Egy utazásnak indult...🔥 {BEFEJEZETT}

5.nap ~ "Ava, megőrültél?!"😶

Ethan:

Nagyot ásítva felülök az ágyba.
Ez az utolsó napunk Erdélyben, délután már indulunk is haza. Annyi minden történt ez alatt az 5 nap alatt... de azért jó lesz végre otthon lenni.

A mellettem kuporgó Oliviára pillantok.

Úgy alszik mint a bunda. Igazából, elég aranyos. Még hagyom egy kicsit aludni.

Leah az előbb ébresztett fel mindenkit, mert nem sokára reggeli. Olivia átfordult a mások oldalára aztán, pedig azzal a lendülettel vissza is aludt.
Álmosan kikecmergek az ágyból és összekészülődök, közben felkeltem Oliviát is.

...

A reggeli elég felejthetőnek bizonyult... Vajas kenyér szalámival. Ráadásul a kenyér olyan szinten száraz volt, hogy belefájdult a fogam.

Amíg a többiek még esznek én addig visszamegyek a faházunkba, azzal a céllal, hogy összepakolok.

Legnagyobb meglepetésemre Ava vár a faházba. Az ágyamon ül és keresztbe tett lábbal bámul rám. Döbbenten pislogok.

-Te mégis mit keresel itt, Ava?

-Oh, Ethan... Csak beszélni akartam veled... Tudod, fájt amit Leah tett... tényleg. De talán Olivia árulása jobban megérintett. Mi legjobb barátok voltunk és nem tudja mennyire fájt, mikor hátba szúrt.

Mély levegőt veszek és megfogalmazom magamba a mondandóm.

-Olivia nem szúrt hátba. Leah szerelmes és boldog, Olivia pedig barátként támogatja, ahogy neked is kellett volna. Csak egyszerűen nem tudsz túllépni a puszta tényen, hogy ez nem rólad szól...

Ava magában emésztgeti a hallottakat, majd hosszú hallgatás után megszólal.

-Lehet. - suttogja halkan. Aztán hirtelen harag lobban a szemében és ordítozni kezdd velem.

-De attól még nem érdemlitek meg, hogy boldogok legyetek! Nem értitek meg mit érzek és azt gondoljátok, hogy csak túl reagálom! Úgy néztek rám, mintha egy idióta lennék, beállítotok egy hisztizős picsának, majd azt hiszitek csak úgy megússzátok?!

-Ava! Állj már le, tényleg túlreagálod!

-Nem! Nem nyerhettek! Nem fogom hagyni, már van is egy tervem... Mit gondolsz miért vagyok itt? - vigyorog elvetemülten.

-Ava, te... Mire készülsz? - egy pillanatig ijedség fut rajtam végig. Aztán rögtön ráeszmélek, hogy ez csak Ava...
Ne már, hogy tényleg azt hiszi megfélemlíthet...

-Most megtudjátok milyen érzés az árulás... - súgja és az ágyról felállva felém közelít.

Remélem nem verekedni akar, mert nincs az az isten, hogy én majd vissza ütök.

Próbálok hátrálni de mögöttem fal van.
Ava egy másodpercre jelentőségteljes pillantást vet a mellettünk lévő nagy ablakra.

Én is elfordulnék, hogy megtudjam mit néz ennyire, de időm sincs mert Ava vészesen közeledik felém.

-Mit csi-

Ava a számra tapad. Lefogja a kezem és hozzám simul. Erőteljesen nyomja az ajkát az enyémhez, hogy még véletlenül se tudjak elhúzódni.

De sajnos nem is próbálok, mert olyan szinten ledöbbenek, hogy túl sok időbe telik mire végre ellököm magamtól.

Ava hátrál pár lépést, majd vigyorogva pillant rám majd megtörli a száját.

-Megőrültél?!

-Valószínűleg...

Fintorogva pillantok rá. Iszonyú dühös vagyok. Undorító, hogy képes ilyen mélyre süllyedni.

-Szánalmas vagy! Most ettől jobban érzed magad?! Ez mégis mire volt jó?
Majd oda mész Oliviához elmondod neki, hogy "csókolóztunk" és "megcsaltam"?Szerinted tényleg hinni fog neked?

-Nekem nem hinne... de van bizonyítékom.

-Mégis mi?! - csattanok fel.

-Majd meglátod. - kacsint majd kilép az ajtón.

Biztos csak szórakozik velem. Mégis milyen bizonyítéka lehetne?

A fejemet fogva sétálok a szobámban és próbálom felfogni, hogy mi történt.
Beszélnem kell valakivel, ráadásul meg kell találnom Oliviát mielőtt más teszi.