Twilight (TXT fanfiction)

🌃🌇🌆

Soobint Beomgyunál lényegesen könnyebb volt lekoptatni. Yeonjunnak meg sem kellett erőltetnie magát, a király nélküle is elmerült az írásban, Taehyun meg a hold fényesítésében, így a trónteremben órákig egy szót sem lehetett hallani. Yeonjun ezen felbuzdulva szintén kényelembe helyezte magát. Bevonszolt egy karosszéket a könyvtárból a terem egyik üres sarkába, telepakolta az ülését csillagmintás párnákkal, és egy könyvvel a kezében befészkelte magát az új helyére, ami majdnem egyenlő távolságra volt a két másik fiútól. Tetszett neki ez az introvertált háromszög. Annyira talán nem, mint Beomgyu édes mosolya, de ez a felállás sokkal békésebb volt, mint bármelyik másik pillanat, amit eddig Soobin társaságában töltött. Az Éj királya egyszer sem nézett felé, Yeonjun pedig bosszúsan megállapította, hogy mennyire helyes az arca, miközben erősen koncentrál. Nem akart azonban lebukni előtte, ezért aztán ténylegesen belekezdett az ölében heverő könyvbe, ami egy holdember szerzeménye volt. A történet lassan haladt, Yeonjun leginkább a főszereplő holdleány megművelendő kertjéről olvashatott, illetve a szomszéd holdfiú csillogó szeméről, amibe a lány első látásra beleszeretett. Azt már nem tudta meg, hogy azok ketten találkoztak-e valaha, mert mielőtt észrevette volna magát, a fejét a párnák közé hajtva csendesen elbóbiskolt. Álmában ismét a felhők közt repült. Szabadon. Könnyedén... és boldogan, mert nem volt egyedül. Valaki a kezét fogva hasította vele az eget, Yeonjun azonban nem látta az arcát, mert mire eljutott volna odáig, egy félénk hang felébresztette őt.

- Twilight - szólította meg őt Taehyun. Yeonjun először ki sem tudta venni az arcát, annyira ragyogott mögötte a munkájának gyümölcse, a gyönyörű telihold. - Kai, ő... milyen?
- Hogyhogy milyen? Gondolom olyan, amilyennek leírja magát - motyogta, Taehyun azonban nem elégedett meg ennyivel.
- Tudom, de olyan keveset tudok még róla.
- Már ma estére akart neked választ írni, de nem tudta, mennyit flörtölhet veled - dörzsölte meg Yeonjun a szemét, ahogy visszaemlékezett a legutóbbi szóváltására Taehyun kiszemeltjével.
- Amennyit csak akar - sütötte le a szemét zavarában a fiú.
- Na, én is ezt mondtam neki. Nekem persze nem hitte el...
- De hogy flörtöljek vele vissza, ha még sosem találkoztunk? Mondd meg, Twilight - ragadta meg Taehyun Yeonjun karját, akinek nem sok türelme volt most ehhez.
- Nem tudom. Csak írd meg neki, hogy mennyire beleestél egyetlen levele alapján.
- De akkor azt fogja gondolni, hogy könnyen adom magam!
- Miért, nem így van? - szaladt ki Yeonjun száján, majd gyorsan vigasztaló üzemmódba váltott. - Figyelj, most nála van a labda, várd meg, amíg visszaír. Addig nincs értelme stresszelned ilyeneken.
- Csak bókolni szeretnék neki - mondta halkan Taehyun. - Arra válaszolj, hogy helyes-e.

- Hogy ki helyes? - kérdezett közbe ekkor Soobin. - Engem se hagyjatok ki, ez izgalmasnak hangzik.
- Kai - válaszolt neki vörös arccal Taehyun.
- Nos, Twilight - fordult a fiú Yeonjunhoz, aki már előre sejtette, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. - Mennyire helyes Kai?
- Nem annyira, mint te - bökte ki habozás nélkül, Soobin azonban láthatóan nem vette támadásnak a szavait. És most nem csak közömbös volt, mint korábban a csóknál, mert Yeonjun meg mert volna esküdni rá, hogy a szemével még mosolygott is.
- Kérdezhetek a könyvedről? - törte meg a csendet, amit már nem bírt tovább elviselni.
- Persze, nyugodtan - adott teret a kíváncsiságának Soobin, Taehyun pedig szótlanul figyelte őket, ha már a saját szerelmi története rövid ideig szünetelt.
- A két karakter, akik szerelmesek egymásba. Ők milyen neműek? - kérdezte Yeonjun. Volt egy tippje, hogy Soobin miért találta unalmasnak a könyvtárban őrzött könyveket, főleg ha a romantikusak közt válogatott.
- Két fiú, természetesen - bólintott rá Soobin. - Egy királynak vér szerinti örökös kell, vagyis ez kicsit tiltott szerelem is. Meg olyan, ahol az elején a két fél nem igazán kedveli egymást, később viszont felfedezik, hogy több közös vonásuk van, mint hitték.

Yeonjun nem hitte, hogy Soobinnal több közös vonásuk lenne a büszkeségükön kívül, ami nem hagyta, hogy az egyre egyértelműbben feszülő vonzalmuk ellenére túl közel táncoljanak egymáshoz. De ha jobban belegondolt, azokat a tulajdonságokat se tudta volna felsorolni, amikben ők ketten eltértek egymástól, mert alig ismerte Soobint. És ha már most az ajkai felé vándorolt a tekintete, akkor Twilightnak nem is volt szabad jobban megismernie őt.
- Remélem, jó vége lesz a könyvednek. Csak ne felejtsd el, hogy amit írsz, az száz százalékban fikció - mondta, majd a párnáit rendezgetve keresett egy olyan pozíciót, amiben kényelmesen folytathatta az alvást, mintha a másik kettő ott se lett volna.