Twilight (TXT fanfiction)

🌇🌆🌃

Yeonjun letörten lépett a Nappal ura színe elé. Hiába kezdte őszintén megkedvelni őt, távolságot kellett tartania tőle, hogy Twilightként egyik oldalra se húzzon. Ugyanakkor képtelen lett volna megbántani Beomgyut azzal, hogy többet nem játszik vele, így valami egészen más megoldásra volt szükség.
- Szia Yeonjun-ah - köszönt neki a fiú mosolyogva, amit Yeonjun halványabban ugyan, de viszonzott.
- Szia őfelsége. Mit akarsz ma csinálni?
- Még nem tudom. De majd együtt kitaláljuk - mászott le a trónjáról Beomgyu.
- Jött esetleg Taehyuntól válaszlevél? - ereszkedett le az aranykötelek tartotta lebegő székében Kai, még mielőtt a másik kettő kiviharzott volna az ajtón.
- Jó, hogy emlékeztetsz - kapta ki a zsebéből a borítékot Yeonjun. - Taehyun nagyon pirult, miközben írta. Úgy válaszolj.
- Meglesz - intett nekik a fiú, és amint egyedül maradt, mohón olvasni kezdett.

Yeonjun és Beomgyu ismét a könyvtárban kötöttek ki, az utóbbi pedig egyből tudta, mit keresnek.
- Itt tartjuk a társasjátékokat - mutatott egy pókhálós szekrény felé. - A háború alatt nem volt időnk elővenni őket... de most végre megtaníthatlak a kedvenceimre.
- Válassz annyit, amennyit akarsz. Szívesen viszem őket - ajánlkozott Yeonjun. Soobinnál már megedződött a rakodás terén, így meg se kottyant neki az a poros doboztorony, amit Beomgyu végül a kezébe pakolt. Mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy a társasozás váratlanul hasznos ötletet adott neki a céljai eléréséhez.

- Ezekhez kettőnél több játékos kell - rakta félre a dobozok felét Beomgyu, a jókedv azonban hamar visszatért az arcára. - Ezekkel viszont játszhatunk.
Kerestek egy kényelmesebb sarkot a könyvtárban, ahol ki tudták pakolni a játék részeit a földön, Yeonjun pedig jó szerencsével kezdett, mint mindig, így Beomgyunak igencsak bele kellett húznia, ha le akarta győzni őt.
- Idegesítő vagy - dőlt hátra a fakó fehér babzsákon, ahogy mosolyogva Yeonjunra nézett. - Idegesítően jó.
- Nem tehetek róla, hogy meg vagyok áldva a szerencsével - védekezett a fiú, majd számítóan hozzátette. - Ha nyerni akarsz, játssz bénább ellenfelekkel.
- És honnan szedjek olyanokat?
- A földről - jelentette ki Yeonjun. - Engem is onnan szedett össze az öreg Twilight, egyedül azért, mert lényegében nulla alvással operált a szervezetem. Alkalmasnak talált a feladatra.

- Vagyis... azt szeretnéd, hogy vadásszak magamnak barátokat? - kérdezte zavartan Beomgyu.
- Igen. Szerintem jót tenne neked a társaság - biztatta őt Yeonjun. - Választhatnál bárkit, akivel jól érzed magad.
- De én veled érzem jól magam - jelentette ki a fiú, Yeonjun pedig elfordította a fejét, hogy kevésbé látszódjon az arcára kúszó halvány pír. - Azt mondtad, te is kedvelsz engem. Vagy már nem így van?
- De - szabadkozott gyorsan Twilight. - De én nem lehetek mindig veled. És nem akarom, hogy csak tőlem függj, amikor annyi minden felfedezni való vár még rád.
- Ha ellátogatok a földre, találok majd hozzád hasonlókat? Akik benne lennének az összes hirtelen ötletemben? - gondolkodott el Beomgyu komolyabban is a témán. - Tíz Yeonjun-ah?
- Akár húsz is, ha elég türelmes vagy - nevetett rajta Yeonjun, és felettébb elégedett volt magával, amiért sikerült a fiút a neki megfelelő irányba terelnie.