Twilight (TXT fanfiction)

🌆🌇

Amikor Yeonjun másnap reggel betámolygott a Nappalotába, Beomgyu egyből odaszaladt hozzá, hogy elkapja, még mielőtt összeesett volna a trónhoz vezető napsárga szőnyegen.
- Yeonjun-ah! Mit tett veled az rohadék?
- Soobinnak hívják - segítette ki az urát Kai, Beomgyut azonban most egy cseppet sem érdekelte az Éj királyának rendes neve.
- Ugyanazt, amit te. Nem hagytok aludni - motyogta Yeonjun, és teljes testsúlyával rádőlt a fiúra, aki nagy nehezen lefektette őt a földre.
- Kerítek neked párnát meg takarót - rohant el szolgálatkészen, Twilight pedig kényelmesen összegömbölyödött a puha szőnyegen, aminél sokkal rosszabb körülmények között is aludt már.

Azt álmodta, hogy a felkelő nap narancsra festett felhői felett repül, amit párszor megtett már ébren is. A munkájával járt ez a képesség, hogy könnyen eljuthasson egyik égi várból a másikba, és amióta Twilightnak hívták, mindig ezt csinálta álmában is. Sokkal pihentetőbb volt, mint bármi, amit egyszerű emberként élt át, és már önmagában ezért is megérte lemondani a videójátékokról. Úgy érezte magát, mint egy régi festményen ábrázolt angyal, örök mosollyal az arcán és pillekönnyű szárnyakkal a hátán, amiket ugyan csak a képzeletében láthatott, de így is fenntartották őt a levegőben, és oda vitték, ahová csak menni akart. A saját háza volt a kedvenc megállója. De nem bánta a két szomszédos napszakát sem, főként amikor végre békénhagyták őt.

Yeonjun arra ébredt, hogy Beomgyu az arcát bökdösi a festékbe mártott mutatóujjával. Még behunyta a szemét pár pillanatra, hogy teljesen magához térjen, aztán vágott egy grimaszt, hogy adjon a másiknak némi mosolyognivalót. A feje alatt nagydarab párna feküdt, a vállait pedig napocskamintás takaró fedte, így akár még el is lehetett volna ragadtatva a Nappal urának gondoskodásától, ha az nem mázolta volna össze az arcát, amíg aludt, ami tökéletesen ellentmondott a szívélyes vendéglátás fogalmának.
- Jól szórakozol? - kérdezte kissé rekedten, Beomgyu pedig igenlő hümmögéssel válaszolt neki.
- Akarod látni, hogy nézel ki?
- Hát persze - morogta Yeonjun, de nem tudott már sokáig haragudni. A színes arca mellett Beomgyu mosolyát is látta az elé tartott tükörben, azt a cuki mosolyt, ami erősebben hatott rá, mint azt eddig be merte vallani magának, ennél többet azonban nem akart a jelenséggel foglalkozni.

- Mivel moshatom ezt le? - fordult a mellette guggoló fiúhoz, aki rövid gondolkodás után megint úgy pattant fel a földről, mintha az ő izmai sosem fáradhatnának el.
- Hozok törölközőt. De azt be kell látnod, hogy sokkal helyesebb vagy így, mint egyébként - borzolta össze Yeonjun haját, mielőtt elszaladt volna, Twilight pedig más elfoglaltság híján a nap körül legyeskedő Kaira emelte a tekintetét, akiről hamar eszébe jutott, hogy van egy kézbesítendő üzenete.
- Kai, írnál levelet a hold fényesítőjének? Tudni szeretné a sikered titkát.
- Attól függ, hogy mik a szándékai vele - adott kitérő választ a fiú.
- Szegény eléggé el van veszve. Azért kéri a segítségedet, mert felnéz rád - mondta ki Yeonjun azt, amit Taehyun ugyan nem tett meg, de majdnem biztosan így gondolta.
- Akkor ő is új a szakmában? - kérdezte meglepetten Kai.
- Igen. Nagyjából annyi idős lehet, mint te.
- És cuki?
- Ez miben befolyásolja azt, hogy segítesz-e neki? - húzta fel a szemöldökét Yeonjun, mire a másik elvörösödött. - Egyébként az. Legalábbis szerintem.
- Akkor olyan szép levelet küldök, hogy még te sem fogod tudni elcsábítani őt tőlem - jelentette ki Kai, végszóra pedig Beomgyu is visszatért, aki mellett Yeonjunnak eszébe sem jutott volna Taehyunra nézni.