Hírességbe szeretve

~21.rész

Tegnap még bent tartottak a kórházban, de ma reggel Arthur eljött értem a kórházba és most haza fele megyünk.

-Jól vagy már?-nézett rám mosolyogva.

-Sokkal jobban-mosolyodtam el.
-Ohm Arthur most mentünk el a ház mellett-mutattam vissza.

-Hozzám megyünk-felelte, de őszintén szólva életemben nem voltam még nála és kicsit félek. Bár mitől kéne hisz ő a barátom.

-Nézd ide jöttünk-fordult be a beállóba.

Kipattantam a kocsiból amint a motor leállt és a srác is így tett.

Bementünk a gyönyörű nem tul csicsás inkább otthonos házba.

-Ez lesz az otthonunk! Mit szólsz?-karolt át.

-Már most otthon érzem magam-mosolyodtam el.

-Kérsz valamit inni?-indultunk meg a konyhába.

-Vizet tudok csak inni most-ültem fel a székre.

-Hideg jó?-nyitotta ki a hűtőt majd egy bólontással jeleztem, hogy jó és már töltötte is ki.

-Köszi-kortyoltam bele.
-Hmm tényleg-jutott hirtelen valami eszembe.

-Igen?

-Hogy tudsz engem szeretni ha nem vagyok híres?

-Te bolond vagy Das-nevette el magát.
-Mert gyönyörű, kedves, aranyos, segítőkész és még millió millió jó tulajdonságod van. Ezért szeretlek!
-Én csak attól félek, hogy te a hírnevem miatt-vágtam bele.

-Fejezd be! A hírnevet és a pénzt leszarom. Nekem a törődésed és a szereteted kell!-magyaráztam mire a srác szemébe könny szökött.

-Na és amikor kisgyerekek mennek oda hozzád, imádom! Nagyon aranyos vagy velük-mosolyogtam.

-Gondolkoztál az ilyenen is?-mosolyodott el.

-Mármint a gyerekválaláson?

-Igen-bólogatott.

-Gondolkoztam, de..-sóhajtottam.

-De? Remélem nem hiszed, hogy rossz anya lennél mert ez nem igaz

-Jó anya lennék?-kérdeztem tanakodva.

-Derítsük ki-vigyorgott incselkedőn.

-Arthuuur-nevettem el magam.

-Most mi van?! Csak ötlet-vont vállat mosolyogva.

Talán csak azért nem mentem bele ebbe a dologba mert friss a kapcsolatunk és nem lehetek terhes ha nem vagyok biztos abban hogy meddig bírjuk ki együtt.

-Néven gondolkoztál már?-emelte rám a tekintetét.

-Charline-feleltem.

-Charline Leclerc-motyogta.
-Jól hangzik-vigyorgott.

-Igen, deee még túl friss ez az egész-nyögtem ki félénken.

-Das nehogy azt hidd, hogy csak azért kellesz nekem mert nem. Sokat jelentesz és megértem ha nem akarod hisz én nem erőltetek semmit ha majd készen állsz akkor, de amíg nem állsz készen nem foglak erőltetni-magyarázta.

-Köszönöm-feleltem mosolyogva majd szó nélkül magához ölelt.

Persze hogy a meghitt pillanatokat mindig félbe szakítja valaki vagy valami. Most telefon csörgés. "Pierre" nevet láttam meg a képernyőn szóval felvettem.

-Szia Das! Hol vagytok?

-Szia! Arthurnál

-Gyertek haza. Most!

-Miért? Baj van?

-Csak gyertek!

-Pierre itt vagy?

-Baszki-pattantam fel.

-Mi van?-nézett aggodalmasan Arthur.

-Csupán annyi, hogy most azonnal haza kell mennünk-feleltem majd a srác felkapta a kocsikulcsot és már indultunk is.

-Vajon mi történhetett?-kérdezte a volánnál ülő srác.

-Fogalmam sincs-csóváltam a fejem.

Odaértünk apám házához.

-Mi történt?-rontottam be majd Mrs. Leclerc és a srácok emellett egy terhes nő állt a konyhában.

-A nő Arthurt keresi-magyarázta Pierre.

-Engem?!-kerekedtek ki a srác szemei.

-Igen-szólt a nő.
-A gyerekünket hordozom a szívem alatt-simogatta meg a hasát a nő.

-Tessék?!-szökött könny a szemembe.

-Azt sem tudom ki vagy-mondta Arthur.

-Mi az hogy a gyereketeket?-akadtam ki.

-Das azt sem tudom ki ez a nő-nyavajgott a srác, de fogalmam sem volt hogy igazat mond vagy sem, de hittem neki.

-Nem szoktam ennyire berúgni-felelte a srác.
-Ezt többen is tudják bizonyítani

-Akkor ne hidd el, de a gyerektartást legalább fizesd majd-viharzott ki a nő.

-Nem akarok bele szólni, de ami azt illeti sejtem kinek a keze van ebben-mondta Charles.

-Ne is mond-csavargattam a szemeimet.
-Ezzel inkább nem is akarok törődni-legyintettem.

-Most komolyan fizetnem kell?-akadt ki Arthur.

-Nem fizetsz! Elmenne a rendőrségre a nő akkor azonnal apaságu tesztet követelnének és megbukna a dolog-magyaráztam.

-És ma nem értetted hogy tudlak szeretni-csóvalta a fejét.

-Kicsit még mindig hihetetlen-mentem a konyhába és egy poharat vettem le a szekrényből.

-Ezt megbeszéltük már-mondta a srác.

-Tudom

-Tényleg!-csapott Charles a fejéhez.
-Mi tartott ilyen sokáig mire ideértetek?-nézett incselkedőn.

-Jézusom-csavargattam a szemeimet.
-Amilyen gyorsan tudtunk jönni az úton olyan gyorsan jöttünk

-Ahhaaaaa-húzta el Lando.

-Higyjetek amit akartok-akadtam kicsit ki.
-Ez magám ügy amúgy is

-Fiúk közt nem-mondta Pierre.

-Akkor sem fogok ilyenekről beszélni-mutattam a mellettem álló férfire.

-Kössz kicsim-nevetett apu.

-Bocsánat, de eléggé kínos-emeltem magasba a kezeimet.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16