Arthur habozás nélkül félre hívott és szóba elegyedtünk.
-Fura lenne, hogy van egy féltesóm-szólalt meg.
-Nekem is csak féltesóm, Noah.
-Igen, de te vele nőttél fel. Az már részlet kérdés, hogy miket tett, de akkor is vele nőttél fel.
-Ebben igazad van, de ha ápolod a féltesóddal a kapcsolatot akkor jóban is lehettek akár-sóhajtottam.
-Gondolod?
-Persze-mosolyogtam majd Arthur vissza ment a többiekhez. Igazábol fogalmam sem volt miért, de hírtelen rosszullét fogott el és a fürdő pont a másik irányban van. Ha oda el akarok jutni azt a srácok is látják. Na jó nincs időm gondolkozni mert hányni fogok az már tuti.
Futni kezdtem a fürdő felé.-Baj van?-kérdezte Nicolas, de válaszolni sem tudtam. Beértem a fürdőbe és még csak egy fél bögre kávét ittam meg. Hát az is kijött.
-Dasy jól vagy?-kopogott be Pierre.
-Igen-feleltem majd megmostam a számat és kijöttem.
-Csupán rosszul lettem-legyintettem. Láttam amint Pierre az aggodalmasan néző Arthurra tereli a tekintetét.
-Pierre ne feltételezz ilyeneket!-esett le azonnal mire gondol.-Nem Das én csupán csak...semmi.
-Csak megfordult a fejemben. Hisz a korotok megfelelő hozzá.-De nem állok készen lekötelezni magamat-sóhajtottam.
-Majd kiderül-tette hozzá.
A srácok vissza mentek a konyhába kivéve Arthurt.-Nem lesz baj?
-Nem
-Biztos jobban vagy?
-Igen-feleltem majd ő is vissza ment. Nem akarok Pierrenek hinni, de látszott a szemében az öröm emellett az ideg és a rágódás, hogy mi lesz vajon. Szóval vissza mentem a fürdőbe és habár nekem meg sem fordult volna a fejemben, de biztos ami biztos. Terhességi tesztet csináltam. Láss csodát még semmit sem mutat.
-Bakker bocsi kezet mosni jövök-rontott be Charles.
-Semmi baj-tettem a hátam mögé a kezemben tartott tesztet.
-Dasy gyereeee!-kiáltottak és azzal a lendülettel bele hajítottam a kukába tesztet. Biztosan nem pozitív.
-Igen?
-A srác szerzett valamit-mutattak Nicolasra.
-Ez egy kiskönyv. Ilyet kapsz születésedkor amibe édesanya, édesapa neve és még jópár szarság kerül-jegyeztem meg.
-Így van! És lehidalsz mi teljes név ami ott fel van tüntetve.
-A kurva élet-szökött ki a számon.
Nicolas L. egyenlő Nicolas Leclerc névvel.-Dasyyy-pirított rám Pierre.
-Bocsanat, de-hagytam befejezetlenül a mondatomat. Talán a sokk hatása.
-Oh amúgy Noah te fel bírtál ébredni?-lepődtem meg.-Ja az előbb
-És ide hívtam valakit!-Szia Dasy-mosolygott a lány. A lány aki befogadta a cicámat amikor Noah kidobta őt. Kimberly.
-Anyás. Sziaaa-öleltem meg.
-Sokat változtál-jegyezte meg.
-Bár én sem panaszkodhatok.-Az biztos-nevettem.
-Öhm merre találom a mosdót?-tette fel a kérdést.
-Ott van-mutattam meg neki.
-Köszöntünk a Leclerc családban-nyújtott kezet Arthur a srácnak.
-Miért? Arthur...majdnem megöltelek-akadt ki magára a srác.
-Őszintén szólva utálom magamat minden tettemért.-Mindenki hibázik. Az a nő könyörtelen ezt te is tudod-mondtam.
-Már tudom!
-Haho emberek-kért figyelmet Kimerly.
-Igen?-mondtuk többen egyszerre.
-Van nő ebben a háztartásban?
-Igen! Dasy-mondta Charles.
-Akkor gratulálok!-nyomta a kezembe a tesztet amit kidobtam.
-Tessék?-akadt el a szavam.
-Ez egy pozitív teszt-mondta Kimberly.
Szóval pozitív lett. Hogy a fenébe? Lehet véletlen.
-Akkor nagybácsi lettem?-kérdezte Charles míg én szótlanul bámultam magam elé.
-Jól vagy?-kérdezte Pierre.
-Aham csak nem voltam erre felkészülve-emeltem rá a tekintetemet.
-Megbírkoztok vele! És én nagyon örülök neki-tette hozzá amitől őszintén szólva jobban is éreztem magamat.
-Na gyere-ölelt magához.-Nem leszek jó anya-súgtam a fülébe.
-Mindenkinél jobb anya leszel-suttogta.
-Babám miért nem szóltál?-jött oda Arthur.
-Mert nem is tudtam róla. Hívtatok és gyors kidobtam aztán ennyi, de hogy lehet ez?-néztem fel a srácra.
-Fogalmam sincs.
-Én tudom-szólt ide Nicolas.
-Van hogy a csomagban vagy dobozban sérül a termék és lyukas lesz stb-magyarázta.
-Dolgoztam boltban és szóltam is a főnöknek hogy sérült a doboz de azt mondta jó az, azt el lehet adni attól.-Héj Das-szólt Arthur.
-Látom a szemedben a félelmet, de nem kell félned semmitől! Itt mind örülünk a hírnek-mosolygott.
-Apa leszek!-vigyorgott.-Ahj ne is mondd-érzékenyült el a mellettem álló Pierre.
-Én meg anya-mosolyodtam el a tényen.
-Rendben le kell nyugodjak az már biztos.-Na az biztos-nevetett Charles.
A hangulat hírtelen teljesen más hangvételű lett. Senkinek sem lehetett a vigyort lemosni a képéről, ami nagy boldogsággal töltött el. Senkit sem érdekel, hogy viszonylag fiatalok vagyunk és még én magam is örülök neki, ahogy Arthur is.
Ig: rebs_writer
Tiktok: rebs_writer
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Hírességbe szeretve
Любовные романыDasy Baker egy átlagos lány aki csak egy átlagos Forma2-es futamra ment el...