Hírességbe szeretve

~33.rész

Már az autóban ülünk és a reptérre tartunk.

-Nincs semmi baj?-kérdezte Arthur.

-Nincs! Minden rendben!
-Talán a repüléstől félek

-Pedig már ültél repülőn, nem?

-De, de mégis mindig van bennem egy félelem érzet-sóhajtottam.

-Nem kell félni tőle! Csak nyugodtan-tette a kezét a lábamra.

A reptérre érve a szokásos vizsgálatokat megcsinálták majd egy kicsit várakoznunk kellett.

-Menjünk be oda a ruhás boltba-mutatta Kimberly.

-Jól van! Mi oda megyünk-mondtam a többieknek.

-Siessetek-felelte Charles.

-Na végre lehetünk kettesben-mondta a lány.
-Mi történt veled az elmúlt években?

-Hát sok dolog. Előszöris teljesen azt hittem hogy Arthur utál majd kiderült hogy ő is négy éve szeret, én fél évvel vagyok előtte-kuncogtam.
-Aztán anya bekavart vagyis nem az anyám mint kiderül-vontam meg a vállamat majd mindent részletesebben elmeséltem.

-Nem volt valami nyugodt életed-nevetett.

-Hát nem!
-Na de veled mi van?

-Én kifejezetten boldog vagyok Noahval-mosolygott.

-Kivel?-kerekedtek ki a szemeim.

-A bátyáddal-nézett rám meglepődve.
-Nem mondta el ugye?-sóhajtott.

-Valamit kihagyott volna?-húztam fel a szemöldökömet.

-Valamit-bólintott, majd kijöttünk a boltból, s végül semmit sem vettünk.

-Mindjárt megyünk a gépre-mondta Noah.

-Csiripelhetnél arról a dologról amit valamilyen oknál fogva nem említett-tettem csípőre a kezeimet.

-Azt hittem szóltál neki-jegyezte meg Kimberly.

-Oh basszus-csapott a homlokára.
-Hát igazából együtt vagyunk-vigyorgott.

-Régen gyűlöltétek egymást-mondta Pierre.

-Az a múlt!

-Nah ja-csavargattam a szemeimet.
-A múlt már történelem, de a jövő na az még rejtelem-kuncogtam.
-Valahogy így?

-Hát felfoghatjuk így is-vont vállat Noah.

-Várjunk csak Kim! Milyen véleménnyel is voltál róla?

-Rossz nagyon rossz-felelte.

-Egy nőcsábász rohadék. Pontosabban!-feleltem.

-Jó ez a vélemény régen volt! Fiatal voltam-nyavajgott.

-Jójó elfogadjuk-nevettem.

-Nahát sziasztok!

-Te mit keresel itt már megint?-kérdezte Noah az anyjától.

-Horvátországba megyek pihenni-felelte.

-Még van kép a bőrödön?-kérdeztem.
-Azt mondtad fel adod magadat!

-Upsz elmaradt-vonta meg a vállát.
-Te mit keresel itt?-nézett Nicolasra.

-Letette valaki az óvadékot-mondta ridegen.

Csupán boldog és nyugodt szeretnék lenni. Nyilván már az vagyok, de nem akarok azon aggodalmaskodni, hogy ez a nő bármikor tönkre teheti az életemet.

-Hoppá! Lehet, hogy megbukik mindez amit "felépítettél"-mondta Noah az anyjának.

-Miért is?

-Hm csak azért-mutatott a tv felé amin a napi hírek mentek.

-Körözött bűnöző vagy-fordult vissza a srác és vállat vont majd a nő amilyen gyorsan tudott elhúzta a csíkot.

-Ezt is én intéztem-mondta öntelten a srác.

-Noah te feljelentetted?-kerekedtek ki a szemeim.

-Fel én!

-Nem értem mire jó ez ennek a nőnek-mormogott Arthur.

-Idő kérdése és börtönbe kerül-felelte Noah.

-Legalább beavathattál volna-sóhajtottam.

-Meglepetésnek akartam, hisz örülsz, nem?

-Végülis, de!-feleltem.

A gépre nem kellett már sokat várni és már szálltunk is fel. Magán géppel mentünk, de nyilván arra is várni kellett emellett a rajongókat meg kell említsem, hogy valahonnan kaptak hírt szóval csak úgy özönlöttek.

A gépre felérve helyet foglaltunk és mondanám, hogy sokat beszélgettünk, nevettünk, de mind inkább aludtunk mert a fáradtság elnyomott minket.

Izgatottan várom a leszállást és kíváncsian, hogy Arthur mivel készül.

Elsőként ébredtem fel méghozzá a telefonom eszeveszett csörgésére.

-Sosem lehet nyugta az embernek-mormogtam.

-Ez meg ki?-hajolt oda fölém Charles.

Oké akkor megint nem elsőként ébredtem.

-Fogalmam sincs-vontam vállat mert egy ismeretlen szám hívott.

Ig: rebs_writer
Tiktok: rebs_writer