probably a snape fanfic

másnap

Reggel amellett, hogy kissé másnaposan keltem, boldogan konstatáltam, hogy én vagyok a kiskifli. Istenem de jó volt a tegnap este. Én lettem az afterschool special, ha értitek.

Még kicsit dörgölőztem és kiélveztem, hogy megkaptam amire évek óta vágytam. Ahogy a hajnali nap bevilágította a szobát és álmosan körbepillantottam, a tegnap este maradványait, a széttépett vagy és szétdobált ruhákat, az összegyűrűdött ágyneműt, és végül, de nem utolsó sorban, a professzort, aki a mellemet fogva alszik mögöttem.

Nagyon világos van...basszus! 7:30 van!

-Perselus! PERSELUS! Ébresztő! Negyed óra és kezdődik a tanórád!

-Tudom, már ébren vagyok 2 órája, nem akartalak felkelteni.- válaszolt a férfi, majd egy puszit nyomott a vállamra és felkelt. Felvette a szokásos szettjét, hófehér vasalt ing, mellény,  szoki fekete zakó, kivételesen egyik sem csutkáig begombolva, ami fura volt, mert mindig úgy szokta. Biztos nagyon facérnak érezte magát a tegnap este után, amit igazából nem csodálok... Becsatolta az övét, felvette a talárját, megigazította borzos haját, majd odafordult hozzám.

-Jól nézek ki?- kérdezte hamiskásan mosolyogva.

-És én?-Nyúltam végig az ágyon még mindig mesztelenül.

-Sempra... egyrészt, te mindig, másrészt nem szeretnék álló farokkal bemenni órára... úgyhogy macska alakot fel, irány a szobád.

Becsengettek. Piton kilépett az ajtaján, a lábánál pedig kisettenkedett egy hófehér macska. Bassza meg. Tele van a terem. Semmi gáz, csak legyél olyan, mint egy macska. Mint egy közönseges macs- BASZKI. Arról nem volt szó, hogy ebben a csoportban van Lena is. Nem hiszem el.

Legjobb barátnőm kikerekedett szemekkel nézett rám. Nem tudta hova tenni a jelenséget, így feltette a kezét.

-Professzor úr! Önnek mióta van macskája?

-Nem rég óta. Pár napja fogadtam örökbe. Mielőtt megkérdezik, a neve Sempra.

-Látom jól telt az este, tanárúr!- nevetett fel Malfoy.- Finom volt a bor?

-Nekem is jár a pihenés, főleg az ilyen használhatatlan diákok után, mint önök.- vonta fel a szemöldökét, majd oldalra lépve letette az üveget az asztalról.

A résnyire kinyitott ajtón kisurrantam és megiramodtam a Mardekár ház hálókörletébe. Tudjátok ki fordult be a folyosó sarkán? Igen, McGalagony tanárnő. Aki minden tudása szerint, Pinton macskája vagyok, és valószínűleg azt gondolja, hogy veletlenül szöktem ki.

Én esküszöm próbáltam kikerülni, de elkapott. Nem volt mit tenni, megkaptam az arcát, ami hatására felszisszent, majd leugrottam a kezei közül és futottam tovább. Szerencsére nyitva volt az ajtó és be tudtam menni. Ismét szerencsére nem volt senki. Hirtelen visszaváltoztam és ekkor realizálódott bennem, hogy továbbra is meztelen vagyok és a közösségi terem közepén állok. Be is rohantam a szobámba, és felkaptam magamra az egyenruhámat.

Aha.. a cipőm ottmaradt... meg a szoknyám is. Hát... ez kurva cringe lesz, de akkor felveszek egy... nadrágot és egy magassarkút. Mire felöltöztem és bekaptam valamit (haha), kicsengettek. Hamarosan Lena lépett be az ajtón.

-SEMPRA, MI?- nevetett fel a könnyeit törölgetve.- Gondolom ezért nem talált sehol McGalagony professzor, mert véletlenül Piton azt hitte, hogy macska vagy és véletlenül örökbefogadott. Hülye.- szórakozott jól a vörös arcomat pásztázva.

-A tiltott rengetegben sétáltam, olyan fél 2 körül hallotttad, hogy visszaértem.- tagoltam szájbarágósan, néztem villámló szemekkel, utalva arra, hogy értse amit mondok.