Twilight (TXT fanfiction)

🌃🌆🌇

Twilight érkezését éjjel is szótlanság fogadta. Taehyunnal éppcsak összenézett, mert mindketten tudták, hogy nem szolgálhat jó hírekkel Kai felől, Soobin pedig a könyvét bújta, így nem volt érdemes beszélni hozzá. Yeonjun egy pillanatnyi habozás után odaült mellé a trónra. Soobin nem zavartatta magát, akkor sem, amikor a vendége kezei a nyakához értek, hogy megmasszírozzák őt, csak pár jóleső sóhaj szakadt fel a torkából, amik azonnal megmosolyogtatták az okozójukat.
- Erős kezed van - morogta az Éj királya.
- Gamer vagyok, ez az egyetlen izmom, ami használható - nevette ki őt Yeonjun. - Kérsz még?
- Igen, kérlek.
Soobin befeszült hátizmait nyomkodni különleges élmény volt. Yeonjun úgy képzelte, hogy a másik ezt csak olyasvalakinek engedné meg, akiben legalább közepesen megbízik, mielőtt azonban még nagyon meghatódott volna, a fiú váratlanul témát váltott.
- A segítségedre lenne szükségem.
- Miben?
- A könyvemben - sóhajtott Soobin elégedetlenül. - A legfontosabb jelenetet írom, és ennek muszáj jónak lennie.
- Mi történik benne?
- A két főszereplő szerelme révbe ér - állt meg egy pillanatra, amiből Yeonjun nagyon rosszat sejtett. - Egymásra találnak egy csókban.

- Nem értem - motyogta elhűlve a fiú. - Mit kell segítenem?
- Az a baj, hogy mivel még sosem csókoltak meg, nem tudom, hogy milyen az - fakadt ki Soobin, mintha a másik kényelmetlenségét észre se venné. - És úgy nem tudom megírni.
- Képzeld el.
- Az nem jó. Nincs akkora képzelőerőm - tiltakozott a fiú, mire Yeonjun kezdett igazán mérges lenni.
- Dehát már egyszer megcsókoltalak! Az nem elég jó kiindulópont?
- Nem. Az csak egy puszi volt, és az nem jó ide. Szenvedélyes csókot akarok írni, mert ez a cselekmény tetőpontja, amikor Twilight és a király ledobják magukról az érzelmeiket korlátozó láncokat, és csak azért is egymáséi lesznek.
- És azt akarod, hogy játsszam el veled a jelenetet? - kérdezte hitetlenkedve Yeonjun.
- Igen - vágta rá Soobin határozottan, mire Twilight tenyere hatalmasat csattant az arcán.

- Hogy képzeled... hogy mered azt kérni tőlem, hogy csókoljalak meg a könyved miatt? - kiabált rá Yeonjun, és idegesen felpattant a trónról.
- Nem értem, mi a bajod - lépett utána Soobin békítően, ő azonban nem kért belőle.
- Hogy mi a bajom? Az, hogy próbababának használsz! Azt hittem ennek már vége, amióta nem rendezteted át velem a várad naponta, de ezek szerint tévedtem, és még mindig ugyanolyan elviselhetetlen vagy, mint az a srác, akit két hete megismertem.
- Egész életemben arra neveltek, hogy parancsolgassak - emelte fel a hangját Soobin is. - Mégis mit vársz tőlem?
- Nem tudom - hátrált Yeonjun egy kanyart is beiktatva, hátha úgy könnyebben elmenekülhet az üldözője elől, nem számolt viszont azzal, hogy így pont a trón mögé kerül, a szükségtelenül magas háttámlának háttal.
- Akkor mégis hogy tegyek a kedvedre? - támaszkodott meg a feje mellett Soobin, amivel akaratlanul is fenyegető hatást keltett. - Azt hittem, tetszene, ha csókolóznánk.
- Nem erőltetheted rám magad csak azért, mert így döntesz. És főleg nem foghatod az egészet a hülye könyvedre.
- Hé!
- Attól, hogy beleképzelsz valamit a kapcsolatunkba, még nem biztos, hogy az igaz lesz - nézett rá győztesen Yeonjun, a diadala azonban alig néhány másodpercig tartott.

- Nem képzelgés, ha van rá bizonyítékom - jelentette ki Soobin. - Egyszer már megcsókoltál.
- Az előbb azt mondtad, hogy az nem számított.
- A könyv szempontjából nem. A valóságban viszont igen - hajolt közelebb Yeonjunhoz, aki kezdett komolyan pánikba esni.
- Mit csinálsz?
- Csókolj meg.
- Nem. Többé nem parancsolgathatsz nekem - szorította ökölbe a kezét Twilight, hogy ha kell, harcba szálljon a szabadságáért.
- Én vagyok a király. Azt kell tenned, amit mondok.
- De csak addig, amíg azt a munkaköri leírásom elfogadhatónak találja. Ezt pedig szó szerint tiltja, szóval nincs jogod megcsókolni engem.
- Nem én szegtem meg először a szabályokat - utalt vissza ismét a szájra puszira Soobin. - És nem azért kérem, mert jogom lenne hozzá, hanem mert szeretném. Pont annyira, mint te.
- Nem beszélhetsz a nevemben - halkult el Yeonjun hangja, amint a másik letette a falra a könyökét, lehetetlenül kicsire csökkentve a távolságukat.
- Akkor beszélj a sajátodéban. De őszintén - mondta Soobin nyugodtan, ezzel sarokba szorítva Twilight szaporán dobogó szívét.

- Az mindegy, hogy én mit szeretnék - szólalt meg végül, miután nagy nehezen összeszedte a gondolatait. - Úgysem lehetne, mert én vagyok Twilight, aki független mindentől és mindenkitől...
- Fogd már be - vágott könnyedén a szavába Soobin, mintha csak játszanának. - Mindketten tudjuk, mennyire nem akarsz független lenni.
- Ez nem igaz - suttogta Yeonjun kétségbeesetten, de ennél nagyobbat nem is hazudhatott volna. Hiszen minden vágya volt a szerelem! Tartozni valahová, valakihez... Soobin szeme aggódva pásztázta őt most, hogy ilyen sebzettnek láthatta a tekintetét, miközben Yeonjun minden tőle telhetőt megtett, hogy ne sírja el magát. A teste tagadhatatlanul akarta Soobint, az ajkát, az ölelését, és talán még annál többet is, ha már eléggé bíznak egymásban, az agya azonban hevesen tiltakozott a szabályokra, a Nappal urára és a veszélyre hivatkozva, mert még mindig túl nagy volt az esélye annak, hogy Soobin csókja összetörné a szívét.
- Nem lehet, Soobin. Csak... nem.
- És ha nem lennél Twilight? Ha csak te meg én lennénk, akik szeretik egymást?
- Akkor a lelkedet is kicsókolnám belőled - bukott ki Yeonjun ajkain, amik erre azonnal Soobin birtokába kerültek.

A csók perceken át nem szakadt meg. Yeonjun Soobin nyakát átkarolva bővítette a tapasztalatait a szerelmi kapcsolatokat illetően, a király pedig fél kézzel a csípőjére fogott, miközben a másikkal a fal támasztása helyett gyengéden megemelte az állát, hogy az ajkaik egy szintben legyenek egymással. Csodálatos érzés volt végre engedni a nyomásnak, és felfedezni azt, amitől eddig eltiltották saját magukat, még akkor is, ha valahol mindkettejükben ott motoszkált a gondolat, hogy ezt nagyon nem kéne... Yeonjun levegő után kapkodva bámulta Soobin szájának ívét, ami nemrég még az ő dús ajkait választotta el egymástól, hogy forrósággal borítsa be egy pontról kiindulva az egész testét, és minél több időt töltött tőle külön, annál jobban meg akarta ízlelni őt újra. Úgy éhezett a csókjaira, mintha senki mással nem tehetne hasonlót, mintha ezt az érzést kettejüknek teremtették volna, és már azelőtt tudta, hogy végleg elveszett, hogy összeakadt volna Soobinnal a tekintetük. Még sosem látott ilyen sötét szemeket, pláne nem ilyen közelről. Elnyelték őt, mint halvány fényt a sötét éjszaka, Yeonjun azonban sosem akart fény lenni a sötétségben. Fény a fényben, vagy sötét a sötétben, de sohasem más. Nem akart küzdeni azért, hogy szeressék. Egyszerűen csak át akarta élni.

- Yeonjun... - Yeonjun először fel se fogta, hogy Soobin szólt hozzá. A király mindig Twilightnak hívta, ahogy Taehyun is, Beomgyu pedig sosem hagyta el a becéző szócskát a neve végéről. - Yeonjun, most még elfuthatsz.
- Mi? - A fiúnak le volt lassulva az agya, de amint felfogta a szavak jelentését, egész testében megfeszült. Ez itt nem Soobin romantikus könyve volt, hanem a valóság. A valóság, ahol neki volt egy munkája, az utolsó esélye arra, hogy ne legyen életunt és boldogtalan a hátramaradt iksz évében a földön, ennek pedig azonnal keresztbe tenne egy idő előtti látogatás Soobin hálószobájába...
- Mennem kell - tépte ki a szívét a fiúval váltott szerelmes csókok bűvöletéből, és köszönés nélkül kirohant az ajtón, minél messzebbre attól az álomtól, amibe rövid betekintést nyert az előbb.