Egy utazásnak indult...🔥 {BEFEJEZETT}

4.nap ~ Ethan nem bír magával...🤫

Olivia:

Ethannel hivatalosan is összejöttünk. Borzasztóan boldog vagyok. Egész nap együtt vásárolgattunk és beszélgettünk. Néha Leahék is hozzánk csapódtak, olyankor négyesben társalogtunk.

Leah felhozta, hogy ha vége a kirándulásnak és visszaérünk, akkor elmehetnénk dupla randizni. Ethannek nagyon tetszett az ötlet.

Egész végig arról beszélt, hogy majd mennyi mindent akar velem csinálni. Mesélte, hogy a szüleinek van egy nyaralója és, hogy majd engem is elvisz oda.

Kicsit ideges vagyok ha a szülő téma szóba kerül... Még semmit nem meséltem a szüleimnek Ethanről. Kíváncsi vagyok, vajon, hogy fognak reagálni.

Kinézek a busz ablakán és írok Anyukámnak, hogy most érkeztünk meg egy újabb városba.

A busz megállt Farkaslakán. Elvileg itt megnézünk egy emlékművet, aztán már megyünk is tovább Marosvásárhelyre.

Kimászok a helyemről és Ethannel együtt elindulok a busz végébe. A tanárok azt mondták, hogy jobb lesz ha a buszon elöl maradok, Ethan mellett. Így Cadenet elültették Leah mellé. 

Mindenki kiszáll a buszból. A tanárok azt mondják, hogy álljunk a szobor köré és hallgassuk meg Tamási Áron élet történetét.

Ethant keresem a tekintetemmel, viszont amint leszálltunk a buszról elvesztettem, gondolom valahol mögöttem van a tömegben.

Miss Stephanie elkezd valamit magyarázni Tamási Áronról. Az ő emlékére készült ez a kis szobor szerűség, itt a semmi közepén.

Teljesen elbambulok. Egyáltalán nem érdekel, hogy miről magyaráznak a tanárok.

Hirtelen egy meleg kéz érintését érzem a derekamon, majd valaki a fülembe suttog:

-Ne mozdulj, különben észrevesznek minket. - suttogja Ethan. Meleg leheletét érzem a tarkómon. Kiráz a hideg.

-Mégis mit csinálsz? - kérdezem idegesen és próbálok hátrafordulni, hogy ránézzek, de két kezével erősen tart.

-Tamási Áron kisbirtokos, sokgyermekes, szegény földművescsalád gyermekeként született 1897. szeptember 19-én Farkaslakán... - magyarázza Mrs. Darin és közben a szobor felé mutogat.

-Sss... - súgja Ethan a fülembe. Mindkét kezét a derekamra helyezi és szépen lassan levezeti egészen a csípőmig, majd megszorít és közelebb húz magához. Hozzám simul.

A lélegzetem is elakad. Megfagy körülöttem a levegő. Mindenki a tanárokra figyel, senki nem vesz észre minket szerencsére.

-Ethan,... fejezd be... - suttogom.

-Miért talán nem tetszik?

-Ethan, valaki észre fog venni... - próbálom meggyőzni, de igazából nem akarom, hogy abba hagyja. Jól esik az érintése.

-Szeretnéd ha abbahagynám? - kérdezi pajkosan. A kezével átkarolja a derekam és a fejét a nyakamba temeti. Hangosan szuszog a fülembe.

Szórakozik velem.

Lehajtom a fejem és a cipőmet bámulom. Elgondolkozok a válaszon, majd mielőtt szólásra nyitnám a számat Miss Stephanie megszólal.

-Kaptok 20 percet, van itt egy kis büfé illetve mosdó. Mindenki intézze el a dolgait, majd pontban 4-kor találkozunk a busznál. - kiálltja, majd a tömeg feloszlik.

Leeds tart felém.

Gyorsan kibújok Ethan keze alól és odamegyek hozzá.

-Szia - köszön.

-Szia

-Már 4 napja nem beszéltünk... Gondoltam, azért rákérdezek, hogy minden oké? Láttam, hogy Avaval kerülitek egymást. Mi történt? - kérdezi és közben kedvesen mosolyog.

Olyan figyelmes... Nem véletlenül ő az egyik legjobb fiúbarátom.

Aggodalmasan vizsgálja az arcomat. A válaszomra vár. Nagyot sóhajtok.

-Leeds, ez hosszú történet... Annyi minden történt, hogy eddig még nem volt időm beszélni veled... Esetleg leülhetnénk valahova és akkor mindent elmesélek.

Leeds bólint. Elindulunk egy padhoz az emlékmű mellé. Valaki elkapja a karomat.

-Szia, Kedvesem! Ki ez a srác? - kérdezi Ethan. Kicsit elpirulok a becézésétől.

-Oh, ő az osztálytársam és egyben legjobb barátom, Leeds. - mutatom be. Leeds int egyet Ethannek.

Ethan elfintorodik, majd belém karol.

-Akkor mi megyünk is... - mondja és elkezd húzni a másik irányba.

Leeds értetlenül pislog utánunk.

-Várj már! Ethan mit művelsz?

-Nem tetszik, hogy ennyi fiú barátod van! - suttogja.

-Ethan... Leeds csak egy-

-Csak egy barátod? Oké... Tisztázzunk valamit. - közel hajol hozzám. - Az enyém vagy. -súgja a fülembe.
A hideg is kiráz, még levegőt is elfelejtek venni.

Ethan elhúzódik tőlem, majd rám mosolyog.

-Nem akarlak elveszíteni, de persze nem akarok az utadba állni. Menj vissza nyugodtan ahhoz a gyerekhez.

-Leeds a neve és köszönöm. - mondom, majd megölelem Ethant.

...

-Tényleg? Ethan a pasid? Azta... Nem gondoltam volna, hogy valaha is bepasizol, Livia! - mondja Leeds gyúnyosan elvigyorodva.

Miután Ethannel beszéltem visszamentem hozzá és mindent elmeséltem neki.

Teljesen kiakadt azon, hogy Ava, hogy lehetett ekkora bunkó és szinte mindenben egyetértett velem.

Együtt indulunk vissza a buszhoz. Egész idő alatt beszélgettünk, ez nagyon jól esett.

Felszállok a buszba Ethan mellé és elindulunk Marosvásárhelyre.