtalált. Érdekes. Nyugodt vagyok. Pupilláim nem tágulnak, szemem nem esik vérbe, és nem szomjazom. Érzem édes vérének illatát, finom, de nem csábít. Mi történt? Talán a tegnap esti érintés az oka.

-Szia.-Lép oda hozzám boldogna. Háttal állok neki. Nem fordulok meg.-Szia-Köszön rám megint. Beleharapok a számba. Még túl erősen is.

-Menj innen.-Szólok rá, de még mindig háttal állok neki.

-Legalább fordulj meg.-Lép közelebb.

-Menj innen.-Ismétlem.

-De, de csak fordulj meg.-Lép mellém.

-Ne, menj innen. Kérlek.-Szólok hozzá, halkan. Az a "kérlek", nem tudom miért jött, azt nem terveztem a mondandómba.

-De miért?

-Mert megöllek.-Fordulok felé,és megfogom az ingje nyakát.

-Nem tudom,miért bóklászol itt, éjjel.

-Fogd be a szád.-Szorítom meg a nyakát.

-Kissé szorítod a nyakam-Jajdul fel.

-Igen?-Kérdezem.

-Milyen szép a szemed.-Simítja végig az arcom.-A bőröd.-Szólal meg.-Olyan, puha és hideg.

-Tűnj innen.

-Tudom, hogy mi vagy.

-Tűnj innen el.Most.-Kiálltok rá. A szemem vérbe esik, pupilláim kitágulnak.

-Vendigo vagy. Csak félig. Még nem ettél emberi húst, csak vért, ezért vagy csak félig.

-Mi?-Engedem el hirtelen a nyakát.

-Vendigo.

-Vendigo?

-Igen.-Néz mélyen a szemembe. Elkapja a tekintetem. Hirtelen elrántom a fejem, és csak bámulok. Erősen ver a szivem, lélegzetvételem szaporább. Mi a franc. Ez tudja, hogy én embereket ölök?

-Az a kislány, a temetőben...-Kezd bele. Hirtelen odakapom a fejem, ránézek. Fekete hajam eltakarja fél arcom.-Tudom, hogy te voltál.-Fogja meg a kezem. Ekkor én viszont elkapom. Hátrálok, és csak gondolkodom, hogy tudhatja jobban nálam,hogy mi vagyok. Beleütök ököllel a mellkhasába egyet. Hátraesik, le a földre. Ekkor elfutok. Gyorsaságom miatt, nem érhet utól. De ha ma felkeresett, holnap is fel fog. Ki lehet ő? Mit akarhat? Miért nem akartam megölni?