Egy utazásnak indult...🔥 {BEFEJEZETT}

3. nap ~ Huncut Ethan...🔥(dráma)

Ava:

A dezodor szaga elől a folyosóra menekültem. A tanárok a nappaliban vannak, semmibe veszik az egész káoszt.

A falnak dőlve körülnézek, viszont a szemem megakad valakin. Leah!

Caden és Leah kézen fogva sétálnak el előttem, észre sem vesznek. A tanárokhoz mennek, majd ki a faház elé.

Teljesen lefagyok. Leah tudja, hogy bele vagyok zúgva Cadenbe...

A szívembe erős fájdalom nyilal. Pislogás nélkül nézem, ahogy leülnek a kis lépcsőre és Caden Leahra teríti a kabátját.

Valamiről beszélnek, Leah nevet.

Annyira nevet, hogy Caden vállának dől. Caden átkarolja és együtt nézik a naplementét.

Átverve érzem magam... Akkor Leah ezért nem állt szóba velem?

Csalódott és megbántott vagyok. Oda sétálok az ablak alá, ahol ők ülnek. Az ablak teljesen nyitva van, behallatszik a beszélgetésük.

-Még sosem voltam ilyen boldog...- suttogja Leah Caden fülébe. Majd megcsókolják egymást.

Ennyi épp elég nekem, sértődötten kivágom a bejárati ajtót. A szememből már folynak a könnyek. A párocskára nézek és teli erőből rájuk ordítok:

-Mi a faszom van?! -kiáltom. A csalódottságom azonnal haragba vált át. - Hogy lehettek ennyire... ennyire! - egyszerűen nem találom a szavakat.

Erőszakosan letörlöm a könnyeimet és őszintén elmondom nekik a véleményem.

- Ti vagytok a legundorítóbb személyek akiket valaha láttam! Ennyire kurvára leszarjátok az érzéseimet?! Caden már egy hónapja folyamatosan flörtölsz velem, közben végig csak szórakoztál? Leah... rólad ne is beszéljünk! Tisztában vagy vele, hogy mennyi ideje tetszik Caden. Végig hazudtál nekem?!

Mikor Leahra nézek látom, hogy ő is sír. Caden még mindig átkarolja és még szorosabban magához húzza. Mivel nem szólnak semmit, teljesen elvesztem a bizalmam. Nem tagadják... vagyis minden igaz amit mondtam.

Caden feláll és közel hajol hozzám:

-Ne őt hibáztasd! Erről csak is én tehetek... Leah nem akart megbántani, ezért nagyon sokáig elnyomta az érzéseit irántam, csak miattad! Ő folyamatosan ellökött magától, mert tudta, hogy akkor tönkremegy a barátságotok és hidd el, hogy el akarta mondani.

Csak időre volt szüksége még tisztázza magában az érzéseit. Ami pedig engem illet, sosem flörtöltem veled. Biztos félreértetted, de kérlek ne tarts haragot velünk szemben emiatt. Sajnáljuk, de remélem megérted! - mondja Caden.

Nagyon haragszom rá, de ami a legfájdalmasabb, hogy igaza van... de csak egy részében.

Caden felsegíti Leaht a lépcsőről és kézen fogva elmennek sétálni. Leah még vissza néz rám, szemében az tükröződik, hogy sajnálja.

Otthagynak engem, egyedül, a kérdéseimmel, a félelmeimmel és a kétségeimmel. Leülök a lépcsőre és kisírom magam.

Olivia:

Nem szabad! Ahjj nem szabad!!

Egyedül ülök a fiúk szobájában és Ethan bőröndjével szemezek. Oda akarok menni, közelebbről megnézni a ruháit. Megszagolni a pulcsijait. Csak félek, mert bármelyik pillanatban visszajöhet valamelyik fiú.

Minél több ideig ülök tehetetlenül, annál nagyobb az esélye, hogy valamelyik fiú visszajön.

Leküzdöm a gondolataimat és éppen azon vagyok, hogy felállok mikor az ajtó nyitódik.