Twilight (TXT fanfiction)

🌇🌇🌇

Yeonjun arra ébredt, hogy Beomgyu az arcát simogatja. Ezek szerint mégiscsak elaludt... az alkonyat közeledtével viszont ideje volt a saját kezébe vennie a sorsát.
- Menned kell - mosolyodott el szomorúan a Nappal ura.
- Igen - tápászkodott fel a földről Twilight, de még nem bírta elengedni a másik fiú kezét. - Be kell vallanom valamit.
- Micsodát? - nézett rá Beomgyu kíváncsian csillogó szemekkel.
- Az Éj királyát... nem fogom látni többet - sóhajtott megkönnyebbülten Yeonjun. - Nem megyek el hozzá.
- Mi? De akkor hogy leszel ezentúl Twilight?
- Sehogy - szerezte meg Twilight a fiú másik kezét is. - Veled akarok maradni, Beomgyu. Hogy mindig itt legyek, ha szükséged van rám.
- Tényleg? De miért? - kérdezte tanácstalanul a Nappal ura, ami egy pillanatra Yeonjunt is elbizonytalanította. - Miért vagy ilyen szolgálatkész, amikor én sosem adtam vissza neked, amit tőled kaptam?
- Dehogynem adtad. Annyi mindent csináltunk együtt, amit még sosem élveztem senki mással. Magadat adtad, Beomgyu, és én... nagyon kedvelem azt, aki vagy.
- Úgy kedvelsz? - nyomta meg az első szót félénken a fiú.
- Igen - mosolygott rajta Yeonjun, mire Beomgyu szorosan hozzábújt örömében.
- Én is kedvellek, Yeonjun-ah - sóhajtott, Yeonjun pedig apró puszikat hintett a vállára, ha már csókban egy ideig nem reménykedhetett.

Beomgyuval ölelkezni nagyon kedves érzés volt. A fiú szíve egyenletesen vert az övé mellett, miután a kezdeti izgatottsága nyugalommá csillapodott, és Yeonjun minden perccel egyre biztosabb lett benne, hogy jól döntött. Beomgyuval nyitva állt előttük a világ, olyan fényesen ragyogtak együtt, hogy semmilyen szomorúság nem fogott rajtuk, a kapcsolatuk pedig ugyan gyerekcipőben járt még, de így is elég erős volt ahhoz, hogy eloszlassa Yeonjun maradék aggodalmát. Az, hogy románc vagy barátság, lényegében már mindegy is volt. Csak Beomgyuval akart lenni, és most vele lehetett, ennél többet pedig nem is kívánt annak a boldogtalan fiúnak, aki két héttel ezelőtt elvállalta Twilight feladatait.

- Nagyon örülök, hogy itt vagy - suttogta Beomgyu, és elhúzódott az ölelésből, hogy egy puszit nyomjon Yeonjun arcára. - De ha te nem vagy Twilight, akkor ki lesz az?
- Már van egy jelöltem - fordult mosolyogva a fiú a nap felé. - Kai? Mit szólnál hozzá?
- Hogy... én? - mutatott döbbenten a mellkasára a csillár mesteri fényesítője, majd gyorsan leereszkedett a földre, hogy stabil padló legyen a lába alatt.
- Igen. Nem olyan fárasztó, mint amilyennek tűnik, és én biztosra veszem, hogy élveznéd.
- Én legyek Twilight? - motyogta maga elé Kai, mintha nem merné elhinni a felkérést. - Akkor láthatnám Taehyunt. Minden este.
- Vállald el! - szaladt oda hozzá Beomgyu. - Ez minden vágyad, legyél te Twilight. Napközben úgyis visszajössz majd, addig meg simán megtanítod nekem, hogyan kell a napot fényezni.
- Átvennéd a helyem? - nézett rá mosolyogva Kai. - Nem nagy munka ez egy királynak?
- Lehet, de Yeonjun-ah majd segít - nevetett Beomgyu, az említett pedig eközben szintén odaért hozzájuk, és atyáskodón Kai vállára tette a kezét.
- Itt nem lesz gond, most az egyszer törődj magaddal. Szóval, vállalod?
- Igen - mondta ki magabiztosan a fiú, a ruhája színe pedig fokozatosan kicserélődött Yeonjunéval, ahogy átadták egymásnak a világban betöltött szerepüket.

- A ház kulcsa - nyújtotta át az utolsó elemet a volt Twilight a leendőnek. - A vár elsőre ijesztőnek tűnhet, de Soobin nem olyan vészes, ha megismered őt. Sőt, ha már róla van szó, küldhetek neki egy üzenetet?
- Persze - mondta Kai és Beomgyu egyszerre, Yeonjun pedig halkan megköszörülte a torkát, mielőtt beszélni kezdett volna.
- Szeretném, ha elmondanád neki, hogy nem haragszom rá semmiért, amit együtt tettünk. Nem az ő hibája, hogy most nem vagyok vele. És nem is az enyém, egyszerűen csak... a szívem Beomgyuhoz húz - mosolygott a fiúra, aki ezt viszonozva belékarolt. - A könyvéhez pedig kívánj sok sikert neki a nevemben. Remélem megtalálja hozzá a főszereplőt, akit keres.
- Átadom - bólintott rá az első küldetésére Twilight, majd gyorsan elköszönt a másik kettőtől, és már kint is volt az ajtón. Szárnyaló szívvel szelte át az eget, alig várta, hogy meglepje Taehyunt, aki mit sem sejtett még a boldog jövőjükről, a virágzó kapcsolatukról... Kai mély levegőt vett a vár tróntermének csukott ajtaja előtt, majd összeszedte minden bátorságát, és határozottan lenyomta a kilincset.