Térdre rogyik, majd teljesen elfekszik a földön. Orrából, füléből, szájából ömlik a vér. Aztán elfeketedik az egész szeme, majd mint valami lámpa, fehérre vált. Aztán úgy is marad.
-Köszönöm.-Lép elém Adam, majd megcsókol.
-Csak hogy tudd, sosem voltam érzelgős típus.
-Mostmár az vagy.-Mosolyodik el.
-Nem.-Döfök bele a hasába egy fából készültnyilat.
-Oké, ez elég meggyőző volt.-Húzza ki magából, közben feljajdul.
-Ha megtanítottak mindenre, akkor nyílván azt is tudod, hogy nem lesz most semmi bajod, és ha nem gondolsz a fájdalomra, nem is fog fájni.
-Egytalán nem?
-Egyáltalán nem.-Húzom meg a szám. Pár perc kínlódás után sikerült neki nem a fájdalomra koncentrálni.
-A testet el kelle vinni innen, csak ne egy hullával aludjunk.-Rugom oldalba Cob testét.
-Szerintem is.-Böki ki, de az arcára csapódik a vér. Egy vendigot fel kell gyújtani, vagy darabolni, hogy teljes legyen a halál, és ne legyen feltámasztható. Levágom a karjait, majd a lábait.
-Adam elszörnyedve néz rám.
-Mivan?-Vetem oda.
-Velem is megtennéd?-Neveti el magát.
-Simán.-Vágom rá komolyan, ekkor elkomorodik az arca.
YOU ARE READING
Sweet blood/BEFEJEZETT
HorrorMagam sem tudom mi vagyok.De imádom a vért.Százakat öltem már meg,édes vérük miatt.Rejtőzöm a nap elől.Nappal soha nem bukkanok fel.Sötétben kitűnően látok,és temetőkben lelem otthonom.Természet feletti vagyok.Mesteri hidegvérű. ___________________ ...
