-Semmi-feleltem majd elindultunk. Beszélgettünk út közben és megállapítottam, hogy Charles nem kicsit bolond.
-Itt vagyunk Das-mondta Charles.
-Ide jöttünk?-mutattam a puccos étteremre.
-Igen-vigyorgott Arthur.
Kiszálltunk az autóból majd bementünk.
-Sziasztok!-mosolygott a srácok édesanyja.
-Szia! Pascale Leclerc-mutatkozott be.
-Jó napot! Dasy Baker-mosolyogtam.
-Jajj hagyd már-legyintett.
-Tegezz-Köszönöm!-mosolyogtam majd helyet foglaltunk.
-Szóval, hogy teljesen érthető legyen. Ő a barátnőm-magyarázta Arthur.
-Gondoltam édesem-mosolygott Pascale.
Leintettünk egy pincért majd rendeltünk.
-Elmegyek mosdóba-mondta Arthur.
-Mióta vagytok együtt?-kérdezte Pascale.
-Nem régóta, de csodás srác azt már tudom egy ideje-mosolyogtam.
-Ezt örömmel hallom-mosolygott.
Kihozták az ételeinket közben Arthur is visszatért közénk majd jóízűen elfogyasztottuk amit rendeltünk. A fiúk oda mentek a pulthoz megegy innivalót kérni maguknak és addig kettesben maradtam Pascale-lal.
-Kérdezhetek valamit?-emeltem rá a tekintetem.
-Persze! Nyugodtan!-mosolygott és figyelmesen engem nézett.
-Nem szeretek ilyeneket felhozni-csóváltam a fejemet.
-De Mr. Leclerc...-sóhajtottam.-Csak mond nyugodtan-fogta meg a nő a kezem.
-Szóval nem lehet, hogy van egy féltesója a srácoknak?-tettem fel a hülye kérdésemet.
-Nem hinném, de miért?
-Van egy srác...hosszú történet az egész, de feltűnő a hasonlóság a srácok és ez a pasas között-nyugtalankodtam.
-Van erről a pasasról képed?-kérdezte Mrs. Leclerc.
-Nincs képem, de a nevét tudom
-Nicolas L.-Ez a neve??-kerekedett ki az előttem ülő nő szeme.
-Igen. És a gond az, hogy szerintem a srácok erről az elméletemről hallani sem akarnak-néztem az üres tányéromra.
-Persze, hogy nem hisz arról lenne szó, hogy az apjuk félrelépett, de tudod mit én segítek neked ha kiakarod deríteni ki a srác-ajánlotta fel a nő.
-Köszönöm, de mi van ha igaz?
-Attól függ mennyi idős az a pasas-vont vállat Pascale.
-Ha idősebb mint Lorenzó akkor nem csalt meg az apjuk, de ha fiatalabb akkor igen-csóválta a fejét.-Isten adja, hogy idősebb-néztem fel.
-Meglepődnék, ha lenne féltesójuk-tette hozzá Pascale.
-Én is-sóhajtoztam.
-Na mi a helyzet?-hozták oda a srácok a limonádét.
-Semmi különös-mondta Mrs. Leclerc.
-Hát rendben-vontak vállat.
-Minden rendben?-fordult felém Arthur.
-Persze-mosolyodtam el.
Hálás voltam Pascalenak azért, hogy segíteni akar és egyben rosszul is éreztem magamat hisz ha igaza van apumnak és Landonak abban, hogy ez a Nicolas gyerek hasonlít a Leclerc srácokra és meglehete, hogy rokonok akkor vajon az, hogy fog esni Pascalenak. Bele sem merek gondolni ebbe. Rosszul. Biztosan borzalmasan. Megfordult a fejemben, hogy Nicolasnak köze van "anyámhoz" tehát inkább nevezzük a nőnek akivel felnőttem, de semmi közöm hozzának. Lehet köze van a sráchoz? Vagy csak felbérelte őt? Lehet ő az akit nem akar feladni?
Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16
YOU ARE READING
Hírességbe szeretve
RomanceDasy Baker egy átlagos lány aki csak egy átlagos Forma2-es futamra ment el...