Hírességbe szeretve

~8.rész

-Úristen...-emeltem fel a fejemet a srácról aki nyitogatta a szemeit.

-Szia Arthur! Hogy érzed magad?-vontam azonnal kérdőre, de őrületesen féltem, hogy mi van, ha elvesztek az emlékei.

-Szia Das!-szólalt meg a srác, ami hatalmas megkönnyebbülést okozott.

-Kicsit sajog a fejem és fáj minden porcikám, de jól vagyok!-jelentette ki Arthur.

-Öcsi biztos jól vagy?-kérdezett rá Charles.

-Jól hát...Das jelenlététől csak jobban!-folytatta a srác, mire teljesen elpirosodtam.

-Oké tuti, hogy jól van-kuncogtam.

-Annyi a versenynek mi?-nézett rám Arthur kissé szomorú tekittel.

-Igen, de a lényeg, hogy te jól vagy!

Arthur a kezemre szorított, ami még mindig az övébe volt kulcsolva.

A kezeinkre néztem majd rá és egy huncut mosolyt ejtett el felém.

Rengeteg ideig voltunk bent nála, sokat nevettünk és közben már a nap is le ment.

-Jó estét!-jött be az orvos és köszöntött minket.

-Jó estét!-köszöntünk mi is neki.

-Gyógyszereket hoztam Mr.Leclerc-szólt Arthurhoz az orvos.

A srác beszedte a gyógyszereket, majd az orvos kihívott minket a folyosóra.

-A helyzet a következő-kezdett bele az orvos.

-Valakinek gondoskodnia kéne róla, mert kedden már haza engedjük, de a biztonság kedvéért jó lenne ha lenne társasága-mutatott végig rajtunk az orvos.

A srácok mind rám emelték a tekintetüket.

-Okés, nálam lesz!-néztem az orvosra, majd feljegyezte valahova a nevemet, hogy engem keressenek, ha baj van, vagy hasonló.

Vissza mentünk Arthur szobájába, de ő már aludt.

-Gyere Dasy hagyjuk őt, majd holnap bejövünk hozzá-mondta Pierre miközben a srácot bámultam, aki a korházi ágyon feküdt és aludt.

-Dasy hova mész?-kérdezte Pierre, amikor nagy lendülettel Arthur ágya felé vettem az irányt, majd egy puszit nyomtam a homlokára.

A fiúk egymásra néztek és egy kellemes mosolyt húztak a szájukra.

Amint haza értünk elmentem fürdeni és Pierre is, mivel itt alszik nálam.

Letelepedtem a nappaliba fürdés után és vártam, hogy a legjobb haverom is le fürödjön.

Amint egyedül maradtam a gondolataimmal hirtelen gondoltam egyszerre jóra, s rosszra is.

A következő, amire figyelmes lettem, hogy a könnycseppjeimben fürdök és azok égetik az arcomat.

-Héj, héj Dasy mi van?-jött oda Pierre, aki látszólag most végzett a zuhanyzással és már fel is vette a pizsamáját.

-Én csak...nem bírom tovább...érted? Baszki szerintem Arthur miattam van korházban és a szüleim mindenkit zaklatnak...semmi sem ugy alakul, ahogy én szeretném...-tőrt ki belőlem minden érzelem egyszerre.

-És lehet azt hiszed, hogy ez egy kibaszott fellángolás, amit Arthur iránt érzek, de nem, mert kurvára fontos nekem-vágtam bele Pierre szavába és hadartam el miközben a könnyeimmel küszködtem.

-Azta Dasy...-szólalt meg...nem Pierre, hanem valaki a háttérből, akinek a hangja igen ismerős volt.

Ig: rebs_iroioldal

tiktok: reby_story

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ez egy ilyen kis rövid rész lett, de ígérem következő hosszabb lesz!

Rebs :)