Hírességbe szeretve

~10.rész

-Szia Pierre! Dasy veled van?-kérdezte a kihangosított telefonban Lando.

-Igen itt vagyok nála. Miért?

-Mert mindenhol azt látni, hogy Dasy okozta a balesetet, hogy állítólag valamit megbütykölt az autón és azért történt.-mondta el az infókat Lando.

-Jézusom...

-És ennek tetejében a hírekbe mint gyanúsított be is mondták a nevét...-folytatta Lando a történetet.

-De itt még nem voltak rendőrök-szólalt meg Pierre.

-Azt is mondták hogy amíg nincs bizonyíték nem tudják és nem is fogják letartóztatni.

-Huhh hát köszi, hogy szóltál!

-Alap-mondta Lando.

Pierre lerakta a telefont majd rám emelte a tekintetét.

-Most erre mit mondjak? Igazam volt vagy igazam volt, hogy ez lesz?

-Igazad volt!-mondták kórusban.

-Elintézzük a dolgokat-fogta meg a vállamat Lorenzo.

-Nem kell...ez az én köröm...az én családom miatt vagyok ilyen helyzetben szóval majd én elintézem.

-Mit akarsz csinálni?-emelte rám a tekintetét Charles.

-Holnap haza utazom!-jelentettem ki.

-Biztos hogy nem! Hülye vagy? Nem fogsz haza menni!-mondták a következőket egyszerre.

-De valahogy muszáj letisztáznom a dolgot...-folytattam.

-Akkor én is megyek!-jelentette ki Pierre.

-Nem jössz! Ez az én ügyem-győzködtem.

-Dasy egyszer már elveszítettelek...nem akarlak még egyszer!-emelte fel a hangját Pierre.

-Pierre...ebben meg egyezhetünk, hogy nem ugyan olyan a két eset-néztem rá fel vont szemöldökkel.

Felálltam a kanapéról, majd úgy döntöttem elmegyek aludni.

A szobámba érve a magány kissé elfogott és bekerített a saját maga üres és sötét burkába és közben a holnapon járt az agyam.

Ugy döntöttem fel kell hívjam Arthurt...bár lehet alszik, de egy próbát megér.

A telómért nyúltam majd láttam, hogy rengeteg üzenet érkezett arról hogy én vagyok a baleset okozója. Ahogy görgettem lefele az értesítések között megpillantottam, hogy nem rég Arthur írt nekem valamit, szóval fogtam és megnyitottam.

-Szia! Bocsánat csak most láttam, hogy írtál.

-Hogy vagy?

-Semmi baj Das.

-Megvagyok.

-Láttad a híreket?-kérdeztem rá.

-Igen, láttam, de nyugi tudom, hogy ki vagy és milyen vagy...sosem tennél ilyet senkivel

Amint ezeket a sorokat elolvastam megkönnyebbültem, hogy Arthur nem hisz a médiának akiket a szüleim irányítanak.

Miközben azon gondolkoztam mit is írhatnék neki erről az egészről, hogy magyarázatot kapjon arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonom.

Arthur hívott szóval azonnal felvettem.