Hírességbe szeretve

~37.rész

Oda értünk az egy saroknyira levő étteremhez. Az egész este nagyon jó hangulatban telt.

-Sziasztok!-jelent meg Max Verstappen és még egy jó páran.

-Nem hiszem el, hogy ide hívtatok mindenkit-nevettem.

-Baj?-kérdezte aggodalmasan Arthur.

-Dehogy baj!
-Én birom a srácokat-mosolyogtam.
-Oh és ha már itt van mindenki nagyjából akkor, hogy tudjatok róla...

-Mondd már-vágott bele Piastri.

-Terhes vagyok-feleltem azonnal.

-Mivan?!-kerekedtek ki Max szemei.
-Atya ég, gratulálok-jött oda a srác hozzánk majd sorjában mindenki.

-Charles te mikor leszel terhes?-tette fel Lando a tipikusan bolond kérdését.

-Hogy tessék?-nézett rá a srác hülyén.

-Hát ez a Lestappen-es románc-kuncogott Lando majd én is mivel nekem is leesett a dolog.

-Van ilyen?-kérdezte Lorenzó.

-Igen-nevettem.

-Ez ilyen titkos románc-mutogatott Norris.

-Inkább Enemies to Lovers-nek nevezném-javítottam ki.

-Persze.
-Minden kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap Charlest tologatom a kanapémon-felelte Max teljes komolysággal.

-Ez kész-nevettem el magamat.

-Na nem erre a válaszra számítottam-tette hozzá Lando.

-Nem vagytok normálisak-jegyezte meg Arthur majd mind nevetni kezdtünk.

-De tényleg létezik a Lestappen!-húztam fel a szemöldökömet.

-De Charles nem lesz terhes ezt bizton állíthatom-bólogatott lassan Verstappen.

Az ételeinket kihozták amit el is fogyasztottunk és még kicsit beszélgettünk az étteremben.

-Mrs. Baker!-szólt Lando anyukámnak.

-Igen?

-Maga minek örülne?
-Ha lány lenne vagy fiú az unokája?

-Szerintem más fontosabb-tettem hozzá.

-Fontosabb, hogy egészséges legyen-mondta anyu.

-Így igaz-feleltem.
-Lando téged ez miért érdekel amúgy?-néztem furán.

-Mert furcsa, hogy hogyan kezdtétek Arthurral.
-A szem nem hazudik!
-Ezt nem árt megjegyezni-mosolygott a srác.

-Na meg a testi érintést is észre lehet venni-tette hozzá Max.

-És csak az alap viselkedés-folytatta Ollie.

-Ennyire feltűnő voltam?-gondolkoztam el.

-Voltál?-nevetett Piastri.
-Inkább voltatok!-felelte a srác majd Arthurral mosolyogva egymásra néztünk.

-Kezdetben még sokszor kerülgetted Arthurt, hogy ne kelljen vele találkozz mert még a végén leégeted magadat, majd végül beletörődtél és már oda mentél, de inkább árny akartál maradni, hogy ne kelljen vele beszélned, majd már az is megtörtént, amit meg is jegyeztél nekem, hogy nagyon jó volt végül össze vesztünk senki sem tudta mi van veled, majd eljött az a csodás nap amikor kibékültünk és akkor már testi érintés is volt kettőtök közt majd a szemkontaktus és a beszéd stílus mindkettőtöknél, bár ezek a fizikális érintésen kívül mind voltak régen is csak kevésbe. Azt hiszem akkor már tudtam, hogy előbb vagy utóbb együtt lesztek-mondta Pierre mosolyogva az egész sztorit.

-Azon a futamon, ami a lehető legjobban megváltoztatta az életemet?-kérdeztem.

-Igen-bólintott a srác.

-Amikor a balesetem volt?-kérdezte Arthur.

-Igen akkor-sóhajtottam.
-Még mindig nehéz arra a képsorra gondolni, hisz a garázsban voltam.
-Pont te voltál a képernyőn és az egészet láttuk szóval még mindig megrázó vissza gondolni-gondolkoztam el.

-De itt vagyok és nem megyek sehova!-fogta meg a kezeimet mire elmosolyodtam.

-Amúgy anyu te akkor nem is baleseteztél?

-De. Életveszélyes állapotban voltam és azt mondták meghaltam vagyis utólag az orvosok mondták el ezt és végül újra tudtak éleszteni, majd megkérdezték, hogy szóljanak-e valakinek én pedig kicsit inkább magam akartam lenni mert nem akartam azt, hogy mindenki kérdezgesse, hogy jól vagyok-e-magyarázta a nő.

-Tiszta olyan mint te-jegyezte meg nekem Arthur.

Ezután a számlát kikértük és fizettünk, majd lementünk a partra sétálni. Arthur egyre inkább furán, feszülten viselkedett.

-Imádom a naplementét-bámultam magam elé a vízben állva majd Arthur hátulról megölelt.

-Szeretlek!-mondta.

-Én jobban-kuncogtam majd elengedett. Hírtelen nem tudtam minek véljem, majd hallottam, hogy mindenki nagyon boldog hangokat ad ki. A jelenlegi helyzetre nézve nem lenne hülyeség, de reflexből megfordultam és megláttam, hogy Arthur előttem térdel.

-Ugye nem az amire gondolok?-kérzetem a sráctól majd könnybe lábadtak a szemeim.

-Nem tudom pontosan mire célzol-vigyorgott majd a zsebéből elővett egy kis dobozt. Ez az amire gondolok! Jézusom!
-Hozzám jössz feleségül?-tette fel a kérdést.

-Igen!-vágtam rá majd az ujjamra húzra a gyűrűt és felkelt majd szorosan magához ölelt mire teljesen elbőgtem magamt és ahogy láttam majdem mindenki más is. Ilyen lehet végre tartozni valahová. Együtt sírunk, s együtt nevetünk. Együtt mentünk keresztül minden szaron és végül együtt leszünk teljesen boldogok. Végül jó vége lett annak, hogy egy hírességbe szerettem bele!

VÉGE

El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig🥹❤️ Vége ennek a könyvemnek is. Még jönni fog egy Epilógus is!!! Köszönöm mindenkinek, aki olvasta és a rengeteg pozitívat is❤️ Eszméletlenek vagytok! Szeretlek titeket!🫶