Hírességbe szeretve

~19.rész

-Pierre ez hosszú történet-dadogtam a srácnak.

-Miért nem szóltatok?-kúszott végig egy könycsepp az arcán.

-Mert túlreagálnátok-feleltem suttogva.

-Dasy én mindig melletted voltam és igaz az is, hogy egy fasz voltam annó, de mostanában csak segíteni próbálok neked-nézett kissé csalódottan a srác.

-Sajnálom, hogy nem szóltam-szökött könny a szemembe.

-Túl késő bocsánatot kérni-hagyott minket faképnél.

-Haza megyek-mondtam komoran.

-Das ne!-nyúlt a karomhoz Arthur.

-De!-néztem ridegen a szemébe és kirántottam a kezemet majd elsétáltam.

-Naaa Dasy itt vagy-suhant oda a látszólag részeg Charles.

-Minden rendben?-kérdezte Lorenzó aki tartotta magát és józan volt.

-Merre van Pierre?-kérdeztem aggodalmasan.

-Fogalmam sincs-felelte majd a tömegen átfurakodva elmentem a clubból.

Magassarkúban szaladtam végig az utcán némi alkohollal a szervezetemben mindaddig míg nem kezdett el forogni a Monacoi utca. Sötét volt és egyedül voltam. Sebezhető voltam, majd összeestem. Valaki elkapott, de fogalmam sem volt arról ki az. Lehet egy idegen és nem tudhatom milyen szándékai vannak.

-Dasy-kezdett el az illető pofozgatni, de a hangja felettébb ismerős volt.
-Valaki segítsen!-kiáltotta el magát rekettes hangon.

-Héj Dasy-rázott meg más valaki.

Egyre több férfi hangot kezdtem el hallani és mind ismerős volt.

-Minden rendben ott?-hallottam egy kicsit messzebről valami nőt.

-Jó napot van nagyon hideg vize?-kiáltott fel a srác akinek az ölében feküdtem.

A következő pillanatban vacogni kezdtem és tiszta víz voltam, de felriadtam. Pierre ölében feküdtem.

-Dasy jól vagy?-guggolt le Charles.

-Pierre-motyogtam megsem hallva a középső Leclerct.

-Itt vagyok-mosolygott rám majd felültem a járdán törökülésbe.

-Utánad szaladtam mert meg akartam magyarázni amit láttál-sújtottam le a szemeimet.

-Dasy én pont vissza fele mentem mert tényleg meg kellett volna beszéljük-folytatta a srác.
-De amúgy valakivel ittál akit nem ismertél?-vetette fel a kérdést.

-Valami srác meghívott én pedig elfogadtam hisz nem nekem kellett fizessek persze hogy elfogadom-mutogattam a levegőbe felidézve a ködös emlékeimet.

-Ezer százalék, hogy drogot kevertek neki bele-fogta meg a vállamat Lando és Pierre nézett aggodalmasan.

-Drogot?-akadt el a szavam.

-Nyugi semmi baj nem lesz-mosolygott rám Arthur.

-A nehezén túl vagy hisz felébredtél-mondta Ollie.

-Megis halhattam volna?-kerekedtek ki a szemeim.

-Igen, de mostmár minden jó lesz-mondta Lorenzó.

-Egy kórházba azért elkéne vinni-monda Lando mire a többiek egyet értettek vele.

Fel segítettek majd elindultunk haza.

-Mr. Baker elkéne menni kórházba-rontott be Pierre a házba.

-Mi történt?-pattant fel apu.

-Ha jól sejtjük Dasyt bedrogozták a tudta nélkül-dadogta Pierre mire apa ugy ahogy volt felkapta a kocsikulcsot és már indultunk is.

Amint a kórházba értünk az orvosok vizsgálni kezdtek és megállapították, hogy ki kell mosni a gyomromat.

Elaltattak majd megkezdték a dolgukat.

Arthur Leclerc

-Mikor végeznek már-sóhajtottam és fel alá járkáltam.

-Arthur ülj már le egy kicsit!-szólt rám Pierre aki látszólag neheztelt rám.

Leültem Dasy apukája mellé és türelmesen várni kezdtünk.

-Mr. Baker-jelent meg az orvos.

-Igen én vagyok!-pattant fel és mind így tettünk.

-Dasy pár percen belül fel fog kelni-avatott be.

-Rendben, köszönöm-motyogta Mr. Baker.

Bementünk Dasyhez aki még az ágyban feküdt és semmi életjelent nem adott magáról.

-Vajon mikor ébred fel?-kérdeztem türelmetlenkedve a srácokat.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16