-Pierre ez hosszú történet-dadogtam a srácnak.
-Miért nem szóltatok?-kúszott végig egy könycsepp az arcán.
-Mert túlreagálnátok-feleltem suttogva.
-Dasy én mindig melletted voltam és igaz az is, hogy egy fasz voltam annó, de mostanában csak segíteni próbálok neked-nézett kissé csalódottan a srác.
-Sajnálom, hogy nem szóltam-szökött könny a szemembe.
-Túl késő bocsánatot kérni-hagyott minket faképnél.
-Haza megyek-mondtam komoran.
-Das ne!-nyúlt a karomhoz Arthur.
-De!-néztem ridegen a szemébe és kirántottam a kezemet majd elsétáltam.
-Naaa Dasy itt vagy-suhant oda a látszólag részeg Charles.
-Minden rendben?-kérdezte Lorenzó aki tartotta magát és józan volt.
-Merre van Pierre?-kérdeztem aggodalmasan.
-Fogalmam sincs-felelte majd a tömegen átfurakodva elmentem a clubból.
Magassarkúban szaladtam végig az utcán némi alkohollal a szervezetemben mindaddig míg nem kezdett el forogni a Monacoi utca. Sötét volt és egyedül voltam. Sebezhető voltam, majd összeestem. Valaki elkapott, de fogalmam sem volt arról ki az. Lehet egy idegen és nem tudhatom milyen szándékai vannak.
-Dasy-kezdett el az illető pofozgatni, de a hangja felettébb ismerős volt.
-Valaki segítsen!-kiáltotta el magát rekettes hangon.-Héj Dasy-rázott meg más valaki.
Egyre több férfi hangot kezdtem el hallani és mind ismerős volt.
-Minden rendben ott?-hallottam egy kicsit messzebről valami nőt.
-Jó napot van nagyon hideg vize?-kiáltott fel a srác akinek az ölében feküdtem.
A következő pillanatban vacogni kezdtem és tiszta víz voltam, de felriadtam. Pierre ölében feküdtem.
-Dasy jól vagy?-guggolt le Charles.
-Pierre-motyogtam megsem hallva a középső Leclerct.
-Itt vagyok-mosolygott rám majd felültem a járdán törökülésbe.
-Utánad szaladtam mert meg akartam magyarázni amit láttál-sújtottam le a szemeimet.
-Dasy én pont vissza fele mentem mert tényleg meg kellett volna beszéljük-folytatta a srác.
-De amúgy valakivel ittál akit nem ismertél?-vetette fel a kérdést.-Valami srác meghívott én pedig elfogadtam hisz nem nekem kellett fizessek persze hogy elfogadom-mutogattam a levegőbe felidézve a ködös emlékeimet.
-Ezer százalék, hogy drogot kevertek neki bele-fogta meg a vállamat Lando és Pierre nézett aggodalmasan.
-Drogot?-akadt el a szavam.
-Nyugi semmi baj nem lesz-mosolygott rám Arthur.
-A nehezén túl vagy hisz felébredtél-mondta Ollie.
-Megis halhattam volna?-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, de mostmár minden jó lesz-mondta Lorenzó.
-Egy kórházba azért elkéne vinni-monda Lando mire a többiek egyet értettek vele.
Fel segítettek majd elindultunk haza.
-Mr. Baker elkéne menni kórházba-rontott be Pierre a házba.
-Mi történt?-pattant fel apu.
-Ha jól sejtjük Dasyt bedrogozták a tudta nélkül-dadogta Pierre mire apa ugy ahogy volt felkapta a kocsikulcsot és már indultunk is.
Amint a kórházba értünk az orvosok vizsgálni kezdtek és megállapították, hogy ki kell mosni a gyomromat.
Elaltattak majd megkezdték a dolgukat.
Arthur Leclerc
-Mikor végeznek már-sóhajtottam és fel alá járkáltam.
-Arthur ülj már le egy kicsit!-szólt rám Pierre aki látszólag neheztelt rám.
Leültem Dasy apukája mellé és türelmesen várni kezdtünk.
-Mr. Baker-jelent meg az orvos.
-Igen én vagyok!-pattant fel és mind így tettünk.
-Dasy pár percen belül fel fog kelni-avatott be.
-Rendben, köszönöm-motyogta Mr. Baker.
Bementünk Dasyhez aki még az ágyban feküdt és semmi életjelent nem adott magáról.
-Vajon mikor ébred fel?-kérdeztem türelmetlenkedve a srácokat.
Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16
YOU ARE READING
Hírességbe szeretve
RomanceDasy Baker egy átlagos lány aki csak egy átlagos Forma2-es futamra ment el...