-Úristen...-emeltem fel a fejemet a srácról aki nyitogatta a szemeit.
-Szia Arthur! Hogy érzed magad?-vontam azonnal kérdőre, de őrületesen féltem, hogy mi van, ha elvesztek az emlékei.
-Szia Das!-szólalt meg a srác, ami hatalmas megkönnyebbülést okozott.
-Kicsit sajog a fejem és fáj minden porcikám, de jól vagyok!-jelentette ki Arthur.
-Öcsi biztos jól vagy?-kérdezett rá Charles.
-Jól hát...Das jelenlététől csak jobban!-folytatta a srác, mire teljesen elpirosodtam.
-Oké tuti, hogy jól van-kuncogtam.
-Annyi a versenynek mi?-nézett rám Arthur kissé szomorú tekittel.
-Igen, de a lényeg, hogy te jól vagy!
Arthur a kezemre szorított, ami még mindig az övébe volt kulcsolva.
A kezeinkre néztem majd rá és egy huncut mosolyt ejtett el felém.
Rengeteg ideig voltunk bent nála, sokat nevettünk és közben már a nap is le ment.
-Jó estét!-jött be az orvos és köszöntött minket.
-Jó estét!-köszöntünk mi is neki.
-Gyógyszereket hoztam Mr.Leclerc-szólt Arthurhoz az orvos.
A srác beszedte a gyógyszereket, majd az orvos kihívott minket a folyosóra.
-A helyzet a következő-kezdett bele az orvos.
-Valakinek gondoskodnia kéne róla, mert kedden már haza engedjük, de a biztonság kedvéért jó lenne ha lenne társasága-mutatott végig rajtunk az orvos.
A srácok mind rám emelték a tekintetüket.
-Okés, nálam lesz!-néztem az orvosra, majd feljegyezte valahova a nevemet, hogy engem keressenek, ha baj van, vagy hasonló.
Vissza mentünk Arthur szobájába, de ő már aludt.
-Gyere Dasy hagyjuk őt, majd holnap bejövünk hozzá-mondta Pierre miközben a srácot bámultam, aki a korházi ágyon feküdt és aludt.
-Dasy hova mész?-kérdezte Pierre, amikor nagy lendülettel Arthur ágya felé vettem az irányt, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
A fiúk egymásra néztek és egy kellemes mosolyt húztak a szájukra.
Amint haza értünk elmentem fürdeni és Pierre is, mivel itt alszik nálam.
Letelepedtem a nappaliba fürdés után és vártam, hogy a legjobb haverom is le fürödjön.
Amint egyedül maradtam a gondolataimmal hirtelen gondoltam egyszerre jóra, s rosszra is.
A következő, amire figyelmes lettem, hogy a könnycseppjeimben fürdök és azok égetik az arcomat.
-Héj, héj Dasy mi van?-jött oda Pierre, aki látszólag most végzett a zuhanyzással és már fel is vette a pizsamáját.
-Én csak...nem bírom tovább...érted? Baszki szerintem Arthur miattam van korházban és a szüleim mindenkit zaklatnak...semmi sem ugy alakul, ahogy én szeretném...-tőrt ki belőlem minden érzelem egyszerre.
-És lehet azt hiszed, hogy ez egy kibaszott fellángolás, amit Arthur iránt érzek, de nem, mert kurvára fontos nekem-vágtam bele Pierre szavába és hadartam el miközben a könnyeimmel küszködtem.
-Azta Dasy...-szólalt meg...nem Pierre, hanem valaki a háttérből, akinek a hangja igen ismerős volt.
Ig: rebs_iroioldal
tiktok: reby_story
Sziasztok!
Sajnálom, hogy ez egy ilyen kis rövid rész lett, de ígérem következő hosszabb lesz!
Rebs :)
YOU ARE READING
Hírességbe szeretve
RomanceDasy Baker egy átlagos lány aki csak egy átlagos Forma2-es futamra ment el...