Hírességbe szeretve

~30.rész

Arthur habozás nélkül félre hívott és szóba elegyedtünk.

-Fura lenne, hogy van egy féltesóm-szólalt meg.

-Nekem is csak féltesóm, Noah.

-Igen, de te vele nőttél  fel. Az már részlet kérdés, hogy miket tett, de akkor is vele nőttél fel.

-Ebben igazad van, de ha ápolod a féltesóddal a kapcsolatot akkor jóban is lehettek akár-sóhajtottam.

-Gondolod?

-Persze-mosolyogtam majd Arthur vissza ment a többiekhez. Igazábol fogalmam sem volt miért, de hírtelen rosszullét fogott el és a fürdő pont a másik irányban van. Ha oda el akarok jutni azt a srácok is látják. Na jó nincs időm gondolkozni mert hányni fogok az már tuti.
Futni kezdtem a fürdő felé.

-Baj van?-kérdezte Nicolas, de válaszolni sem tudtam. Beértem a fürdőbe és még csak egy fél bögre kávét ittam meg. Hát az is kijött.

-Dasy jól vagy?-kopogott be Pierre.

-Igen-feleltem majd megmostam a számat és kijöttem.
-Csupán rosszul lettem-legyintettem. Láttam amint Pierre az aggodalmasan néző Arthurra tereli a tekintetét.
-Pierre ne feltételezz ilyeneket!-esett le azonnal mire gondol.

-Nem Das én csupán csak...semmi.
-Csak megfordult a fejemben. Hisz a korotok megfelelő hozzá.

-De nem állok készen lekötelezni magamat-sóhajtottam.

-Majd kiderül-tette hozzá.
A srácok vissza mentek a konyhába kivéve Arthurt.

-Nem lesz baj?

-Nem

-Biztos jobban vagy?

-Igen-feleltem majd ő is vissza ment. Nem akarok Pierrenek hinni, de látszott a szemében az öröm emellett az ideg és a rágódás, hogy mi lesz vajon. Szóval vissza mentem a fürdőbe és habár nekem meg sem fordult volna a fejemben, de biztos ami biztos. Terhességi tesztet csináltam. Láss csodát még semmit sem mutat.

-Bakker bocsi kezet mosni jövök-rontott be Charles.

-Semmi baj-tettem a hátam mögé a kezemben tartott tesztet.

-Dasy gyereeee!-kiáltottak és azzal a lendülettel bele hajítottam a kukába tesztet. Biztosan nem pozitív.

-Igen?

-A srác szerzett valamit-mutattak Nicolasra.

-Ez egy kiskönyv. Ilyet kapsz születésedkor amibe édesanya, édesapa neve és még jópár szarság kerül-jegyeztem meg.

-Így van! És lehidalsz mi teljes név ami ott fel van tüntetve.

-A kurva élet-szökött ki a számon.
Nicolas L. egyenlő Nicolas Leclerc névvel.

-Dasyyy-pirított rám Pierre.

-Bocsanat, de-hagytam befejezetlenül a mondatomat. Talán a sokk hatása.
-Oh amúgy Noah te fel bírtál ébredni?-lepődtem meg.

-Ja az előbb
-És ide hívtam valakit!

-Szia Dasy-mosolygott a lány. A lány aki befogadta a cicámat amikor Noah kidobta őt. Kimberly.

-Anyás. Sziaaa-öleltem meg.

-Sokat változtál-jegyezte meg.
-Bár én sem panaszkodhatok.

-Az biztos-nevettem.

-Öhm merre találom a mosdót?-tette fel a kérdést.

-Ott van-mutattam meg neki.

-Köszöntünk a Leclerc családban-nyújtott kezet Arthur a srácnak.

-Miért? Arthur...majdnem megöltelek-akadt ki magára a srác.
-Őszintén szólva utálom magamat minden tettemért.

-Mindenki hibázik. Az a nő könyörtelen ezt te is tudod-mondtam.

-Már tudom!

-Haho emberek-kért figyelmet Kimerly.

-Igen?-mondtuk többen egyszerre.

-Van nő ebben a háztartásban?

-Igen! Dasy-mondta Charles.

-Akkor gratulálok!-nyomta a kezembe a tesztet amit kidobtam.

-Tessék?-akadt el a szavam.

-Ez egy pozitív teszt-mondta Kimberly.

Szóval pozitív lett. Hogy a fenébe? Lehet véletlen.

-Akkor nagybácsi lettem?-kérdezte Charles míg én szótlanul bámultam magam elé.

-Jól vagy?-kérdezte Pierre.

-Aham csak nem voltam erre felkészülve-emeltem rá a tekintetemet.

-Megbírkoztok vele! És én nagyon örülök neki-tette hozzá amitől őszintén szólva jobban is éreztem magamat.
-Na gyere-ölelt magához.

-Nem leszek jó anya-súgtam a fülébe.

-Mindenkinél jobb anya leszel-suttogta.

-Babám miért nem szóltál?-jött oda Arthur.

-Mert nem is tudtam róla. Hívtatok és gyors kidobtam aztán ennyi, de hogy lehet ez?-néztem fel a srácra.

-Fogalmam sincs.

-Én tudom-szólt ide Nicolas.
-Van hogy a csomagban vagy dobozban sérül a termék és lyukas lesz stb-magyarázta.
-Dolgoztam boltban és szóltam is a főnöknek hogy sérült a doboz de azt mondta jó az, azt el lehet adni attól.

-Héj Das-szólt Arthur.
-Látom a szemedben a félelmet, de nem kell félned semmitől! Itt mind örülünk a hírnek-mosolygott.
-Apa leszek!-vigyorgott.

-Ahj ne is mondd-érzékenyült el a mellettem álló Pierre.

-Én meg anya-mosolyodtam el a tényen.
-Rendben le kell nyugodjak az már biztos.

-Na az biztos-nevetett Charles.

A hangulat hírtelen teljesen más hangvételű lett. Senkinek sem lehetett a vigyort lemosni a képéről, ami nagy boldogsággal töltött el. Senkit sem érdekel, hogy viszonylag fiatalok vagyunk és még én magam is örülök neki, ahogy Arthur is.

Ig: rebs_writer
Tiktok: rebs_writer