Hírességbe szeretve

~26.rész

Mindenféle opció megfordult a fejemben, hogy mit mondhatnék, de lehet az őszinteség lenne a legjobb.

-A rendőrségen. Nicolasnál-motyogtam.

-Mi van?!-kerekedtek ki Pierre szemei.

-Mentségére szóljon én is ott voltam-szólt közbe Pascale.

-De miért mentetek oda?-aggodalmaskodott Arthur.

-Mert több dolgot akartam megtudni-feleltem.

-Akartunk-javított ki Pascale.

-Oké. És mit tudtatok meg?-kérdezte Lorenzó.

-Majd el mondom, de hol van apa?

-Fent van-mutattak fel majd felmentem.

-Helló-kopogtattam.
-Be jöhetek?

-Gyere, persze!

A dolgozós tervező szobába lépve csendben bámészkodtam a szobában míg apa valamit tervezgetett.

-Pascale-lal elmentünk a rendőrségre Nicolashoz-szólaltam meg.

-Tessék?-fordult hátra hírtelen mozdulattal a férfi.
-Ki húztatok belőle valamit?

-Egy jó pár dolgot-ültem le vele szembe egy székre.
-Srácok ti pedig ne hallgatózzatok hanem gyertek be-kiáltottam ki.

-Honnan tudtad?-kérdezte Charles.

-Mert ismerlek titeket-vontam vállat.

-Mit tudtatok meg?-emelte rám a tekintetét apa.

-A feleséged, vagyis-akadt el a szavam.

-Elintézem a válást

-Szóval ő Nicolas anyja és kényszeríti mindenre amit megtett és nagyon sajnálja. Oh és az édesapja meghalt azt sem tudja ki az-hadartam el.

A srácok semmit sem szóltak. Egymásra néztek és a tekintetekből próbálták kitalálni vajon mit gondolhat a másik.

-Hatalmas hülyeség ami az én elméletem, de mi van ha igaz?-sóhajtottam.

-Mi az elmélet?-tette fel a kérdést Arthur.

-Hogy apukátok Nicolas apja-motyogtam.

-Érdekes feltételezés, de nem hülyeség-vette le a szemüvegjét apám.

-Ez az egész már engem is elkezdett érdekelni-tette hozzá Charles.
-Én segítek a felderítésben!

-Mi is-nézett egymásra Arthur és Lorenzó.

-Mind segítünk-tette hozzá Lando mire teljesen elérzékenyültem.

-Sajnálom skacok csak jól esik, hogy mind segítetek mit sem törödve a következményekkel.

-Következmények?-nézett hülyén a legidősebb Leclerc.

-Hát a tudat, hogy van egy féltesótok aki nem mellesleg majdnem megölte Arthurt-mutogattam.

-Ha tényleg sajnálja amit tett akkor nincs harag-vont vállat a srác.
-Ja és mennyi idős?

-Egy évvel idősebb tőled-sóhajtottam megkönnyebbülten.

-Akkor szó sincs arról, hogy rossz névben hozzuk fel apánkat

-Szó sincs ilyenről! Sosem aláznám őt-kalimpáltam a kezeimmel.

-Pont ezt mondom-mosolyodott el.

-Oh sajnálom félreértettem

-Nincs gond Dasy-kuncogott Lorenzó.
-Nagyon keményen dolgozol ezen az ügyön szóval érthető ha fáradt vagy.