Twilight (TXT fanfiction)

🌆

Yeonjun egy hete dolgozott Nap és Éj közvetítőjeként, és pontosan egy hete nem aludt nyolc órát egyhuzamban. Kezdte érteni, miért mondott fel az öreg Twilight abban a percben, hogy megtudta, kiknek kellene dolgoznia a harcias királyok halála után... A hercegek Yeonjunnál is fiatalabbak voltak, egy illetve két évvel, a fiú idegei pedig exponenciálisan növekvő mértékben használódtak el, amíg valamelyikük közvetlen közelében volt kénytelen tartózkodni.

A Nappal ura, a Beomgyu névre hallgató mosolygós srác mindig remekül szórakozott, ha Twilight az ő palotájában időzött. Nála csak egy szabály volt, a király sosem unatkozhatott, és minthogy a csillárt fényesítő szolgáján kívül nem volt más, akivel játszhatott volna, gyakran alkonyatig ott fogta Yeonjunt, aki hivatalból nem mondhatott nemet se neki, se az ő tökéletes ellentétét képviselő társuralkodójának.

Az Éj királya, Soobin, keveset beszélt, de annál több feladattal látta el Yeonjunt. Amikor olyan kedve volt, egész éjszaka a vára egyik eldugott pontjából a másikba küldözgette őt, de még ha Twilight hosszabb időt is tölthetett vele egy szobában, abban se volt sok köszönet. Soobin tökéletes arcvonásokkal és olyan tekintettel volt megáldva, amivel egy pillanat alatt el tudta venni Yeonjun szokásos önbizalmát, akit egyre jobban aggasztott a lehetőség, hogy egyszer olyasmit tegyen meg a királynak, ami minden józan gondolatának, és a munkája szabályainak is ellentmond.

Most azonban nem kellett ilyesmi gondokon törnie a fejét. Yeonjun épp a kevéske szabadidejét élvezte, ami naponta kétszer adódott, a két fő napszak között. A pirkadat az övé volt, ilyenkor kedvére lustálkodhatott a munkájáért kapott narancsvörös-rózsaszínű házban, ami ugyan nem volt olyan hatalmas és impozáns, mint az urak palotája, neki viszont pont megfelelt. Tágas volt, szép és otthonos, már amennyire az lehetett úgy, hogy egyedül lakott benne, Twilight leghőbb és legtitkosabb vágya ugyanis az volt, hogy életében legalább egyszer szerelmes legyen.