Egy utazásnak indult...🔥 {BEFEJEZETT}

4.nap ~ "Mi a kedvenc színed?"🤔

Olivia:

-Hogy hogy még sosem meséltél nekem Leedsről?? - kérdezi Ethan szinte azonnal, ahogy felszállok a buszra.

-Sosem kérdezted... - vonom meg a vállam.

-Nem értem... Ha a legjobb fiú barátod akkor miért nem jött oda hozzád előbb? -kérdezi Ethan zavartan.

-Mert most lett egy barátnője, aki nem tudott eljönni. Egyfolytában vele írogat... - mondom és talán túlságosan is ingerülten mondom ki a barátnője szót.

-Aha... Ha te mondod. - mondja kétkedve és inkább nem szól többet.

Csöndben ülünk egymás mellett. Úgy érzem mondanom kell valamit, így hát hosszú percek után, felteszem az első kérdést ami eszembe jut.

-Mi a kedvenc színed?

Pár másodpercig csak értetlenül pislog rám.

-Mi? - kérdezi és zavartan nevet. Ethant láthatóan meglepi a kérdésem, ezért megismétlem.

-Oh, nem is tudom... Talán, a zöld. Neked?

-Piros.

-A pulcsid is piros. Ez a kedvencem rajtad... - mondja és elfordítja a fejét.

A pulcsimra nézek és nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el.

Megköszörülöm a torkomat és halkan megszólalok:

-Köszönöm...

Ezután többet nem szóltunk egymáshoz. Ethan elaludt én pedig zenét hallgattam.

Másfél óra után végre megérkeztünk Marosvásárhelyre.

A híres Kultúrpalota előtt állunk és megcsodáljuk a gyönyörűen kialakított épületet. Tátott szájjal bámulok föl a 3 emelet magas palota tetejére.

Caden és Leah lép mellém.

-Gyönyörű, igaz? - suttogom elképedve.

-Csak úgy mint te... - súgja a fülembe Ethan.

Összerezzenek a hangjára. Nem tudtam, hogy ilyen közel áll hozzám.

Elpirulva pillantok rá, mire csak huncutul kacsint egyet.

Mióta együtt vagyunk folyamatosan ezt csinálja. Mondd valami kedveset és utána úgy csinál mintha meg sem történt volna... Imádom!

-Ha befejeztétek a romantikázást, akkor bemehetnénk végre? - kérdezi Caden a szemét forgatva. Leah csak kuncog mellette.

-Mehetünk. - mondja Ethan és elindulunk az épület belsejébe.

...

-A Kultúrpalota 1911 és 1913 között épült. Számos híres művész alkotását őrizzük a falak között és most megtekinthetitek őket. Remélem megbecsülitek ezeknek a festményeknek az értékét. Jó szórakozást! - mondja az egyik alkalmazott, majd magunkra hagy minket.

Körülnézek. Mindenütt szebbnél-szebb festmények sorakoznak a narancssárgára festett falakon. A plafonról pedig hatalmas üvegcsillár lóg és bevilágítja az egész helyiséget.
Ez az épület belülről még gyönyörűbb.

Leah mellém lép és Cadenékre mutat, akik egy hatalmas festmény előtt állnak. Akkora, hogy az egész falat eltakarja.

Ethan a festmény előtt áll és Cadennel nevet valamin.

-Annyira aranyosak, igaz? - kérdezi Leah kedvesen, miközben le sem veszi a szemét Cadenről.

-Igen... - mondom és a szívem hangosabban kalapál a mellkasomban, ahogy Ethant nézem.

Hát ez lenne a szerelem...? Sosem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek valakit ennyire szeretni...

Caden ingerült kiáltása visszazökkent a valóságba.

Feléjük kapom a tekintetem.

Emma áll Caden előtt és őt fotózza.

-Tudom, hogy szép vagyok, de azért nem kell fotózni. - mondja Caden és közben eltakarja az arcát.

-Ahh! Menj már arrébb! Elrontod a fotómat a hülye képeddel!! - nyavalyogja Emma.

Leah megfeszül mellettem.

-Csak meg akartam nézni a festményt. Nincs kedvem egy újabb veszekedéshez! - mondja Caden és védekezően feltartja a kezét. - Te jó ég! Megyek már...

Caden arrébb lép, majd idejön hozzánk.

-Ti elhiszitek ezt?! - kérdezi ingerülten és Emma felé pillant.

-Gyere, nyugodj meg! - súgja Leah és kézen fogja Cadent majd elmennek.

Ethant keresem a tekintetemmel, de sehol nem látom.

Tovább nézegetem a festményeket egyedül.