Hírességbe szeretve

~24.rész

-Semmi-feleltem majd elindultunk. Beszélgettünk út közben és megállapítottam, hogy Charles nem kicsit bolond.

-Itt vagyunk Das-mondta Charles.

-Ide jöttünk?-mutattam a puccos étteremre.

-Igen-vigyorgott Arthur.

Kiszálltunk az autóból majd bementünk.

-Sziasztok!-mosolygott a srácok édesanyja.

-Szia! Pascale Leclerc-mutatkozott be.

-Jó napot! Dasy Baker-mosolyogtam.

-Jajj hagyd már-legyintett.
-Tegezz

-Köszönöm!-mosolyogtam majd helyet foglaltunk.

-Szóval, hogy teljesen érthető legyen. Ő a barátnőm-magyarázta Arthur.

-Gondoltam édesem-mosolygott Pascale.

Leintettünk egy pincért majd rendeltünk.

-Elmegyek mosdóba-mondta Arthur.

-Mióta vagytok együtt?-kérdezte Pascale.

-Nem régóta, de csodás srác azt már tudom egy ideje-mosolyogtam.

-Ezt örömmel hallom-mosolygott.

Kihozták az ételeinket közben Arthur is visszatért közénk majd jóízűen elfogyasztottuk amit rendeltünk. A fiúk oda mentek a pulthoz megegy innivalót kérni maguknak és addig kettesben maradtam Pascale-lal.

-Kérdezhetek valamit?-emeltem rá a tekintetem.

-Persze! Nyugodtan!-mosolygott és figyelmesen engem nézett.

-Nem szeretek ilyeneket felhozni-csóváltam a fejemet.
-De Mr. Leclerc...-sóhajtottam.

-Csak mond nyugodtan-fogta meg a nő a kezem.

-Szóval nem lehet, hogy van egy féltesója a srácoknak?-tettem fel a hülye kérdésemet.

-Nem hinném, de miért?

-Van egy srác...hosszú történet az egész, de feltűnő a hasonlóság a srácok és ez a pasas között-nyugtalankodtam.

-Van erről a pasasról képed?-kérdezte Mrs. Leclerc.

-Nincs képem, de a nevét tudom
-Nicolas L.

-Ez a neve??-kerekedett ki az előttem ülő nő szeme.

-Igen. És a gond az, hogy szerintem a srácok erről az elméletemről hallani sem akarnak-néztem az üres tányéromra.

-Persze, hogy nem hisz arról lenne szó, hogy az apjuk félrelépett, de tudod mit én segítek neked ha kiakarod deríteni ki a srác-ajánlotta fel a nő.

-Köszönöm, de mi van ha igaz?

-Attól függ mennyi idős az a pasas-vont vállat Pascale.
-Ha idősebb mint Lorenzó akkor nem csalt meg az apjuk, de ha fiatalabb akkor igen-csóválta a fejét.

-Isten adja, hogy idősebb-néztem fel.

-Meglepődnék, ha lenne féltesójuk-tette hozzá Pascale.

-Én is-sóhajtoztam.

-Na mi a helyzet?-hozták oda a srácok a limonádét.

-Semmi különös-mondta Mrs. Leclerc.

-Hát rendben-vontak vállat.

-Minden rendben?-fordult felém Arthur.

-Persze-mosolyodtam el.

Hálás voltam Pascalenak azért, hogy segíteni akar és egyben rosszul is éreztem magamat hisz ha igaza van apumnak és Landonak abban, hogy ez a Nicolas gyerek hasonlít a Leclerc srácokra és meglehete, hogy rokonok akkor vajon az, hogy fog esni Pascalenak. Bele sem merek gondolni ebbe. Rosszul. Biztosan borzalmasan. Megfordult a fejemben, hogy Nicolasnak köze van "anyámhoz" tehát inkább nevezzük a nőnek akivel felnőttem, de semmi közöm hozzának. Lehet köze van a sráchoz? Vagy csak felbérelte őt? Lehet ő az akit nem akar feladni?

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16