Charles és Lorenzo letelepedett mellém a kanapéra.
-Akkor te tényleg szerelmes vagy Arthurba?-vont kérdőre az idősebbik.
Felemeltem a fejemet és a könnyes szemeimmel próbáltam jelezni.
-Sejtettem.-mormogta Charles.
-Elmondhatom nekik?-kérdezett már Pierre.
-Még nem mondtad el nekik?
-Nem. Ami titok az titok Dasy-folytatta Pierre.
-Mondd-piszmogtam.
-Már kb 4 és fél éve...
A két testvérre emeltem a fejemet akik kérdőn rám néztek majd biccentettem.
-Elszánt vagy Das-nyögte ki Charles.
-Bár ezt már szerintem mind tudtuk-mosolyodott el majd Lorenzora nézett aki látszólag gondolkozott valamin.-Min töröd a fejed?-kérdezte Pierre.
-Das...amit Pierrenek mondtal...-kezdett bele a srác.
-Mit? Mondtam egy pár dolgot.
-Azt...azt, hogy lehet miattad történt a baleset...azt, hogy is értetted pontosan?-vont kérdőre.
-Hát....kiraktam azt a képet instára...
-Igen?-szólalt meg egyszerre a három srác.
-Volt ott egy hozzászólás portugálul...csak anyukám tud portugálul a családban...és az ő szülei na meg persze én, és az utóbbi időben elég jól felbukkant megint az életemben a családom.-piszmogtam az orrom alatt mikozben a könnyeimmel küszködtem.
-Mi volt abba a kommentbe írva?-kérdezte Charles.
-Röviden tömören, hogy ugyanígy jó kedvem lenne ha valami történne Arthurral és mindenki azt hinné, hogy én voltam...-a könnyeim patakokban folytak miközben arra gondoltam, hogy mivan ha elintézik a szüleim, hogy mindenki azt gondolja én voltam.
-Sosem tennél ilyen Arthurral, még ha utálnád sem tennél ilyet!-jelentette ki Lorenzo.
Kérdőn rá emeltem a tekintetem.
-Már évek óta ismerlek Das...tudom milyen vagy-folytatta a srác majd megsimogatta a hátamat.
-Nyugodj meg Das! Majd mi rendezzük ha arról van szó.-nyugtatott Lorenzo.-Köszönöm!-piszmogtam az orrom alatt majd egy picit elmosolyodtam.
Csendben ültünk majd egy zsepiért nyúltam és kifújtam az orromat.
A csendet azzal törtem meg hogy elkezdtem dumálni.
-Tudjatok...nagyon féltem bemenni Arthurhoz a kórházba...-nyögtem ki nagy nehezen.
-Mégis miért?-nézett rám Charles, majd a távirányítóért nyúlt és lejjebb halkította a tv-t.
-Mert féltem, hogy elvesztek az emlékei...-mormogtam.
Mindhárom srácon láttam, hogy most tudatosult bennük az, hogy nem csak bolondozok hanem tényleg szeretem Arthurt es nem azért mert híres hanem a személyisége miatt.
-Tényleg szeretes őt!-jelentette ki Charles.
-De...a kinézete miatt vagy a belső miatt?-vont azonnal kérdőre.-Tudod Charles...sokan mondják ezt és én ezzel egyet is értek....a személyisége az ami igazán megfogott...a külső az csak plussz-néztem rá mosolyogva.
Lorenzo végig engem bámult majd elmosolyodott és látszott rajta hogy talán örülne annak ha Arthur lépne felém.
A következő pillanatban Pierre mobiljának a csörgésére lettünk figyelmesek.
YOU ARE READING
Hírességbe szeretve
RomanceDasy Baker egy átlagos lány aki csak egy átlagos Forma2-es futamra ment el...